Hogyan alkalmazkodhat egy ártéri terület a klímaváltozás okozta kihívásokhoz? Milyen természetközeli megoldások segíthetnek megőrizni és helyreállítani egy kis sziget élővilágát a jövő generációi számára? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ a RESTORIVER projekt, amelyben a WWF Magyarország mellett 27 partner vett részt 9 országból.
A nemzetközi együttműködés keretében olyan dunai mintaterületeket vizsgáltunk meg, ahol a víz természetes körforgásának visszaállításával elősegíthető az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás.
Helyi igényekre épülő tervezés
A magyarországi kutatások középpontjában a Beliczay-sziget állt, amely különleges helyet foglal el Érd természeti értékei között. Bár első pillantásra vízben gazdag ártérnek tűnik (azaz hullámtérnek, mert a folyó és az árvízvédelmi töltés között helyezkedik el), valójában az aszály és a vele járó szárazodás jelei egyre erősebben érzékelhetők. Ennek hátterében nemcsak a klímaváltozás áll, hanem az elmúlt évszázad folyószabályozásai is szerepet játszanak, amelyek jelentős hatással voltak a Duna és ártereinek vízháztartására. Ezek következményeként a Beliczay-sziget egyre sérülékenyebbé vált az aszállyal és a szélsőséges időjárási eseményekkel szemben.
Erre hivatott megoldást találni a RESTORIVER projekt, amelynek egyik legfontosabb hazai eleme, hogy az első lépésektől kezdve bevontuk a helyi lakosokat, civil szervezeteket és szakembereket. A projekt 2,5 éve alatt számos csatornán keresztül tártuk fel a legfontosabb érintetteket, és velük együtt jártuk körül a lehetséges megoldások előnyeit és hátrányait, valamint az esetleges ökológiai kockázatokat.
A tudományos mérések megerősítették mindazt, amit a területen gazdálkodók már régóta tapasztalnak, elsősorban a vízhiányt. A felmérések során figyelembe vettük a lakosság igényeit – többen hiányolták például a régi strandot és a korábban gyakran hallott békazenét. A közös gondolkodás eredményeként több elképzelés is született, de voltak olyan alternatívák, amelyek megvalósítását végül elvetettük, mert kiderült, hogy összességében több kárt okoznánk, mint hasznot, vagy további felmérésekhez kötöttük a folytatást.
A víz megtartása lehet a kulcs
A legígéretesebb elképzelés egy olyan vízmegtartási rendszer kialakítása lett, amely a szigeten található természetes mélyedések adottságaira épít, és az egykori vizes élőhely helyreállításával erősítené az éghajlati változásokhoz való alkalmazkodást.
A koncepció lényege, hogy az árhullámokkal érkező vizet ne engedjék azonnal visszajutni a Dunába. Egy megfelelően kialakított zsiliprendszer segítségével a víz hosszabb ideig maradhatna a területen, fokozatosan beszivárogva a talajba. Ez hozzájárulhatna a talajvízszint stabilizálásához, javíthatná az élőhelyek állapotát, és a párolgás révén kedvezőbb mikroklímát teremthetne a növények, állatok és emberek számára, miközben segíthetné az ártéri erdők alkalmazkodását a szárazabb időszakokhoz. Az is világossá vált, hogy az árhullámok víztömege sajnos már nem elég, ezért hosszabb távon aktív vízpótlásra is szükség lesz, ami külföldi példa alapján külső energiafelhasználás nélkül is működhet.
Egyedülálló élővilág
A Beliczay-sziget jelentőségét jól mutatja a projekt keretében szervezett, 24 órás BioBlitz eredménye: a „vadon leltáron” részt vevő több mint 30 szakértő és közel 200 ember összesen 461 fajt azonosított a területen.
17 emlős-, 54 madár-, 11 hüllő- és 5 kétéltűfaj mellett rengeteg ízeltlábú és több fokozottan védett élőlény jelenlétét dokumentálták az egy nap során. Ezek az eredmények megerősítették, hogy a sziget értékes menedéket nyújt a természet számára, még úgy is, hogy a tipikus ártéri vizesélőhelyre jellemző fajokat sajnos jóval kisebb számban találtunk, mint ahányan lehettek volna, ha több víz van a tájrészletben.
A munkába helyi fiatalok is bekapcsolódtak. A Vörösmarty Mihály Gimnázium diákjai például egy kihelyezett biológiaóra keretében ismerkedhettek meg az inváziós vörös mocsárrákkal, az általa okozott ökológiai és egyben gazdasági károkkal, illetve a gyérítésükre tett kísérletek kihívásaival, mindezt a Beliczay-sziget közvetlen szomszédságában található Sulák-patakon.
Közös felelősség, közös lehetőség
A Beliczay-sziget története jól mutatja, hogyan változott meg az emberek Dunához való viszonya és a vízről alkotott szemlélete az elmúlt évtizedek során. Míg korábban a víz gyors elvezetése volt a fő cél, ma egyre inkább a víz helyben tartása és a természetes folyamatok támogatása kerül előtérbe.
A RESTORIVER projekt nemcsak lehetséges megoldásokat mutatott be, hanem arra is ráirányította a figyelmet, hogy a természetalapú vízmegtartás egyszerre szolgálhatja az emberek, az élővilág és a települések érdekeit. Ha a tervek megvalósulnak, a Beliczay-sziget a jövőben a fenntartható vízgazdálkodás és a természetközeli alkalmazkodás mintaterületévé válhat, a tapasztalatok pedig nemcsak Érden, hanem a Duna-régió más területein is hasznosíthatóak lesznek.
A projektről
A 2026 nyarán záruló RESTORIVER projekt célja az volt, hogy növelje a Duna vízgyűjtőjén található folyóparti területek ellenállóképességét a klímaváltozás hatásaival szemben. A projekt olyan kisebb léptékű természetalapú megoldásokat vizsgált, amelyek segítségével a városi tájak egyszerre válhatnak élhetőbbé és ellenállóbbá. Ezek a vízmegtartó beavatkozások hozzájárulnak a sérült ártéri vízháztartás helyreállításához, a biológiai sokféleség megőrzéséhez és az éghajlatváltozás hatásaihoz történő alkalmazkodáshoz, miközben a területek továbbra is vonzóak és könnyen használhatók maradnak a lakosság számára. A projekt tanulságai szerint még a kis léptékű helyreállítások is jelentős előnyökkel járhatnak minden élőlény számára.
