WWF Magyarország

The WWF is run at a local level by the following offices...

 

A Zöld Generációval az iskolában

Fotó: Visnyovszky ÁgotaA Zöld Generáció programon záróprojetjeként a Biodiverzitás modul néhány tagja egy általános iskolás csoportnak találtak ki egy másfél órás foglalkozást. Programjukat élesben is kipróbálhatták február 24-én, erről olvasható élménybeszámoló Molnár Dóra Ritától, csapatunk egyik lelkes tagjától.

Az egy éves Zöld Generáció tehetséggondozónak a programzáró feladata az volt, hogy általános iskolás diákoknak tartsunk előadást. A témát kedvünk szerint választhattuk. Két csapatra oszlott a biodiverzitás modulja. Az egyik csapatot alkotta Enikő és Júli, akik a hüllőkről és a kétéltűekről tartottak egy interaktív, játékos előadást. A mi csapatunkban Zsófi, Edina és én voltam. Mi rögtön javasoltuk egymásnak élénken, hogy miről is tartsunk előadást.  Így született meg a közös döntésünk, így prezentációt készítettünk a medvefélékről kiemelve a kedvencünket, az Óriáspandát és számunkra kedves WWF-et.

Miután felosztottuk a feladatokat és előkészítettük az előadást. Tartottunk egy főpróbát. Ahogy mindegyik modultalálkozó ez is gyorsan és vidáman telt el.

Így február 24-én útnak indultunk a modulunk lelkes mentoraival, Ágotával és Laurával a Deák tértől Fotó: Visnyovszky Ágota nem messze lévő Hild József Általános Iskolába.  Társaimmal izgatottan vártuk az elénk táruló kihívást. Természetesen aggódtunk, hogy minden jól fog e sikerülni. De bíztunk a felkészültségünkben és csapattársainkban. Körülbelül harminc okos, virgonc nebuló várt ránk. 

Ágota és Laura bemutatta a program tagjait. Ezután elkezdődtek az előadások. Júli és Enikő egy játékkal keltette fel a gyerekek figyelmét. A picik ügyesen és jókedvűen mókáztak.

A két lány bemutatója alatt meglepően jól viselkedtek a gyerekek. Nagyon aktívak voltak. Bármit kérdezhettek tőlük, ők rögtön feltalálták magukat. Mégis a kedvenc pillanataimat a két előadó lelkessége foglalta magába. Annyira ügyesen dolgoztak együtt. Pörgősen zajlott minden. Júlinak sikerült úgy elmesélnie a személyes történetét, hogy a gyerekek teljesen beleélték magukat a szituációba. Enikő pedig elragadóan viselkedett a gyerekek között. Rendkívül rugalmas volt. Ahogy a gyerekek valamilyen butaságot mondtak, ő rögtön finoman kijavította őket. Kedvenc pillanatom tőle az volt, amikor ilyen helyzetben azt mondta: „Maradjunk azért a realitás terén”.

Utánuk mi következtünk. A medvefélékkel kapcsolatosan érdekes információkkal árasztatta el Zsófi a kicsiket. Imádnivalóan mesélte el, hogy a legenda szerint a jegesmedvék vadászat közben eltakarják fekete, kirívó orrukat, hogy nehogy észrevegyék a prédáik őket. Zsófin látszott, hogy teljes mértékig beleélte magát. Az egész osztály hangulatát magával ragadta az izgalmas történet. Mi addig Edinával lelkesen mutogattuk, hogy mekkorák is lehetnek a barnamedvék, jegesmedvék. Ekkor sok vicces pillanat akadt. Zsófi egyszer, kétszer igazán komolyra vette a mondanivalóját. Elmagyarázta, hogy fel kell szólalnunk azok helyett, akik nem tudnak magukért és bíztatta a piciket, hogy az ő kezükben is van a döntés, hogy tesznek e valamit a Földért. Hisz sok kis ember nagydologra képes. Utána Edina lelkesen mutatta be az Óriáspandák nem mindennapi életét. Fotó: Visnyovszky ÁgotaSokszor felszólította a gyerekeket. Ha akadt valami, ami nem jutott nekik eszébe, akkor Edina szépen fokozatosan rávezette őket a helyes megoldásra. Nagyon ügyesen mozgott az előadás alatt és izgatottan mutogatta a képeket is.  Közben megtudhattuk, hogy az iskolások is annyira szeretik a pandákat, mint, mi.

Ezután az én beszámolom következett. Én magam is meglepődtem milyen könnyen, zökkenőmentesen zajlott az előadásom. Egyszerűen tudtam beszélgetni a gyerekekkel. Rávilágítottam, hogy a WWF munkássága oldhatja meg a globális problémákat, amiben ők is segíthetnek.  A gyerekeknek ez az előadás rész tele volt új információval.  De egyben nagyon ügyesen és fogékonyan válaszoltak a kérdéseimre. Sokan elmondták, hogy mire is jó a Föld órája, hogy ilyenkor otthon lekapcsolják a villanyokat… Még meg is kérdezték, hogy mikor kezdődik hivatalosan Budapest díszkivilágosításának a lekapcsolása.  Nagyon pozitív élmény volt számomra, amikor egy kislány csillogó szemekkel megkérdezte, hogy ő hogyan tudna segíteni a WWF-nek. Ezekre a rögtönzött kérdésekre nagyon jól tudtam válaszolni, hisz átéreztem, amit ő... én is segíteni akartam.  Elkövetkezett utána a befejezése az előadásomnak. Fel kellett tennem magamnak és nekik azt a kérdést: Hogy mi miért is vagyunk itt? Miért vettünk részt ebben az egy éves programban? Ezekre a kérdésekre, a válasz annyira magától értetődő, hisz ezek szívből jövő dolgok...  Én azért mégis megpróbáltam ezt nekik átadni, hátha ők is átérzik azt a katarzist, amit mi, ha a WWF-re nézünk.  A WWF egy nagycsalád, ami sok bátorsággal és kitartással csodákra képes.  Úgy érzem, nyugodtan beszélhetek a társaim nevében is, amikor azt mondom, hogy nagyon sokat tanultunk is. Sok mindenre rávilágítottak minket és annyira barátian teltek el ezek az alkalmak. Sok barátra leltem a WWF-nél. Megtanítottak minket egy pár dologra. Ebből hármat kiemelnék. Elsősorban megtanultam, hogy ne ítélkezzek a vadászok fölött. Van, amikor igenis az állomány fennmaradásáért cselekszenek.  Másodsorban arra, hogy igenis vagyunk valakik. Mi is tehetünk a bolygónkért bármit. Harmadsorban személyesen nekem adtak egy lökést. Így lassan az érettségi előtt állva, bizonytalanul néztem a jövő felé. Egyáltalán nem tudtam, hogy mi akarok lenni. De ők megadták azt a pontot, ami kellett. Ha az ember rájuk nézz, látja a szemükben az elkötelezettséget, a magabiztosságot, a támogatást. Ami számomra nagyon is kellett.

Mind hasonlót éreztünk a modultársaimmal, a barátaimmal az előadás végén. Igen, mind elkezdtük hiányolni ezt az egy évet, hisz sok szép és vicces pillanatunk volt itt.  Ezért nagyon is hálásak Fotó: Visnyovszky Ágotavagyunk a WWF-nek és legfőképpen a két lelkes modulvezetőnek, hogy egy csapattá faragtak minket.

Ezért is fontos volt az előadás… A workshopjainkon a modultalálkozóink végén meg szokták kérdezni a felnőttek tőlünk, hogy Ma mit visztek haza? Mi azaz érzés, élmény, amit éreztek most?

Ezt akartuk átadni a gyerekeknek is. Azt a fajta érzést… Ahogy minket is terelgettek a nagyok, mi is megpróbáltuk nekik megmutatni milyen sok, összetett részből áll is a világunk.

Ez reményeim szerint sikerült. A gyerekek és mi is nagyszerűen éreztük magunkat.

Ha most megkérdeznék tőlem hogy, Mit is vittem haza aznap?

Akkor azt felelném egyszerűen, hogy egy lenyűgöző élményt és egy fantasztikus tapasztalatot.

Molnár Dóra Rita

 

Korábbi anyagaink:

Elindult a Zöld Generáció Program
A jövő elkezdődött!
Zöld Generáció - a résztvevők szemével