WWF Magyarország

The WWF is run at a local level by the following offices...

 

Veszélyeztetett fajok kereskedelme

 

A program célja, hogy felmérje a régióban a veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó Washingtoni Egyezmény (CITES) mu"ködését, és az annak rendelkezéseit végrehajtó EU-szabályozás bevezetésének és alkalmazásának hiányosságait. Így mielo"bb kiszu"rhetjük a problematikus területeket, hogy aztán, a veszélyeztetett élo"lények védelmében, javaslatokat tegyünk az érintett országok hatóságainak és továbbképzések szervezésével, tanulmányok készítésével elo"segítsük az Egyezmény hatékonyabb végrehajtását.
 
A védett élőlények és a belőlük készült ajándéktárgyak kereskedelme világszerte olyan mértékűre nőtt, hogy több száz állat- és növényfaj pusztult ki, vagy sodródott a kihalás szélére. Az egész világot behálózó feketekereskedelmet a mai napig elsősorban az emberi luxusigény, a gyűjtőszenvedély és a népi hiedelem működteti, nem is akárhogyan: az éves forgalom eléri a 159 milliárd dollárt. Így nem is meglepő, hogy – az élőhelyek folyamatos emberi pusztítása után – ez a második legfontosabb veszélyeztető tényező a fajok fennmaradása szempontjából.  A kereskedelem évente több mint 350 millió egyedet érint: 230 000 majom, 15 millió egyéb emlős, 4 millió madár, 10 millió hüllő, 10 millió orchidea, 300 tonna kaviár és számtalan egyéb állat és növény cserél gazdát. A befogás, szállítás és karanténozás alatt pedig az állatok nagy része, esetenként akár 70%-a is elpusztul.
 
A gyűjtőszenvedélynek majmok, papagájok, szárazföldi teknősök, gyíkok, kígyók, kaméleonok, orchideák, kaktuszok látják kárát. Más élőlényeket – a krokodilokat, az elefántokat, a szép szőrméjű macskaféléket vagy a trópusi fákat – értékesnek tartott és igen kelendő részeikért pusztítanak el. A tigriseket például nem csak bundájukért, de ékszernek való karmaikért, illetve tévesen gyógyhatásúnak vélt csontjaikért és bajuszukért is előszeretettel vadásszák.

A program célja, hogy felmérje a régióban a veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó Washingtoni Egyezmény (CITES) működését, és az annak rendelkezéseit végrehajtó EU-szabályozás bevezetésének és alkalmazásának hiányosságait. Így mielőbb kiszűrhetjük a problematikus területeket, hogy aztán, a veszélyeztetett élőlények védelmében, javaslatokat tegyünk az érintett országok hatóságainak és továbbképzések szervezésével, tanulmányok készítésével elősegítsük az Egyezmény hatékonyabb végrehajtását.

 A védett élőlények és a belőlük készült ajándéktárgyak kereskedelme világszerte olyan mértékűre nőtt, hogy több száz állat- és növényfaj pusztult ki, vagy sodródott a kihalás szélére. Az egész világot behálózó feketekereskedelmet a mai napig elsősorban az emberi luxusigény, a gyűjtőszenvedély és a népi hiedelem működteti, nem is akárhogyan: az éves forgalom eléri a 159 milliárd dollárt. Így nem is meglepő, hogy – az élőhelyek folyamatos emberi pusztítása után – ez a második legfontosabb veszélyeztető tényező a fajok fennmaradása szempontjából.  A kereskedelem évente több mint 350 millió egyedet érint: 230 000 majom, 15 millió egyéb emlős, 4 millió madár, 10 millió hüllő, 10 millió orchidea, 300 tonna kaviár és számtalan egyéb állat és növény cserél gazdát. A befogás, szállítás és karanténozás alatt pedig az állatok nagy része, esetenként akár 70%-a is elpusztul.

A gyűjtőszenvedélynek majmok, papagájok, szárazföldi teknősök, gyíkok, kígyók, kaméleonok, orchideák, kaktuszok látják kárát. Más élőlényeket – a krokodilokat, az elefántokat, a szép szőrméjű macskaféléket vagy a trópusi fákat – értékesnek tartott és igen kelendő részeikért pusztítanak el. A tigriseket például nem csak bundájukért, de ékszernek való karmaikért, illetve tévesen gyógyhatásúnak vélt csontjaikért és bajuszukért is előszeretettel vadásszák.