Zárul a Budapesti Víz Világtalálkozó

megosztás:

November 30-án zárul a Budapesti Víz Világtalálkozó. Miközben a globális előrejelzések szerint másfél évtizeden belül 40%-os vízhiánnyal kell szembenéznünk, itthon a vízgazdálkodási rendszer alapvető iránya még mindig a folyóinkon érkező víz minél gyorsabb levezetése és a vízhiányos területeken az öntözésen alapuló gazdálkodás fejlesztése. A WWF Magyarország a hazai vízgazdálkodás környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból is fenntartható pályára állítását szorgalmazza.

„A második Víz Világtalálkozó megrendezésével Magyarország nemzetközi színtéren erős pozíciót szerzett, éppen ezért ideje, hogy hazai vízfolyásaink és ártereink kezelésében is jó példákat teremtsünk” – fogalmazta meg Gruber Tamás, a WWF Magyarország vizesélőhely-védelmi programjának vezetője.

A természet és az emberiség érdeke azonos. Az ENSZ „Tiszta víz és alapvető köztisztaság” fenntartható fejlődési céljának megvalósításában nemzetközi egyetértés van abban, hogy a társadalmi és gazdasági fenntarthatóság mellett a környezeti fenntarthatóságot is el kell érni, amihez a földi élővilág, a természet adottságok és korlátok figyelembe vétele kulcsfontosságú.

A vízgazdálkodás fenntarthatóságának alapvető feltétele lenne, hogy vizeinket úgy használjuk, hogy a folyók, tavak, vizesélőhelyek élővilága ne károsodjon, és a felszín alatti vízkészletek ne merüljenek ki. Ennek ellenére Magyarország vizeinek túlnyomó többsége károsodott állapotban van és élővilága veszélybe került az elmúlt két évszázad emberi beavatkozásainak köszönhetően. Ezért a fenntartható vízgazdálkodás feladata nemcsak megőrizni, hanem javítani vizeink állapotát és helyreállítani az elpusztult vizesélőhelyeket. A hazai vízgazdálkodásban a környezeti fenntarthatóság és az ökológia szempontjai ennek ellenére, még mindig alárendelt szerepet játszanak.

Noha a Környezet és Energiahatékonysági Operatív Programban (KEHOP) több milliárd forint értékben megvalósuló vízügyi projekteknek egyelőre csupán az előzetes tervei ismertek, ezek nem mutatnak jelentős elmozdulást az elmúlt évtizedek  vízgazdálkodási gyakorlatától. Joggal tarthatunk tehát attól, hogy a folyók ökológiai állapota és azok megőrzésének szempontjai ismét háttérbe szorulnak majd. A természetromboló vízgazdálkodás, elsősorban az árvízi védekezés indokával tett munkálatok tovább rontják a folyók és az árterek természeti állapotát és kivezetik Magyarország területéről azt a vízkészletet, melyet a klímaváltozás hatásainak ellensúlyozására használhatnánk fel.  

A KEHOP projektjei közt sok az olyan infrastrukturális beruházás, ami éles ellentmondásban van a Víz Világtalálkozó által szorgalmazott sokcélú vízgazdálkodási célokkal. A hazai vízgazdálkodás egyelőre nem köti össze az árvízi védekezést a vízhiányos területek állapotjavításával, és nem használja ki a természetes vízvisszatartás lehetőségeit sem. Ez azért elvesztegetett előny, mert a természetes vízvisszatartás nemcsak az árvíz csökkentésében, hanem a vízminőség javításában, a mikroklíma stabilizálásában, a halállomány erősítésében is szerepet játszhatna. A természetes árterek növelése, az egykori mellékágak helyreállítása, a természetes mélyedések bekapcsolása a vízgazdálkodásba alacsony költségigényű, természetbarát fejlesztési irányt jelenthetne.

A vízhiányos, de vízvisszatartásra alkalmas területek nagy része ma az árvízvédelmi töltéseken kívül lévő szántó, ahol az éghajlati szélsőségek folyamatos és egyre növekvő kockázatot jelentenek a termelőknek. Ezeken a helyeken a gabonatermesztés kizárólag területalapú támogatásoknak köszönhetően lehet valamelyest jövedelmező. Ez azt jelenti, hogy össztársadalmi szempontból ilyen területen gabonát termelni ráfizetéses és nem fenntartható.

„Ha a víz felelős megőrzéséért a szántóművelésnél magasabb és versenyképességet biztosító kifizetés járna, akkor a gazdálkodó megélhetése nem kerülne veszélybe, ha a folyókon érkező árvíz egy része az ő földjére jutna. A vízmegőrzést ösztönző mezőgazdasági támogatások olyan tájhasználati módokat segítenének elő, amelyek társadalmi, gazdasági és természeti szempontból is előnyösek” – fogalmazott Gruber Tamás.

A megoldás tehát nem a gátak közé szorított folyók egyre több emberi beavatkozással járó kezelésében rejlik, az árvízkor érkező víztöbblet kezeléséhez szükség van a folyók egykori árterére. Ezt a mezőgazdasági és a területfejlesztési szakpolitika fejlesztési irányainak kialakításakor figyelembe kell venni. A változtatás közös érdek.

 

 

 

Fotók WWF Föld Órája 2013Táblaavatás - Naplás-tóCsarna-völgy - terepbejárás

Hírlevél feliratkozás

Szereted a természetet? Érdekel, hogy mi történik hazánkban és a nagyvilágban? Ha szeretnél többet tudni a WWF munkájáról és a természetvédelemről, iratkozz fel ingyenes online hírlevelünkre!

  • E-mail cím:

Támogass!

Kérjük, adja meg telefonszámát, hogy értesüljön aktualitásainkról, sikereinkről, nyereményjátékainkról!

Kövess minket a Facebookon is!