Dr. Erős Tiborral, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet Hal- és Konzervációökológiai Kutatócsoportjának vezetőjével beszélgettünk az idén zajló ötödik Joint Danube Survey (Nemzetközi Duna Expedíció) kapcsán.
Szerettük volna megtudni, hogy aki már többedszer vesz részt egy ilyen átfogó, egész Dunára kiterjedő vizsgálatsorozatban, hogyan látja a Duna állapotát, helyzetét, milyen változásokat észlel és milyen lépéseket lát szükségesnek a jövőre nézve.
WWF: Miért és milyen gyakran van JDS? Miért szükséges/hasznos ez?
ET: A Joint Danube Survey (JDS) expedíciók célja, hogy megbízható és összehasonlítható adatokat gyűjtsenek a Duna és annak legfontosabb mellékfolyóinak vízminőségéről, különös tekintettel az ökológiai állapotra, szennyező anyagokra, biodiverzitásra és az emberi hatásokra. Ezek az adatgyűjtések alapvető szerepet játszanak a Duna vízgyűjtő környezetvédelmi és vízgazdálkodási tervezésében, valamint a vízvédelmi jogszabályok, például az EU Víz Keretirányelv végrehajtásában. Nem utolsó sorban pedig felhívják a figyelmet a Duna védelmére. Az expedíciókat a bécsi székhelyű Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság (ICPDR) szervezi és koordinálja. A felmérések hatévente történnek. Jelen felmérés már az ötödik volt és most július elsején kezdődött. A felmérések jelenleg minden Duna menti országban függetlenül zajlanak, kivéve bizonyos programokat, ahol a gyűjtőcsapatok végig gyűjtik a folyamot Németországtól egészen a Duna-deltáig.
WWF: Te mióta veszel részt ezeken?
ET: Hát bizony elég régóta, gyakorlatilag a kezdetektől. Az első expedíció 2001-ben volt, amiben már doktori (PhD) hallgatóként segédkeztem. Majd később a harmadik, negyedik és ebben az ötödik expedícióban is a halállomány felmérések vezetője voltam a hazai Duna szakaszon. Természetesen egy ilyen nagyléptékű és akár több héten át megvalósuló terepi felmérést nem lehet egyedül irányítani és megvalósítani. Azokat mindig együtt tervezzük és végezzük állandó munkatársaimmal, Szalóky Zoltánnal az Ökológiai Kutatóközpontból és Tóth Balázzsal, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságtól, de emellett sok halas munkatársunk és egyetemi hallgató segédkezik a terepi feladatok megvalósításában.
WWF: Milyen változásokat figyeltél meg a Dunán?
ET: Mivel gyerekkorom óta, több évtizede figyelem a Dunát, elég sok változást láttam, amit nehéz lenne pár mondatban összefoglalni. Ha a legfontosabb természetvédelmi problémára vagy kíváncsi, akkor talán a mellékágak feltöltődését, a szigetek eltűnését, a meder beszűkülését hoznám fel a legfontosabb problémának, ami a folyamszabályozás, a Duna medrének süllyedése miatt történt és történik. De a rendkívüli méreteket öltő szállodahajóforgalom is állandó zavarást jelent a folyónak. Természetesen nagy különbségek vannak abban is mely Duna szakaszt nézzük, hiszen a Budapest feletti és alatti Duna szakaszok is különböznek egymástól, némiképp más környezeti problémákkal. De, hogy pozitív példát is említsek, egyre inkább látni, hogy a vízügyi igazgatóságok, nemzeti parkok szakemberei és sok civil szervezet vagy akár a horgászszervezetek is gondolkoznak élőhelyvédelmi, megőrzési projektekben, ami, ha kis léptékben is, de hozzájárul a Duna természeti értékeinek megőrzéséhez. Bízom benne, hogy ezek a szándékok, törekvések a jövőben csak erősödni fognak a tavaly, azaz 2024-ben bevezetett Természet-helyreállítási rendelet hatályba lépésével.
WWF: Látsz-e jellemző változást a halállomány összetételében?
ET: A halállomány összetételében évről évre tapasztalhatók kisebb nagyobb változások, akár attól függően, hogy milyen fajnak volt éppen sikeresebb ívása vagy hogy az inváziós fajok mennyisége miként változik. Az idei évben például a balin ívását találtuk igazán sikeresnek, nagyon sok idei kis balint gyűjtöttünk a Dunából. De csak hogy néhány példát említsek a hazai Duna szakaszon nagyon szembetűnő változást okozott a Fekete-tenger felől terjeszkedő gébfajok inváziója az 2000-es évek elején, majd ezzel párhuzamosan a horgászatilag is igen kedvelt menyhal állományának nagyfokú erősödése, ami az utóbbi évekre erősen visszaesett. Ugyanakkor az utóbbi években a harcsa állomány erősödésének lehetünk szemtanúi és sajnos a busa inváziójának is, ami nem csak a Dunára jellemző, hanem egyéb nagyobb folyóinkban is rendkívüli méreteket kezd ölteni. Aki sokat járja a folyót annak már a partra sodródott haltetemekből is látható, hogy átalakulóban a halállomány. Egyre több a busa és a pár évvel ezelőtti nagyarányú pontytelepítésből is származó pontytetem a folyóparton. Örvendetes ugyanakkor pl. a védett leánykoncér vagy a gébek megjelenésével egyidejűleg szinte teljesen eltűnő botos kölönte populációjának megerősödése, de emellett kíváncsian várhatjuk azt is, hogy vajon meg fog-e erősödni a kecsege állománya az évek óta zajló telepítések eredményeként. Tehát az utóbbi években vagy évtizedben pozitív és negatív irányú változások is megfigyelhetők a halállomány összetételében.
WWF: Mikor és hogyan találkozhatunk a hivatalos eredményekkel?
ET: Az országoktól bejövő eredmények összegzése, a jelentések elkészítése kb. egy évet vesz igénybe. Ezeket az ICPDR teszi közzé a saját weboldalán, ahol nagyon sok információt lehet kapni a korábbi JDS expedíciókról is.
WWF: Külföldi szakaszokra is mentek vagy csak az itthonit méritek fel?
ET: Mi csak itthon végezzük a felméréseket, az eredményeket majd később fogjuk összenézni.
WWF: Hogy bírtátok a hőséget, szúnyogot, egyáltalán, milyen egy hétig (?) folyamatosan vízen lenni?
ET: Ááá, köszönöm kérdésedet, hőség volt rendesen az első héten, szúnyog szerencsére viszont szinte alig. Ez a nagyfokú aszálynak is tudható, ami zárójelben megjegyzem, hogy nem tesz jót a folyónak és élővilágának. Nagy szükség lenne a korábban megszokott periodikussággal jövő árhullámokra, amihez az élővilág alkalmazkodott. Rengeteg pozitív hatása van, ami meghatározhatja a Duna ökológiai állapotát is.
Mivel szinte évente végzünk valami felmérést a Dunán mi már teljesen megszoktuk a többnapos vagy hetes felmérésekkel együtt járó életformát. Ilyenkor a kenusokhoz, kajakosokhoz hasonlóan sátorban alszunk és sokszor mártózunk a vízben, hogy frissüljünk és a nyár hőséget elviseljük. A Duna azért is csodálatos vizünk, mert a partja mellett az árnyas fák menedéket adnak a hőség elől. Nemhiába választják sokan kikapcsolódásul, felüdülésül a partját. A JDS expedíciók esetében nappal és éjszaka is végeznünk kell felméréseket, így valóban szinte el sem mozdulunk a folyó mellől, csak amikor egyik felmérési helyről a másikra utazunk.
WWF: Melyik a kedvenc magyar Duna szakaszod?
ET: Én a Duna-kanyarban nőtem fel, így a Börzsöny és a Visegrádi-hegység együttes látványát a Dunával nem tudom feledni. Ugyanakkor nagyon szeretem a déli-magyarországi Duna szakaszt is, ami homokos partjával, mellékágaival, élőhelyi változatosságával és a kevesebb szállodahajó és ember miatt teljesen más jellegű, elhagyatottabb és a Szigetközt kivéve vagy akár azzal összemérhetően vadregényesebb, mint a Paks-Gönyű közötti viszonylag homogén felsőbb szakasz.
Fotó kredit: Erős Tibor
A leánykoncér a Duna vízrendszerének endemikus, védett halfaja.
Fehér busa teteme a Pilismaróti öböl bejárata alatt.
Várakozás az éjszakai felmérésekhez.
Csendélet luxusszállással, várva a vihar elvonultát.
A Duna másik, nyugodt arca.
