Első felvételek a hópárducról!

megosztás:

Ez az első olyan eset, amikor a kutatóknak sikerült fényképen is megörökíteni azt, hogy a hópárducok megtalálták életfeltételeiket a Vangcsuk Centenáriumi Parkban, amely ökológiai folyosót képez az ország nyugati részén lévő Dzsigme Dordzsi Nemzeti Park, és a keleten elterülő Bumdeling Vadvédelmi Terület között. A bhutáni kormány biológusai és a WWF szakemberei összesen több mint 1000 felvételt készítettek a parkban a hópárducokról.

 

A bhutáni kormány a WWF-fel közösen kezeli Bhután tizedikként kijelölt nemzeti parkját. A terület élővilága rendkívül gazdag, 244 edényes növényfaj, 23 emlős- és 134 madárfaj él itt. A bhutáni kormány a WWF-fel közösen dolgozik a fajok védelmének megszervezésén.

 

A mostani kutatás során az is kiderült, hogy a táplálékban gazdag terület ideális a hópárducok számára, mivel rengeteg zsákmányállat közül választhatnak. A nagyragadozó által gyakran fogyasztott fajok közé tartozik a tibeti farkas, a zergékkel rokon, veszélyeztetett himalájai széró, a pézsmaszarvas, a kék juh, de az is előfordul, hogy a rangsorban alattuk álló, gyengébb fajtársaikat is megeszik. 

 

"Ezek a képek óriási jelentőséggel bírnak, hiszen ezek az első bizonyítékai annak, hogy a parkban valóban élnek hópárducok." - mondta a projektet vezető Dr. Rindzsan Sreszta, a WWF szakértője. A képek azt mutatják, hogy a különböző élőhelyeket összekötő folyosók rendszere jól működik, és a segítségükkel képesek leszünk elérni, hogy az egymástól távol élő példányok is találkozzanak. Így biztosíthatjuk azt, hogy a területen egyre több hópárduc éljen."

 

A hópárduc veszélyeztetett faj, a vadonban mindössze 4500 - 7500 példánya él. Bhután az egyetlen hely a Földön, ahol a tigrisek és a hópárducok élőhelye átfedi egymást. Nagyon fontos, hogy egy viszonylag pontos becslést tudjunk adni az állatok egyedszámáról, annál is inkább, mivel az őket fenyegető veszélyek egyre komolyabbak. A pásztorok megtorló jellegű hajtóvadászatai, az élőhelyük csökkenése, az orvvadászat mind a faj kipusztulásához vezethet. És akkor még nem beszéltünk az éghajlatváltozásról. A globális éghajlatváltozás miatt a Himaláján lévő természetes erdőtakaró fokozatosan felfelé húzódik, ezzel pedig drasztikusan csökken a hópárducok élettere.

 

A Himalája déli előterében az ökológiai egyensúly szempontjából létfontosságú a hópárducok jelenléte, ahogy ez szinte minden nagyragadozóra igaz világszerte. A hópárducok bhutáni feltűnéséhez hasonló szenzáció volt, mikor hosszú szünet után a hiúzok első nyomait találták meg Magyarországon, az Északi-középhegységben. A nagyragadozók sorsa az emberi tevékenység miatt egyik földrészen sem könnyű. Hazánk szerencsésnek mondhatja magát, hogy a hiúzok visszatértek, de az már nem szerencse kérdése, hogy sikerül-e őket megtartani az északi országrész erdőségeiben. A szakmai munka koordinálása érdekében indította el a WWF hiúz fajvédelmi programját, ami több elemében hasonlít a Bhutánban végzett kutatáshoz. A szervezet rádiós nyomkövetővel igyekszik pontosan behatárolni azokat a területeket, ahol hiúzok élnek. A bhutáni kutatás célja nagyon hasonló: felmérik, hány hópárduc él a Vangcsuk Centenáriumi Parkban és, mely területeket kedvelik leginkább.

 

 

A WWF fajvédelmi programját Te is támogathatod azzal, hogy örökbefogadsz egy hiúzt. Adományod hozzájárul ahhoz, hogy többet megtudjunk az Északi-középhegység rejtőzködő ragadozójáról, és elérjük azt, hogy hazánkban is gyakori vendég legyen az eurázsiai hiúz.