Parázs viták, meleg helyzet

megosztás:

Május 14. és 25. között a németországi, Bonnban rendezték meg a UNFCCC égisze alatt zajló  klímatárgyalások legutóbbi fordulóját. Bár folyamatosan arról hallunk, hogy kifutunk az időből, mégis, a kormányok konkrét lépések helyett csak egymással veszekednek.

Sajnos nem volt ez másképp ezúttal sem. Az IEA (International Energy Agency) korábban már figyelmeztetett, hogy a világ szén-dioxid kibocsátása továbbra is növekszik, és egyelőre semmi jel nem mutatkozik arra, hogy elkerüljük a globális klíma-katasztrófát. 

A WWF felszólítja a világ kormányait, hogy cselekedjenek most, vagy készüljenek fel arra, hogy a klímaváltozás hatásainak elkerülése, illetve az azokhoz való alkalmazkodás rendkívül költséges lesz! 

A legfőbb problémát az okozza, hogy míg a tavaly Dél-Afrikában, Durbenben megrendezett klímatárgyalásokat a kormányok többsége előrelépésnek értékeli, addig a valóságban az események megrekedtek a szavak szintjén, a további tárgyalások nem hoznak újabb eredményeket, miközben a kibocsátások tovább emelkednek. 

A WWF azt várja a kormányoktól, hogy végre húzzák ki a fejüket a homokból, és cselekedjenek ígéreteik szerint. Erőteljes kibocsátás-csökkentési vállalásokra van szükség, és ezekhez rendelt forrásokra!

A bonni ülésen folytatódott a tárgyalás a durbani megállapodásról. A megbeszélés nagy része a 2020 előtti teendőkre koncentrált. Ebben nagy szerepet játszott ugyancsak az IEA felhívása, miszerint a 2020 előtti energia és infrastrukturális döntések rendkívül fontosak a klímaváltozás katasztrofális hatásainak elkerülésében. 

Egy másik jelentős vitapontot képviselt a fejlődő és fejlett országok közötti felelősség megosztása is, különös tekintettel azokra az országokra, akik nem hajlandóak aláírni a kiotói egyezmény meghosszabbítását, így az USA, Kanada, Oroszország és Japán. Ezek az országok továbbra sem hajlandóak kötelező érvényű, jelentős kibocsátás csökkentési vállalásokat tenni. E helyett önkéntes vállalásokon alapuló célszámokat tűznének ki 2020-ig. 

A WWF szerint az önkéntes, kis léptékű vállalások egyáltalán nem elfogadhatóak, hiszen ezek az országok így nem vennék ki – vagy legalábbis nem elegendő mértékben – részüket a klímaváltozás ellen vívott globális harcban. Minden kormánynak meg kell találnia azt a fejlődési utat, amivel egyben hozzájárul a klímaváltozás megfékezéséhez, és ez senkinek sem könnyű. Tény azonban, hogy csak akkor nyerhetjük meg a harcot, ha globálisan cselekszünk. 

Az idei év végén Katarban, Dohában megrendezésre kerülő klímacsúcsra az országoknak már úgy kellene érkezniük, hogy ambiciózusabb kibocsátás-csökkentési céljaik vannak a mostaniaknál, olyanok, amelyek biztosítják, hogy még ebben az évtizedben csökkeni fog a kibocsátás. Ezen felül, a fejlett országoknak végre fel kellene tölteniük tőkével a zöld klíma alapot, hogy a fejlődő országok is előremutatóbb kibocsátás-csökkentési célszámokat tűzhessenek ki maguk elé és, hogy alkalmazkodni tudjanak a már bekövetkezett hatásokhoz.