Zöld pokol a Tisza partján

megosztás:

Zöld pokolnak nevezték a portugál hódítók az Amazonas esőerdejét – utalva a számtalan, vadon mélyén leselkedő veszélyre, embert próbáló viszonyokra. A kenuból kiszállva a Felső-Tisza meredek partjainál, hasonló érzés kerít hatalmába.

„Ilyen koszos még életemben nem voltam” – mondta egy kolléga a nap végén. Aki a folyóparti ártéri erdőbe téved, alighanem fel van készülve a néhol térdig érő iszapra, rovar- és csaláncsípésekre, vagy a bukdácsolásból, esésekből adódó kisebb zúzódásokra. Talán kevésbé a háztartásainkból származó szeméthalmokra, amelyek rossz szagú, bomló szerves anyagokat eregetnek a vizeinkbe. És ha mindez nem lenne elég, ezek az erdők már régen nem azok, amelyek száz éve hajlottak a folyók fölé.

A hatodik éve megszervezett PET Kupa célja felhívni a figyelmet a folyóink szemetességére, különös tekintettel a szinte elképzelhetetlen mennyiségben sodródó, a partokra lerakódó PET-palackokra. A tutajokat és kenukat használó önkéntes csapatok saját kezűleg gyűjtik a műanyag hulladékot – testközelből megtapasztalva a probléma nagyságrendjét.

A 2018-as PET Kupa „termése” kb. tíz tonna műanyag palack volt, amely összegyűjtéséből a WWF Panda-tutaja is kivette a részét. A munka nem könnyű; a mély iszapos partokon kikötni, felkapaszkodni az uszadék ágak, kúszónövények és bokrok alkotta, szinte járhatatlan dzsumbuján át az erdőbe, hogy rátaláljunk a hulladék-lerakatokra. A hetedhét határból odakerülő palackok általában nem üresek – bűzlő folyadékmaradványokat kell belőlük kiönteni, vagy a beléjük ragadt iszapmaradványt kirázogatni. Az egyre nagyobb zsákokkal aztán utat törve visszatérhetünk a kenukhoz, majd a tutajra szállítjuk a zsákokat, és jöhet a következő kör. A palackokkal együtt gyűlnek a karcolások, horzsolások, és lassan fokozódik a viszolygás attól, amit a folyóval tettünk. Pedig ez nem minden.

Az ártéri erdők megtisztítva is aggodalomra adnak okot. Fehér fűz még akad bennük – az egykori erdőségek hírmondói. Alattuk már szinte minden talpalatnyi helyet elfoglalnak az idegenből származó ún. özönnövényfajok. A kelet-ázsiai japánkeserűfüvek telepei és az észak-amerikai gyalogakác sötétzöld tömegei. A lombsátorba a szintén amerikai zöld juharok, amerikai kőrisek törnek be, ágaikon sűrű függönyt képez a süntök. Az átalakuló ártéri erdők szinte megmenthetetlennek látszanak. Bár a folyószabályozásokat meg tudtuk oldani, de a következményeibe – ilyen az áradások híján leromló ártereken felszaporodó özönnövények térhódítása is – már beletörhet a bicskánk. Az ártéri erdők teljes helyreállítása lassan olyan álommá válik, amit senki nem mer megálmodni. „A világ pénze nem lenne rá elég” – ahogy mondani szokták. Reménysugár azért mindig marad: az ártéri erdők könnyen regenerálódnak saját maguktól is, nekünk csak a megfelelő feltételeket kellene biztosítani, és itt-ott kaszával, motorfűrésszel, legelő állatokkal beleszólni az idegenhonos fajok terjedésébe.

Műanyag hulladék és idegenhonos fajok. Az egész világon problémát okoznak, nem csak a Tiszán. Jelképei annak, hogy a nagy természeti rendszerek is elronthatók. De talán helyre is hozhatók… A PET Kupa lelkes résztvevőit látva – akik egy egész nyári hetet szántak a vízparti szemétgyűjtésre – megerősödhet bennünk a remény, hogy ha sokan akarjuk, a saját kezünkbe tudjuk venni a sorsunkat.

Fotók: petkupa.hu, WWF Magyarország

Gálhidy László

 

 

Fotók Big Jump - Nagy Ugrás 2012Szegedi túraPET Kupa 2017

Hírlevél feliratkozás

Szereted a természetet? Érdekel, hogy mi történik hazánkban és a nagyvilágban? Ha szeretnél többet tudni a WWF munkájáról és a természetvédelemről, iratkozz fel ingyenes online hírlevelünkre!

  • E-mail cím:

Támogass!

Kérjük, adja meg telefonszámát, hogy értesüljön aktualitásainkról, sikereinkről, nyereményjátékainkról!

Kövess minket a Facebookon is!