Virtuális séta Tiszatarjánban

megosztás:

Tiszatarjánban, a Tisza hullámterében már évek óta együtt dolgozunk a helyi önkormányzattal és helyi gazdálkodókkal. Egy most közzétett drónfelvétel segítségével most bepillantást nyerhetünk ennek részleteibe.

Kattints a felvételekhez a youtube csatornánkra!

A projekt célja, hogy egy olyan modellt építsünk fel és próbáljunk ki élesben, amely egyszerre javítja a természeti környezet állapotát, a helyi közösség életkörülményeket és segít függetlenedni a külső energiaforrásoktól. Elsőként a több szempontból is káros tájidegen gyalogakáctól igyekszünk megszabadulni, amely viszont nagyon jó tüzelő-alapanyag. Majd amennyiben a megtisztított terület még menthető élőhely, azt vízi bivalyok és szürke marhák veszik birtokukba, akik taposásukkal és legeléssel visszaszorítják a tájidegen növényeket, miközben apró mélyedéseket, tavakat hoznak létre, amelyet az itt élő állatok táplálkozó-, és búvóhelyként használnak. Ahol pedig megfelelőek a termőhelyi adottságok, ott energetikai célú ültetvényeket hozunk létre, hazai fűzfajtákból. Ezek a fűzek aztán 2-3 éves ciklusokban levágva és faaprítékká feldolgozva a gyalogakác utáni korszakban nyújtanak tüzelőanyagot a helyi közösség közintézményeinek fűtéséhez.

Az Interfész AIR jóvoltából a magasból készített drónfelvételek segítségével körülnézhetünk az egyik kísérleti projektterületen. A terület Tiszatarján Község Önkormányzatának tulajdona, Tiszatarján külterületén, közvetlenül a Tisza folyó közelében helyezkedik el.

Ehhez a közös repüléshez nyújtunk egy kis egy kis segítséget, hogy könnyebb legyen eligazodni - Vaszkó Csaba, a WWF Magyarország Éghajlatváltozás és Energia Programvezetőjének beszámolója.

Közvetlenül a projektterület határán emelkedünk fel és azonnal elénk tárulnak a tipikus hullámtéri élőhelyek, földhasználati formák. Láthatunk magasabb, foltszerűen megjelenő füzeseket és nyárasokat, nyílt vízfelületet, vizes élőhelyeket, szántóföldi növénykultúrát és bizony megjelennek a méregzöld színű cserjés területek, amelyek mind-mind tájidegen gyalogakác foltok. Gyalogakácot láthatunk a felvétel 27. és 37 másodperce között a kép jobb sarkában. Ettől balra láthatjuk a vízi bivalyok és szürkemarhák által legeltetett területet. A kettő közötti éles határvonal jól mutatja, milyen eredményes a legeltetés az özönnövényekkel, így a gyalogakáccal szemben. A kép jobb sarkában látható gyalogakácost egyébként idén télen tervezzük letermelni, felaprítani, majd a közintézmények kazánjaiban eltüzelni.

A 40. másodperc környékén teszünk egy kört a terület és környezete fölött. Elsőként a vízzel telt egykori anyagnyerőgödrök tárulnak a szemünk elé. Ezek az egykor építkezési céllal, mesterségesen létrehozott agyaggödrök ma már vizes élőhelyként szolgálnak, amelyek otthont adnak a vízi bivalyoknak is, akik először a kép jobb sarkában bukkannak fel, majd ahogy fordulunk, a bal sarkában tűnnek fel ismét. Ezután lassan haladunk háttal északnyugat felé, az árvízvédelmi töltés irányába. Jól láthatók a vizes élőhelyek viszonylag szabályos partvonalai, amelyeket mára már fehér fűzek illetve néhol a gyalogakác vettek birtokukba. A kis tavak határait és területét a víz bivalyok taposása és dagonyázása alakítja egyre tagoltabbá, apró gödröket, átjárókat hozva létre bennük. Ezek a változó mélységű kis formák aztán tökéletes táplálkozó-, és búvóhelyet jelentenek a vízimadaraknak, kétéltűeknek és ívóhelyet az itt élő halaknak, elsősorban a kárászoknak és csukáknak. A nyári szárazság bizony itt sem múlik el nyom nélkül. Az év eleji kisebb árvíz megtöltötte ugyan a tavakat vízzel, de az aszályos időszakok alatt több mint egy métert süllyedt a vízszint. Ezzel együtt a környező talajvízszint is jelentősen csökkent. Ezért is fontos, hogy egyre több helyen legyenek ehhez hasonló vizes élőhelyek, ahol a tavasszal tározódhat a víz, majd nyáron és ősszel pótolhatja és magasabban tarthatja a környező területek talajvizét. A talajvizet csak helyben tudjuk pótolni.

1 perc 50 másodperc után ismét vált a kamera szöge és lassan elhagyjuk a tavak és az őket övező ártéri ligetek területét. Megérkezünk egy fiatal, fűzekből álló kisebb energetikai célú faültetvény fölé, ahol éppen zajlanak az ősz utolsó munkálatai, a kapálás és egy könnyebb géppel történő tárcsázás. Ez mentesíti majd a gyomoktól, elsősorban a gyalogakáctól a területet. Idén már nem lesz több tisztításra szükség. Ezután lassan a betakarítási munkálatok, a gyalogakác illetve az ültetvények levágása, gyűjtése, szállítása és aprítása következik. Az ültetvény megeredése jól mutatja a termőhelyi adottságokat. A mélyebb területeken gyengébb, a magasabb területen erősebb, jobban fejlett fűzeket láthatunk. Ez az ültetvény még nem érte el a vágásérettséget, ahhoz még egy vagy két évet várnia kell. Két év után már úgy megnőnek majd a fűzfák, hogy sokkal ritkábban lesz szükség gyomirtásra, hiszen a fák lombjai majd szorosan összezárnak és a gyom-, és özönnövények nem kapnak fényt a növekedéshez. A kísérleti területet elhagyva aztán egy szomszédos szántóföldi kultúra fölött haladunk lassan északkelet irányába, majd 3 perc 30 másodperc környékén ismét fordulunk és délkeleti irányban repülünk a területünket a szomszédos nemesnyár ültetvényt elválasztó földút fölött. Az úttól jobbra láthatjuk a kísérleti területet, ahol egy szép ártéri ligeterdő nőtt föl az elmúlt évek alatt, megszabadítva a gyalogakác fogságából, amelyet szintén a közintézmények fűtésére használtunk fel.

Ezután visszaérkezünk a vízi bivalyok és szürkemarhák által tisztán tartott ártéri fás legelőre, a tavak szomszédságába. A kép jobb felső sarkában látható, hogy éppen tisztító kaszálás zajlik, amely érdemes évente egyszer-kétszer elvégezni, egyrészt a téli takarmány kiegészítése miatt, másrészt pedig a gyalogakác életben maradási esélyeinek csökkentése miatt. A levágott kaszálékot aztán majd az állatok élik fel a téli hónapokban.

Ezután lassan haladunk a legeltetett terület fölött, amelyet 8 évvel ezelőtt még sűrű, tömött 4-5 méter magas gyalogakác borított. Mára már egy szép, hazai fűz-, és nyárfákból álló legelő alakult ki. Itt is van néhány tájidegen fa, amelyek hamarosan kivágásra kerülnek.

Egy gyorsa forgás után, az 5 perc környékén elérkezünk a villanypásztorral körülvett legelő határához, ahol azonnal megjelenik a méregzöld gyalogakác, amelynek másik végét a felvétel elején láthattuk. Ez a gyalogakácos egy érdekes, vizenyős területet vesz körbe, amely a fokozottan védett Debreceni torma élőhelye is. Nedvesebb időszakokban még nyílt vízfelület is megjelenik, most azonban elkezdte elfoglalni a gyalogakác.

Lassan megérkezünk egy nagyjából 10 hektár területű összefüggő energetikai célú, hazai fűzfákból álló ültetvény fölé. Jól láthatók a tömött sorokba ültetett, különböző korú és fejlettségű fűzfák. Ezek az ültetvények adják a gyalogakác felhasználása után szükséges tüzelőanyagot. Fejlettségüktől függően, mozaikszerűen kerülnek betakarításra, télen, amikor a nedvességtartalmuk a legalacsonyabb, hiszen csak a száraz biomassza-alapanyagot lehet hatékonyan elégetni a kazánokban. Az ültetvények a megfelelő talajelkészítés után mechanikus (kézzel vagy géppel történő) tisztításon esnek át, majd amikor már elég fejlettek, levágásra kerülnek. Sem növényvédő-szereket, sem műtrágyát nem használunk. Mivel azonban kísérleti terület, ezért kísérletezünk is. Jól látható egy 7 sorból álló, méregzöldebb színű szakasz. Ez tavaly ősszel került levágásra, azzal a céllal, hogy megnézzük, mit okoz a növekedésben és a gyalogakáccal való fertőzöttség szempontjából egy kora őszi vágás. Látható, hogy a fűzek csak néhol hagyták le növekedésben a gyalogakácot, agy ezt a területet most külön kezelnünk kell.

Egy fordulás után aztán ismét északnyugat felé haladunk, szépen fejlett fűzültetvény fölött, majd a 8. perc körül elérkezünk egy, a terület határán lévő gyalogakác folthoz, amelyet a felvétel felső felében láthatunk. Itt ismét kísérletet végzünk. Egy kijelölt területen tavaly vágtunk le az addig érintetlen gyalogakácot, azzal a céllal, hogy megmérjük és megvizsgáljuk az eredeti gyalogakác hozamát és minőségét, majd összehasonlítsuk ugyanennek a területnek a következő vágásából származó gyalogakác hozamával és minőségével. Azt feltételezzük ugyanis, hogy a gyalogakác csak az első letermelés alkalmával ad kiemelkedő hozamot és fűtőértéket, azután azonban jóval vékonyabb, tüzelés szempontjából értéktelenebb anyag keletkezik. Vagyis amellett, hogy a gyalogakác komoly kárt jelent a természetes élőhelyek számára, költségesebbé teszi a gazdálkodást és növeli az árvízi kockázatot, még az energetikai célú használata is korlátozott. Ezért semmiképp sem javasolt az egyszeri levágás, mert azzal csak a problémát növeljük. Az egyszeri levágásból származó profitot mindenképp érdemes visszaforgatni és a terület utó-hasznosításának megalapozására fordítani. Ezen a kísérleti területen, mi az ültetvények, a legeltetés és a turizmus integrált használatát modellezzük le.

Ezután lassan ismét megpillantjuk tavainkat és az ártéri ligetek fűz- és nyárfáit és véget is ér az utazásunk. Ősszel befejeződnek az ültetvény tisztítási munkálatai és megkezdjük az előkészületeket a téli betakarításra és a fűtési szezonra. Az önkormányzat épületeiben elhelyezett kazánok ültetvényből és gyalogakácosokból származó faaprítékot égetnek majd el, kiváltva ezzel legalább 60-70 ezer m3 földgázt és megspórolva ezzel legalább 6-7 millió forintot. Az állatok még november végéig legelnek a területen, majd gondos kezek hatják be őket a téli szállásra. Jövő tavasszal pedig minden újra kezdődik. Elindul a hullámtéri legeltetés, megérkeznek a vízimadarak és remélhetőleg jövőre már egy szép tanösvény fogadja az idelátogatókat.

Köszönjük Gyarmati Lászlónak a felvétel elkészítését.

 

 

 

Fotók Bemutatkozott a Zöld Generáció ProgramFöld Órája 2017Mecseki erdők mélyén

Hírlevél feliratkozás

Szereted a természetet? Érdekel, hogy mi történik hazánkban és a nagyvilágban? Ha szeretnél többet tudni a WWF munkájáról és a természetvédelemről, iratkozz fel ingyenes online hírlevelünkre!

  • E-mail cím:

Támogass!

Kérjük, adja meg telefonszámát, hogy értesüljön aktualitásainkról, sikereinkről, nyereményjátékainkról!

Kövess minket a Facebookon is!