WWF Magyarország

The WWF is run at a local level by the following offices...

 

Védett állat célkeresztben

Az eurázsiai hód hazánkban védett, őshonos faj, amely Magyarországon 20 éve ismét jelen van. Ez alatt az időszak alatt fel kellett volna ismerni, hogy a hódok ismét részei a hazai állatvilágnak, tevékenységük károsnak vélt hatásait pedig a gazdálkodóknak és a természetvédelemnek közösen kell megoldania.  Ennek ellenére károkozásukról szóló negatív, támadó hírek és vélemények egyre gyakrabban kerülnek a figyelem középpontjába. A WWF javaslata szerint az Ausztriában és Németországban alkalmazott megoldásokat kell a hazai viszonyokhoz adaptálni. 

Az eurázsiai hódok Magyarországon az emberi beavatkozások miatt az 1800-as években kipusztultak. A mértéktelen vadászat, a folyóparti élőhelyek jelentős átalakítása oda vezetett, hogy egész Európában drámaian lecsökkent az állományuk, és mindössze 1000 példány maradt fenn a kontinensen. A levadászott állatok prémjét hasznosították, a hódpézsmát, vagy castoreumot pedig gyógyító hatású készítményként használták, és mágikus erőt tulajdonítottak neki. Nem voltunk messze attól, hogy a kontinensről végképp eltűnjön ez a faj.

A hódok eltűnését az akadályozta meg, hogy a természetvédők felismerték a veszélyt és hód-visszatelepítési programokat indítottak. Magyarországon az egyetlen sikeres emlős-visszatelepítést a WWF Magyarország végezte, és a hódokhoz kötődik. A szervezet 12 év alatt összesen 234 egyedet telepített vissza Gemencen, a Közép-Tisza mentén, a Dráva mellett és a Hanságban. A betelepített egyedek száma a Hanságban volt a legkevesebb - összesen 20 példány -, mert ide és a Szigetközbe Ausztria felől a Dunán a természetes bevándorlás is megkezdődött.

Ha egész évben kellő mennyiségű víz van a folyókban és patakokban, valamint megfelelő mennyiségű a táplálék, akkor a hódok szaporodása várhatóan mindenhol megkezdődik. Viselkedésükre azonban az a jellemző, hogy a vízpartoktól 20-25 méternél távolabbra nem merészkednek el, és itt gyűjtik be táplálékukat. Vízfolyásaink a 20. század elején befejeződött folyószabályozások óta rendkívüli mértékben szabályozottak, és vizeink menti keskeny sávban is gazdálkodás kezdődött meg. A folyók és patakok jó ökológiai állapotának ugyanakkor egyik kulcsa, hogy nem keskeny csatornaként szabályozva folynak, hanem megfelelő szélességet biztosítva hagyjuk élni a vizesélőhelyekben és galériaerőkben gazdag parti sávot. Ilyen, ideális vízpartokon a hódok az emberi érdekeket nem háborgatva élhetnének, de a helytelen emberi területhasználat miatt ez nagyon kevés helyen valósul meg.

A több mint 20 éve jelenlévő hódok illegális vadászata szerencsére nem jellemző hazánkban, de élőhelyének háborgatása egyre gyakrabban előfordul. A hódok két évtizedes jelenléte elegendő lett volna arra, hogy akik elterjedésüket károsnak tartják, azok a probléma kezelését kezdeményezzék. Erre azonban a WWF Magyarország ismeretei szerint átfogó keretek között nem került sor. Továbbá fontos megjegyezni, hogy a hódok nincsenek mindegyik hazai élőhelyükön elszaporodva. Ha a Hanságban és a Szigetközben sikerül megoldásokat találni a valós problémákra, akkor az később az ország más részein is alkalmazható lesz, ha ott is szaporodásnak indul az állomány.

A WWF Magyarország a telepítések befejezését és a rendszeres megfigyeléseket követően a kezelési lehetőségekről is vizsgálódott. Sok nemzetközi példát bemutató kiadványt állított össze (, mely a hazai hódkezelés egyik alapja lehet. A közlejövőben a WWF Magyarország erről szakmai egyeztetéseket kezdeményez, hogy elejét vegye a tévhitek elterjedésének és az indokolatlan rémhírek megjelenésének.