WWF Magyarország

The WWF is run at a local level by the following offices...

 

Növényevők és nagyragadozók: új világrend az északi hegyvidéken

Negyedmagunkkal állunk a Zempléni-hegység egyik erdejében, és egy elejtett muflon tetemét szemléljük. Vajon a természet megrendítő vastörvényeire ma is szükség van?

Ma már senkinek nem újdonság, hogy a nagyragadozók – farkasok, hiúzok és medvék – visszatértek hazánkba. A huszadik század első felében tűzzel-vassal irtott fajok ma már újra jelen vannak erdeinkben, mindenekelőtt az Északi-középhegységben. Bár az első reakciók vegyesek – van, aki aggódik miattuk, mások lelkesednek – annyi biztos, hogy természetvédelmi szempontból nagy segítséget jelent a vadon legképzettebb vadászainak megjelenése.

A nagyragadozók természetes élettere – ahol világra jönnek, vadásznak és pihennek – az erdő. Magyarország erdein nem csak az ipari célú fakitermelés hagyott nyomot, hanem az utóbbi évtizedekben hatalmasra duzzadó vadlétszám is. Soha ennyi őz, szarvas és vaddisznó nem taposta erdeink talaját, rágta növényzetét – köztük a fiatal fák hajtásait. Ennek nyomán van, ahol csak lassan újul fel az erdő, leromlott életközösséggé vált, amely egyre kevésbé nyújt otthont az erdei növény- és állatfajok többségének. A visszatérő hiúzok és farkasok ezekbe az erdőkbe csöppentek – és máris elkezdték helyreállítani a rendet. A nagyragadozó nem csak selejtez, amikor a napi betevő patásokat elejti. Kialakítja a szaknyelven félelem-térképnek nevezett virtuális teret – vagyis a tájnak azon részeit, ahová a vad már csak nagy ritkán téved. Az erdők itt kezdenek el felújulni leghamarabb – alakulnak vissza természetes erdővé.

Két elejtett muflont is láttunk még az elmúlt héten a zempléni hegyekben, melyek jelzik, hogy a farkasok bizony vadásznak. Egyesek szerint már most – alig néhány évvel a gyakoribb megjelenésük óta - szembetűnő az erdőket járva, hogy a vadon újra erőre kap. Ismét magunk mellett tudhatjuk az erdők csúcsragadozóit, melyek nélkül szegényebb lenne az életünk, környeztünk pedig tovább romlana.

Gálhidy László