WWF Magyarország

The WWF is run at a local level by the following offices...

 

Erdősült és erdőben szegény országok

 

Az éghajlat alapvetően gátat szabhat az erdők kiterjedésének. A szélsőségesen fagyos vagy szeles klímájú (sarki vagy hegyvidéki) tájakkal is rendelkező országokban, mint Izland, Norvégia, Kanada, Kína vagy Chile, alacsonyabb az erdősültség, mint területük alapján várnánk. Szaúd-Arábia, Kazahsztán vagy Málta esetében ugyancsak a mostoha éghajlat okolható a kevés erdőért, ám itt nem a hideg, hanem a forró szárazság állja útját a fatenyészetnek. Hollandia, Nagy-Britannia, India vagy Argentína esetében azonban az éghajlat kiváló feltételeket nyújt az erdők kialakulásához. Ezekben az országokban a mezőgazdaság, a szántók, legelők létrehozása, vagyis a történelmi tájhasználat áll az alacsonyabb erdősültség hátterében. A világ erdeinek fele (mintegy 3.000.000.000 ha) mára eltűnt, és a maradék is nagy ütemben fogy, elsősorban a trópusi országok területén. A Kárpát medence közepén elterülő jelenkori Magyarország tájainak erdőtlensége ugyancsak a hosszú évszázadok földművelő tevékenységének köszönhető. A Nagyalföld mezőgazdasági hasznosítása mellett száraz klímájával is kitűnik. Ennek ellenére (talán kevesen tudják) a történelem előtti időkben a folyókat kísérő vizes élőhelyekkel tagolt erdőségek jellemezték, füves pusztáknak csak a talajvíz által el nem ért homokhátságokon jutott hely. A Kárpátok hegykoszorúja az Alfölddel ellentétben ma is Közép-Európa leghatalmasabb erdőségeinek ad otthont. Az alábbiakban a kontinensek különböző országainak eltérú erdősültségi adatait mutatjuk be. (Forrás: State of the World’s Forests 2009, FAO)
 
Európa
Kontinensünk leginkább erdősült országai Skandináviában találhatók. Finnország (74%) jár az élen amelyet Svédország (67%) követ. Közép-Európában Szlovénia (62%) és Ausztria (47%) az erdőkben leggazdagabb, míg Magyarország (21%) rendelkezik a térségben a legkevesebb erdővel. Az európai átlaghoz (35%) közel esik Németország (32%), Franciaország (28%), Spanyolország (35%), Olaszország (34%), Svájc (31%) vagy Lengyelország (30%) erdőterületének aránya. A sereghajtók között Nagy-Britannia (12%), Hollandia (11%), Írország (10%), Málta (1%) és végül Izland (valamivel több, mint 0%) szerepel. Európa erdőterülete évente 0,4%-kal növekszik, főként az ültetvények telepítése és a mezőgazdasági területek egy részének felhagyása nyomán. A legtöbb erdőt, évente csaknem 300.000 ha-t Spanyolországban telepítik.
 
Amerika
Az Észak-Amerikai kontinens három nagy országa Kanada (34%), az Egyesült Államok (33%) és Mexikó (34%) hasonló erdősültséggel rendelkezik. Természetesen e szerényebb arányok is óriási erdőterületeket jelentenek. Közép-Amerika és a Karibi térség kis területű országai között nagyobbak a különbségek. Egyes szigetállamok 80% feletti erdősültséggel rendelkeznek, máshol 5% alá esett vissza az erdőterület aránya. Különösen szembetűnő mindez az egymással szomszédos Dominikai Köztársaság (24%) és Haiti (4%) között. A szárazföldön Belize (72%) és Panama (51%) vezet. Dél-Amerikában Suriname (95%) és Francia Guyana (92%) a csúcstartó, míg a mezőgazdaságáról híres Argentína (12%) és Uruguay (9%) területéhez képest alig tizedannyi erdővel rendelkezik. A kontinens erdő-nagyhatalma, Brazília területének 57%-át borítják erdők, köztük az Amazonas esőerdeje. Észak-Amerika erdőterülete stabil (Mexikó miatt enyhe csökkenés mutatkozik), Dél-Amerikában viszont évi 0,5% az erdőterület fogyása. Csak Brazília területén több, mint 3.10.000 ha erdő (Magyarország erdőterületének másfélszeres) fogy el évente.
 
Ázsia
Ázsia északi területeit Oroszország hatalmas erdőségei foglalják el. Az ország erdősültsége 47%, ami jelentős részben a világ legnagyobb erdőterületének, a szibériai tajgának köszönhető. Kelet-Ázsia országai még erdősültebbek: Japánhoz (68%) és Észak-Koreához (63%) képest a kiterjedtebb mezőgazdasággal, sivatagokkal és hegyekkel rendelkező Kína területének csak 21%-a erdő. (Megjegyzendő, hogy e kelet-ázsiai országokban jelentős a faültetvények térfoglalása.) Dél- és Dk-Ázsia országai leginkább a népsűrűségük okán különböznek. Míg Laoszban 70%-nyi területet az erdők, addig Bangladesben az arány csak 7%. Érdekes különbség az egymással csaknem szomszédos Bhután (68%) és Nepál (25%) eltérő erdősültsége. A térség legnagyobb erdeivel rendelkező Indonéziában 49%-ot borítanak be a trópusi esőerdők. Ázsia csapadékos keleti és délkeleti feléhez képest középső és délnyugati területei erdőben rendkívül szegények. A kontinens közepén Mongólia (6%) vagy Üzbegisztán (8%) vezet Kazahsztán (1,2%) előtt. Délnyugaton Törökországban (13%) és Libanonban (13%) találunk csapadékosabb éghajlatú tájakat (ezért nagyobb erdőségeket) is, miközben Irán (7%), Szaúd-Arábia (1%) vagy Katar (0%) területét döntően sivatagok borítják. Ázsia összesített mérleg az erdőterület változását illetően pozitív, azonban ez jelentős különbségeket takar. Míg csak Indonéziában az erdők fogyatkozása évi 2,2%, ami 1.800.000 ha erdőterületet jelent, addig Kína évente 4.000.000 ha új erdőt telepít. (Sajnos a létrehozott új ültetvények, erdők természeti értéke soha nem lesz képes ellensúlyozni a máshol kipusztított trópusi esőerdők értékét.)
 
Afrika
Az afrikai országok erdősültségét döntően a klímájuk határozza meg. Az emberi hatás leginkább Kelet-Afrikában szembetűnő. Észak-Afrika a Közel-Kelethez hasonlóan száraz, sivatagos. Egyedül a Földközi tenger nyugati partjai és az Atlasz-hegység csapadékosabb. Ennek megfelelően Marokkó erdősültsége eléri a 10%-ot, míg Algériában (1%) és Egyiptomban (0,1%) már csak az oázisokban található fás növényzet. Nyugat-Afrika legerdősültebb állama Bissau-Guinea (74%), Közép-Afrikáé Gabon (84%) és Kongó (66%). Kelet-Afrika mezőgazdasága fejlettebb, népsűrűsége magasabb, ezért néhol egészen alacsony az erdősültség (Burundi 6%, Kenya 6%). A Kenyával szomszédos Tanzániában ugyanakkor 40% az erdők aránya, de Madagaszkár is rendelkezik 22%-nyi különleges, bennszülött fajokat felsorakoztató erdőkkel. Afrika déli részén Zambia (57%) vezet erdősültségben, miközben a nagyobb sivatagokat is birtokló Namíbia (9%) vagy a Dél-Afrikai Köztársaság (8%) erdőkben meglehetősen szegény. Afrika erdőterületei évi 0,7%-kal csökkennek, de az érték egyes országokban a 3-5%-ot (Nigéria, Burundi) is elérheti. Nigériában évente 400.000 ha erdő tűnik el, Szudánban 580.000 ha.
 
Ausztrália és Óceánia
A Csendes-óceáni szigetvilág több országában magas az erdősültség, így Mikronéziában (90%), Palaun (87%), a Salamon-szigeteken (77%), vagy Fidzsin (54%). A nagy erdőterülettel rendelkező Pápua-Új Guineán is 65%-ot borítanak erdők, a hegyekkel tagolt Új-Zélandon 30%, míg a kiterjedt sivatagokkal és sztyeppékkel jellemezhető Ausztráliában az arány 20%. Óceánia erdőterületei évente 0,2%-kal csökkennek. A térség legnagyobb országában, Ausztráliában is csaknem évi 200.000 ha erdővel van kevesebb.
 
Aki a világ minden országának erdősültségére, sőt egyéb statisztikáira kíváncsi, töltse le a FAO 2009-re vonatkozó jelentését (angol nyelven) innen.

Az éghajlat alapvetően gátat szabhat az erdők kiterjedésének. A szélsőségesen fagyos vagy szeles klímájú (sarki vagy hegyvidéki) tájakkal is rendelkező országokban, mint Izland, Norvégia, Kanada, Kína vagy Chile, alacsonyabb az erdősültség, mint területük alapján várnánk. Szaúd-Arábia, Kazahsztán vagy Málta esetében ugyancsak a mostoha éghajlat okolható a kevés erdőért, ám itt nem a hideg, hanem a forró szárazság állja útját a fatenyészetnek. Hollandia, Nagy-Britannia, India vagy Argentína esetében azonban az éghajlat kiváló feltételeket nyújt az erdők kialakulásához. Ezekben az országokban a mezőgazdaság, a szántók, legelők létrehozása, vagyis a történelmi tájhasználat áll az alacsonyabb erdősültség hátterében. A világ erdeinek fele (mintegy 3.000.000.000 ha) mára eltűnt, és a maradék is nagy ütemben fogy, elsősorban a trópusi országok területén. A Kárpát medence közepén elterülő jelenkori Magyarország tájainak erdőtlensége ugyancsak a hosszú évszázadok földművelő tevékenységének köszönhető. A Nagyalföld mezőgazdasági hasznosítása mellett száraz klímájával is kitűnik. Ennek ellenére (talán kevesen tudják) a történelem előtti időkben a folyókat kísérő vizes élőhelyekkel tagolt erdőségek jellemezték, füves pusztáknak csak a talajvíz által el nem ért homokhátságokon jutott hely. A Kárpátok hegykoszorúja az Alfölddel ellentétben ma is Közép-Európa leghatalmasabb erdőségeinek ad otthont. Az alábbiakban a kontinensek különböző országainak eltérú erdősültségi adatait mutatjuk be. (Forrás: State of the World’s Forests 2009, FAO)

 

Európa

Kontinensünk leginkább erdősült országai Skandináviában találhatók. Finnország (74%) jár az élen amelyet Svédország (67%) követ. Közép-Európában Szlovénia (62%) és Ausztria (47%) az erdőkben leggazdagabb, míg Magyarország (21%) rendelkezik a térségben a legkevesebb erdővel. Az európai átlaghoz (35%) közel esik Németország (32%), Franciaország (28%), Spanyolország (35%), Olaszország (34%), Svájc (31%) vagy Lengyelország (30%) erdőterületének aránya. A sereghajtók között Nagy-Britannia (12%), Hollandia (11%), Írország (10%), Málta (1%) és végül Izland (valamivel több, mint 0%) szerepel. Európa erdőterülete évente 0,4%-kal növekszik, főként az ültetvények telepítése és a mezőgazdasági területek egy részének felhagyása nyomán. A legtöbb erdőt, évente csaknem 300.000 ha-t Spanyolországban telepítik.

 

Amerika

Az Észak-Amerikai kontinens három nagy országa Kanada (34%), az Egyesült Államok (33%) és Mexikó (34%) hasonló erdősültséggel rendelkezik. Természetesen e szerényebb arányok is óriási erdőterületeket jelentenek. Közép-Amerika és a Karibi térség kis területű országai között nagyobbak a különbségek. Egyes szigetállamok 80% feletti erdősültséggel rendelkeznek, máshol 5% alá esett vissza az erdőterület aránya. Különösen szembetűnő mindez az egymással szomszédos Dominikai Köztársaság (24%) és Haiti (4%) között. A szárazföldön Belize (72%) és Panama (51%) vezet. Dél-Amerikában Suriname (95%) és Francia Guyana (92%) a csúcstartó, míg a mezőgazdaságáról híres Argentína (12%) és Uruguay (9%) területéhez képest alig tizedannyi erdővel rendelkezik. A kontinens erdő-nagyhatalma, Brazília területének 57%-át borítják erdők, köztük az Amazonas esőerdeje. Észak-Amerika erdőterülete stabil (Mexikó miatt enyhe csökkenés mutatkozik), Dél-Amerikában viszont évi 0,5% az erdőterület fogyása. Csak Brazília területén több, mint 3.10.000 ha erdő (Magyarország erdőterületének másfélszeres) fogy el évente.

 

Ázsia

Ázsia északi területeit Oroszország hatalmas erdőségei foglalják el. Az ország erdősültsége 47%, ami jelentős részben a világ legnagyobb erdőterületének, a szibériai tajgának köszönhető. Kelet-Ázsia országai még erdősültebbek: Japánhoz (68%) és Észak-Koreához (63%) képest a kiterjedtebb mezőgazdasággal, sivatagokkal és hegyekkel rendelkező Kína területének csak 21%-a erdő. (Megjegyzendő, hogy e kelet-ázsiai országokban jelentős a faültetvények térfoglalása.) Dél- és Dk-Ázsia országai leginkább a népsűrűségük okán különböznek. Míg Laoszban 70%-nyi területet az erdők, addig Bangladesben az arány csak 7%. Érdekes különbség az egymással csaknem szomszédos Bhután (68%) és Nepál (25%) eltérő erdősültsége. A térség legnagyobb erdeivel rendelkező Indonéziában 49%-ot borítanak be a trópusi esőerdők. Ázsia csapadékos keleti és délkeleti feléhez képest középső és délnyugati területei erdőben rendkívül szegények. A kontinens közepén Mongólia (6%) vagy Üzbegisztán (8%) vezet Kazahsztán (1,2%) előtt. Délnyugaton Törökországban (13%) és Libanonban (13%) találunk csapadékosabb éghajlatú tájakat (ezért nagyobb erdőségeket) is, miközben Irán (7%), Szaúd-Arábia (1%) vagy Katar (0%) területét döntően sivatagok borítják. Ázsia összesített mérleg az erdőterület változását illetően pozitív, azonban ez jelentős különbségeket takar. Míg csak Indonéziában az erdők fogyatkozása évi 2,2%, ami 1.800.000 ha erdőterületet jelent, addig Kína évente 4.000.000 ha új erdőt telepít. (Sajnos a létrehozott új ültetvények, erdők természeti értéke soha nem lesz képes ellensúlyozni a máshol kipusztított trópusi esőerdők értékét.)

 

Afrika

Az afrikai országok erdősültségét döntően a klímájuk határozza meg. Az emberi hatás leginkább Kelet-Afrikában szembetűnő. Észak-Afrika a Közel-Kelethez hasonlóan száraz, sivatagos. Egyedül a Földközi tenger nyugati partjai és az Atlasz-hegység csapadékosabb. Ennek megfelelően Marokkó erdősültsége eléri a 10%-ot, míg Algériában (1%) és Egyiptomban (0,1%) már csak az oázisokban található fás növényzet. Nyugat-Afrika legerdősültebb állama Bissau-Guinea (74%), Közép-Afrikáé Gabon (84%) és Kongó (66%). Kelet-Afrika mezőgazdasága fejlettebb, népsűrűsége magasabb, ezért néhol egészen alacsony az erdősültség (Burundi 6%, Kenya 6%). A Kenyával szomszédos Tanzániában ugyanakkor 40% az erdők aránya, de Madagaszkár is rendelkezik 22%-nyi különleges, bennszülött fajokat felsorakoztató erdőkkel. Afrika déli részén Zambia (57%) vezet erdősültségben, miközben a nagyobb sivatagokat is birtokló Namíbia (9%) vagy a Dél-Afrikai Köztársaság (8%) erdőkben meglehetősen szegény. Afrika erdőterületei évi 0,7%-kal csökkennek, de az érték egyes országokban a 3-5%-ot (Nigéria, Burundi) is elérheti. Nigériában évente 400.000 ha erdő tűnik el, Szudánban 580.000 ha.

 

Ausztrália és Óceánia

A Csendes-óceáni szigetvilág több országában magas az erdősültség, így Mikronéziában (90%), Palaun (87%), a Salamon-szigeteken (77%), vagy Fidzsin (54%). A nagy erdőterülettel rendelkező Pápua-Új Guineán is 65%-ot borítanak erdők, a hegyekkel tagolt Új-Zélandon 30%, míg a kiterjedt sivatagokkal és sztyeppékkel jellemezhető Ausztráliában az arány 20%. Óceánia erdőterületei évente 0,2%-kal csökkennek. A térség legnagyobb országában, Ausztráliában is csaknem évi 200.000 ha erdővel van kevesebb.

 

Aki a világ minden országának erdősültségére, sőt egyéb statisztikáira kíváncsi, töltse le a FAO 2009-re vonatkozó jelentését (angol nyelven) innen.