WWF Magyarország

The WWF is run at a local level by the following offices...

 

Koppenhága, 2009. december 9-10.

A kiszivárgott dán szöveg továbbra is a figyelem középpontjában áll. A kis szigetállamok egyre erőteljesebb megnyilvánulásai ismét rávilágítottak a javaslat elfogadhatatlanságára a fejlődő országok számára. A dán kormány azzal védekezik, hogy a szöveg csupán egy belső anyag, mely nem több, mint egyike a tárgyaláson megvitatandó sok ezer javaslatnak.

 


 

 

 

 

Fotó: WWF MagyarországMindeközben még mindig folynak a viták arról is, hogy a kiotói jegyzőkönyvet bővítsék-e ki a következő időszakra szólóan, vagy egy új megállapodás keretein belül rögzítsék a vállalásokat. Már nemcsak a fejlett és a fejlődő országok között húzódik éles ellentét Koppenhágában. Tegnap kiéleződött a vita a fejlődő országokon belül is. Tuvalu tegnap a tárgyalások során kijelentette, hogy számára egyedül az elfogadható, ha jogilag is kötelező megállapodás születik. A kis szigetországok szövetsége (AOSIS) természetesen támogatja ebben. Kína, India és más nagyobb fejlődő országok mindeközben aggodalmukat fejezték ki, hogy a túl erős vállalások már árthatnak gazdasági fejlődésüknek.

 

 

 

 

Aktivisták egy csoportja a Bella Centerben támogatását fejezte ki és transzparensekkel vonultak fel a központ folyosóin, miközben azt kiabálták, hogy "Tuvalu, Tuvalu". Hangsúlyozták, hogy erkölcsi kötelességünk megmenteni az alacsonyan fekvő szigetországok lakosait, hiszen nem ők okozták a bajt. Tuvalu a tárgyalások felfüggesztését kérte, amíg nem tisztázódik, hogy valóban egy jogilag is kötelező érvényű megállapodás a cél. Az ülést végül valóban felfüggesztették, bár valószínűleg nem Tuvalu kérésére, hanem a csaknem kétórás csúszás miatt.


 

 

 

 

Fotó: WWF MagyarországA kis szigetországok egyre erőteljesebben igyekeznek kiállni egy jogilag is kötelező megállapodás mellett. Több kis szigetországról érkezett delegáció tag is bemutatta, hogy országát hogyan érinti már most a klímaváltozás. Számukra ez nem a fenyegető jövő, hanem a borzasztó jelen. A Kiribatiból érkezett delegáció nagyon örült, hogy előadásukra rengetegen voltak kíváncsiak és köszönetképpen kagylóláncokat osztogattak az érkezőknek. Az előadáson bemutatták, hogy Kiribati lakosait hogyan érinti a klímaváltozás. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a tengerszint emelkedésével az ivóvizük egyre sósabbá és szennyezettebbé válik. Kiemelték, hogy gyerekek haltak már bele abba, hogy nem jutottak friss ivóvízhez. A tengerszint emelkedése számukra azért is rendkívül nagy probléma mert némelyik sziget legmagasabb pontja is csak két méterre van a tengerszint felett. Ráadásul legtöbb sziget nem szélesebb, mint 200-300 méter, így nincs is hová menekülni az emelkedő tenger elől. A szigetre betörő tenger számos gyümölcsfát és egyéb haszonnövényt pusztított már ki, mely így a lakosok élelmiszerbiztonságát is veszélyezteti.
A kormány számos intézkedési csomagot vezetett be és továbbiakat készített elő annak érdekében, hogy reagálni tudjanak a klímaváltozás fenyegető hatásaira.
"Hiába teszünk meg azonban mindent, helyi szinten nem tudjuk megoldani a problémáinkat..." - mondta a külügyminisztériumtól érkezett Tessie Eria Lambourne. - "Azt szeretnénk elérni, hogy a kormányok megegyezzenek abban, hogy nem engedik,hogy a felmelegedési szint meghaladja a 1,5 fokot (nem is a 2 fokot!) és a levegő szén-dioxid koncentrációját pedig 350 ppm-re csökkentsük (ez jelenleg kb 387 ppm).

 

 

 

 

 

Az alacsonyan fekvő, atollokon lakó nemzetek az elsők között vannak, akiknek nincs más választásuk, a klímaváltozás legkomolyabb hatásaival kell farkasszemet nézniük. Segítségre van szükségük ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak, hiszen például a partok mentén épített védőgátak rendkívül drágák. Kiribati azt is kiemelte, hogy kész lenne hasznosítani a napenergiát és a kókuszolajat azért, hogy elektromosságot nyerjen és így átálljon a fosszilis energiaforrásokról a megújulókra, ám egyszerűen nincsenek meg a megfelelő forrásaik ezek kialakítására.

 

 

 

 

Fotó: WWF MagyarországAz előadást néptánc is színesítette, melyet a közönség nagy tapssal  jutalmazott. Egyetlen hölgy, Maria meg tudta mutatni, hogy milyen gazdag a kiribatiak tánckultúrája, miközben egy honfitársa pár lépés erejéig csatlakozott hozzá. Ő ugyan nem volt része a produkciónak, de a zenét meghallva egyszerűen muszáj volt táncolnia.  Meghallgathattunk egy éneket is arról, ahogyan egy fregattmadár elrepül  élelemért fiókáinak, ám mire visszatért, országa - Kiribati - helyén nem talál mást csak tengert. A szigetet elöntötte a tengervíz. Szomorú éneke arról szól, hogy immáron egyedül maradt és nincs hová mennie.
A kiribati küldöttség ezzel zárta beszédét:
"Ez a mi otthonunk, nem akarunk máshová költözni. Higgyék el, Önök sem akarnának."


 

 

 

 

 

A Bella Centerben zajló események mellett folytatódtak a külső, civil szervezetek által szervezett programok is. A WWF Arctic Tent nevű sátrában szerdán a kultúrák napja volt. Több érdekes előadás is elhangzott arról, hogy milyen hatással van az éghajlatváltozás az északi népek életmódjára, kultúrájára.
Az egyik, a messzi északról érkezett őslakos előadó elmesélt egy érdekes történetet. A falujában emberemlékezet óta mindig február 3-án kelt fel először a nap a több hónapos téli sötétség után. Azonban ez az utóbbi pár évben megváltozott. A gleccser, ami mögül a nap tavasszal először felkel, olyannyira visszahúzódott, hogy az első világos nap már nem február 3-án van, hanem egy nappal korábban. Ez látszólag egy apró, lényegtelen változás, de jól példázza, hogy a klímaváltozás milyen nagy hatással van egyes kultúrákra. E kis közösség naptárának legfontosabb napja tolódott el a globális felmelegedés miatt.

 

 

 

 

 

 

Fotó: WWF MagyarországEgy másik előadó egy érdekes szociális problémát emelt ki. Ki gondolná, hogy a sarkvidéken társadalmi problémát jelenthet, hogy az ott élőknek nincsen hűtője? Pedig így van. Az északi területeken a vadászidény néhány hónapra korlátozódik, ilyenkor kell összegyűjteni az év egészére elég táplálékot. Az északi népek az állandóan fagyott talajba vájt pincéket használják arra, hogy tárolják élelmüket. Ez úgy működik, mint egy fagyasztó. Az utóbbi években azonban nyáron egyre gyakrabban és egyre jobban felolvad a talaj. A kialakított pincékben többé nincs elég hideg ahhoz, hogy az élelmiszerek ne romoljanak meg. Ha pedig megromlanak, akkor a közösségek élelem nélkül maradnak a következő vadászidényig. Lehetne persze azt mondani, hogy használjanak hűtőszekrényt, de sajnos ezeken a területeken áram sincsen.

 

 

 

 

 

 

Egy másik érdekes történetet egy kutató osztott meg az érdeklődőkkel. Egy jegesmedévről szól, akire a kutatók egy GPS-es nyomkövetőt helyeztek, hogy lássák mozgását. Ahogy eljött a tél a medve a Spitzbergák partvidékén rekedt, mivel a tenger nem fagyott be annyira, mint a korábbi években. A jegesmedvék csak a jégmezőkön találnak táplálékot, így a jégtől elszakított medve éhezett. Amikor már olyan éhes volt, hogy nem tudott mást csinálni, belevetette magát a tengerbe és úszni kezdett. Egyenesen észak felé. A kutatók számítógépeiken látták, ahogy napokon és éjszakákon át úszik a nyílt tengeren. A medve 150 kilométer után végül elérte a jég határát. Több hetet töltött a jégmezőn, talált magának táplálékot és megerősödött. Ezután újra belevetette magát a tengerbe és visszaúszott a szárazföldre. Hihetetlen, de pontosan ugyanoda érkezett, ahonnan elindult. Ez a történet jól mutatja, hogy a természet, az állatvilág nagyon erős, nagyon szívós.
Sajnos azonban nem minden jegesmedve ennyire erős és elszánt. Valószínűleg ugyanekkor más medvék is elindultak a táplálékot ígérő észak felé és valószínűleg nem mind tért vissza. Ahogy az éghajlat egyre melegebbé válik, a jég határa is egyre messzebb kerül a szárazföldtől. Ha ez így folytatódik, eljön majd az a nap, amikor az utolsó jegesmedve indul majd el a nyílt tengeren észak felé, a látóhatáron a jég határát keresve. Csak akkor már nem lesz jég...