Mongólia

megosztás:

 

Harc a túllegeltetés ellen
A Mongólia nyugati részén fekvő Khar-us Nuur Nemzeti Park egyedülálló állat- és növényvilággal rendelkezik, melynek a három sekély tó, az azokat körülölelő nádasok, folyódelták, sivatagos és hegyi sztyeppék nyújtanak otthont. Az, hogy ezek a páratlan természeti értékek a mai napig fennmaradtak, az évszázadok óta szinte változatlan mongol nomád életmódnak köszönhető. A társadalmi- gazdasági fejlődéssel járó káros emberi hatásokat azonban ez a terület sem kerülhette el. Napjainkra a kihalás szélére jutott többek között a hópárduc, a szajga vagy tatárantilop, a közép- ázsiai hód, a Przsevalszkij-vadló, de rendkívül megfogyatkozott a száma a legnagyobb méretű vadjuhfajnak, az argalinak, a kőszáli kecskének, a borzas gödénynek és a csak itt élő altai hófajdnak is.
A tavakra és nádasokra leselkedő legnagyobb veszély az egyre növekvő állatlétszám és a fokozott terhelés miatt kialakult túllegeltetés. A nomád családok manapság már kevesebbet vándorolnak állataikkal, így egy-egy területen egész évben folyamatos a legelőhasználat.
A hatalmas kecskenyájak tarolását nehezen heveri ki a növényzet, a szélsőséges mongol éghajlati viszonyok között pedig az életért és a táplálékot nyújtó legelőkért folytatott küzdelemben a vadon élő növényevők rendszerint alulmaradnak a kecskékkel szemben.
A WWF már 10 éve aktívan tevékenykedik Mongólia ezen felén, ösztönzésére nyilvánították védetté a területet, melyen később nemzeti park alakult. Felmerülhet a kérdés, miért pont a WWF Magyarországot kérték fel 2004-ben, hogy segítsen e távoli ország nemzeti parkja kezelési tervének elkészítésében, majd később annak megvalósításában. A kulturális és őstörténeti kapcsolatok, a hunokhoz fűződő hagyományaink mindenki számára ismertek. Ám kevesen tudják, hogy a mongol természeti adottságok egy része a hazaihoz nagyon hasonló kezelést és védelmi intézkedéseket igényel, elég csak a szikes tavakra vagy a külterjes legeltetésre gondolni.
A munka első szakaszában a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársaival közösen, terepi bejárások során meghatároztuk a Khar-us Nuur Nemzeti Park élőhelytípusait, a terület növény- és állatvilágát, valamint a veszélyeztető tényezőket.
A kezdeti adatgyűjtések és javaslatok kidolgozását után a munkát a mongol szakemberek képzésével folytattuk, akiket Magyarországra is meghívtuk, és tapasztalatcsere céljából közösen ellátogattunk három nemzeti parkunba, a Kiskunsági-, a Hortobágyi- és a Duna-Dráva Nemzeti Parkba. Így első célunk, a nemzeti park kezelési terve közös erővel 2005-re elkészült, de a munka itt nem állt meg.
A Külügyminisztérium Nemzetközi Fejlesztési Együttműködés (NEFE) programja támogatásával folyik a kezelési terv gyakorlati megvalósítása, miközben továbbra is segítjük a helyi szakembergárda képzését, és ellátjuk őket a munkájukhoz nélkülözhetetlen távcsövekkel, teleszkópokkal. Kijelöltük azokat a kulcsfontosságú zónákat, ahol fészkelési időszakban távol szeretnénk tartani a legelő háziállatokat, ezeket a területeket pedig 2007 tavaszán körbekerítjük, így biztosítva a pelikánok és más vízimadarak zavartalan költését. Ezen felül a természetvédelmi őrök számára őrállomást és kilátótornyot építünk, melyeket a kalandvágyó utazók is igénybe vehetnek, ha például fehér darvakat szeretnének meglesni táplálkozás közben.

Harc a túllegeltetés ellen

A Mongólia nyugati részén fekvő Khar-us Nuur Nemzeti Park egyedülálló állat- és növényvilággal rendelkezik, melynek a három sekély tó, az azokat körülölelő nádasok, folyódelták, sivatagos és hegyi sztyeppék nyújtanak otthont. Az, hogy ezek a páratlan természeti értékek a mai napig fennmaradtak, az évszázadok óta szinte változatlan mongol nomád életmódnak köszönhető. A társadalmi- gazdasági fejlődéssel járó káros emberi hatásokat azonban ez a terület sem kerülhette el. Napjainkra a kihalás szélére jutott többek között a hópárduc, a szajga vagy tatárantilop, a közép- ázsiai hód, a Przsevalszkij-vadló, de rendkívül megfogyatkozott a száma a legnagyobb méretű vadjuhfajnak, az argalinak, a kőszáli kecskének, a borzas gödénynek és a csak itt élő altai hófajdnak is.

A tavakra és nádasokra leselkedő legnagyobb veszély az egyre növekvő állatlétszám és a fokozott terhelés miatt kialakult túllegeltetés. A nomád családok manapság már kevesebbet vándorolnak állataikkal, így egy-egy területen egész évben folyamatos a legelőhasználat.

A hatalmas kecskenyájak tarolását nehezen heveri ki a növényzet, a szélsőséges mongol éghajlati viszonyok között pedig az életért és a táplálékot nyújtó legelőkért folytatott küzdelemben a vadon élő növényevők rendszerint alulmaradnak a kecskékkel szemben.

A WWF már 10 éve aktívan tevékenykedik Mongólia ezen felén, ösztönzésére nyilvánították védetté a területet, melyen később nemzeti park alakult. Felmerülhet a kérdés, miért pont a WWF Magyarországot kérték fel 2004-ben, hogy segítsen e távoli ország nemzeti parkja kezelési tervének elkészítésében, majd később annak megvalósításában. A kulturális és őstörténeti kapcsolatok, a hunokhoz fűződő hagyományaink mindenki számára ismertek. Ám kevesen tudják, hogy a mongol természeti adottságok egy része a hazaihoz nagyon hasonló kezelést és védelmi intézkedéseket igényel, elég csak a szikes tavakra vagy a külterjes legeltetésre gondolni.

A munka első szakaszában a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársaival közösen, terepi bejárások során meghatároztuk a Khar-us Nuur Nemzeti Park élőhelytípusait, a terület növény- és állatvilágát, valamint a veszélyeztető tényezőket.

A kezdeti adatgyűjtések és javaslatok kidolgozását után a munkát a mongol szakemberek képzésével folytattuk, akiket Magyarországra is meghívtuk, és tapasztalatcsere céljából közösen ellátogattunk három nemzeti parkunba, a Kiskunsági-, a Hortobágyi- és a Duna-Dráva Nemzeti Parkba. Így első célunk, a nemzeti park kezelési terve közös erővel 2005-re elkészült, de a munka itt nem állt meg.

A Külügyminisztérium Nemzetközi Fejlesztési Együttműködés (NEFE) programja támogatásával folyik a kezelési terv gyakorlati megvalósítása, miközben továbbra is segítjük a helyi szakembergárda képzését, és ellátjuk őket a munkájukhoz nélkülözhetetlen távcsövekkel, teleszkópokkal. Kijelöltük azokat a kulcsfontosságú zónákat, ahol fészkelési időszakban távol szeretnénk tartani a legelő háziállatokat, ezeket a területeket pedig 2007 tavaszán körbekerítjük, így biztosítva a pelikánok és más vízimadarak zavartalan költését. Ezen felül a természetvédelmi őrök számára őrállomást és kilátótornyot építünk, melyeket a kalandvágyó utazók is igénybe vehetnek, ha például fehér darvakat szeretnének meglesni táplálkozás közben.

 

 

Fotók Terepi nap és vízibivaly-hajtás TiszatarjánbanTerepi nap a Turjánvidéken 2014.05.26.WWF Nagy Ugrás 2015

Hírlevél feliratkozás

Szereted a természetet? Érdekel, hogy mi történik hazánkban és a nagyvilágban? Ha szeretnél többet tudni a WWF munkájáról és a természetvédelemről, iratkozz fel ingyenes online hírlevelünkre!

  • E-mail cím:

Támogass!

Kérjük, adja meg telefonszámát, hogy értesüljön aktualitásainkról, sikereinkről, nyereményjátékainkról!

Kövess minket a Facebookon is!

 
Tovább a honlapra