Azonnali változásokat a védett erdeink kezelésében!

A WWF Magyarország több mint harminc éve tesz javaslatokat a védett erdők kezelésének új alapokra helyezéséhez. Mindenekelőtt a folyamatos erdőborítást biztosító üzemmódok alkalmazása, illetve a nagyobb kiterjedésű háborítatlan erdők létjogosultsága mellett érveltünk; különösen a védett és Natura 2000 hálózatba tartozó területek őshonos fafajú állományai esetében. Kiemelt értékként mutattuk be a szokásos vágáskoroknál idősebb, őshonos fafajú erdőállományokat, azaz „szentélyerdőket”. Az ezen erdőket bemutató könyv most bárki számára elérhető.

A 2009-es, jelenleg is hatályos erdőtörvényben az állami erdők egy részének folyamatos erdőborítás melletti kezeléséért lobbiztunk (Evt. 10.§), és számos esetben hívtuk fel a figyelmet a védett természeti területeken található idős erdőállományokat felszámolni szándékozó, vagy azokat ténylegesen felszámoló különféle beavatkozásokra. A kiemelkedő jelentőségű helyszínek közül megemlítenénk a Csarna-völgyet (Börzsöny), a Normafát (Budai-hg.), a Tar-kőt (Bükk), a Tiszaug mellett idős ártéri erdőt (Közép-Tisza), a Fényi-erdőt (Nyírség), a Szeleta-tetőt (Bükk), a Keselyűst (Gemenc), Háromhuta (Zempléni-hg.), Bakonybél (Magas-Bakony) vagy Bátaapáti (Geresdi-dombság) községhatárának erdeit és még sorolhatnánk.

A legfontosabb speciális témákban is kifejtettük az álláspontunkat az elmúlt években, a klímaváltozás erdőkre gyakorolt hatásától, az idegenhonos fajok problémakörén át a vadkérdésig és a biomassza felhasználásáig – ezek mindegyike szoros kapcsolatban áll az erdők kezelésének alapelveivel, céljaival, lehetőségeivel.

A WWF Magyarország üdvözli az új kormány által létrehozott Élő Környezetért Felelős Minisztérium első nyilatkozatait és jogi lépéseit, amelyek abba az irányba mutatnak, hogy az erdők, és különösen a természetvédelem szempontjából kiemelten fontos erdőterületek kezelését ökológiai alapokra kívánja helyezni, a nyersanyagtermelés eddigi prioritásával szemben.

Az alábbi javaslataink támogatást kívánnak nyújtani az irányok kidolgozásához, illetve azok jobb megértéséhez, minden erdőszerető laikus számára. Három, egymással összefüggő javaslatunk lenne a magas természeti értékű erdők kezelésére vonatkozóan, amelyet két további, a kezelési feltételek megteremtését célzó szemponttal egészítünk ki.

 

1) A védett és Natura 2000 területek őshonos fafajú erdeiben a vágásos üzemmódú erdőgazdálkodás, vagyis a tar- és végvágás lehetőségének megszüntetése

Mit jelent a javaslat? 

A védett és Natura 2000 hálózatba tartozó területek őshonos fafajú erdeinek azon részében, ahol nem a háborítatlanság biztosítása a cél, a vágásos üzemmódot mielőbb el kell hagyni, és helyette az örökerdő üzemmódra (korábbi nevén szálaló üzem) átállni, a folyamatos erdőborítás megtartása mellett. Ugyanezt érdemes védett, illetve Natura 2000 területeken kívül is alkalmazni az őshonos fafajú állományokban, a módszer sokféle előnyére tekintettel.

Mekkora területet érint?

Kb. 600.000 hektárnyi erdő, a hazai erdőterület 30%-a

Miért fontos?

Az örökerdő üzemmód (illetve tágabb értelemben a folyamatos erdőborítás fenntartása) jelentős részben képes biztosítani az erdők természeteshez közelítő állapotát. A faanyag kihozatala miatt alacsonyabb élő és holtfa-készletek, illetve jobban igénybe vett erdei talaj, egyszerűbbé váló faállomány-szerkezet mellett is sokkal nagyobb mértékben őrzi meg az erdei élőhely jellegét, termőhelyét és klímáját, mint a hagyományos vágásos üzemmód. Az örökerdő üzemmód jó kompromisszum olyan esetekben, ahol a természet- és klímavédelmi szempontok, esetleg rekreációs szempontok (pl. városi erdők esetében) legalább olyan fontosak, mint a faanyagtermelés. Az örökerdő üzemmódban kezelt erdők ellenálló képessége magasabb a vágásoshoz képest. A klímaalkalmazkodást a finom léptékű, gyenge erélyű beavatkozásokkal folyamatosan, a változásokat lekövetve lehet biztosítani, szemben a vágásos üzemmódban alkalmazott végvágások és erdőfelújítások durva sokkot jelentő állomásaival.

Mi volt az eddigi gyakorlat?

Az örökerdő üzemmódot kezdetben (a 90-es évek végén) kizárólag önkéntes és részint kísérleti jelleggel alkalmazták állami és magán erdőgazdálkodók. A 2009 óta hatályos erdőtörvény már minden erdőtervezési körzet esetében előír egy bizonyos csekély területi hányadot, ahol kötelező nem-vágásos üzemmódokat alkalmazni. A jogi keret az örökerdő térnyerését is támogatja, ám az üzemmód jelenlegi elterjedtsége még mindig alig éri el a 2%-ot. Védett és Natura 2000 területeken továbbra is a vágásos üzemmód maradt uralkodó, síkságokon a legnagyobb mértékben.

Mit nem jelent a javaslat?

Nem jelenti a javaslat azt, hogy mindenhol azonnal át kell térni az örökerdő üzemmódra. A védett és Natura 2000 területeken ugyanakkor prioritást kell adni a módszernek a vágásos üzemmóddal szemben, akár a jogszabályok módosítása révén. Más esetekben – védett és Natura 2000 területeken kívül, illetve magánerdőkben a támogatási rendszerek hivatottak az átállást segíteni. Nem minden állapotú és típusú erdőben lehet klasszikus örökerdő üzemmódot alkalmazni; van, ahol a feltételek megteremtése az elsődleges, máshol közelítő alternatívákat érdemes keresni.

Vannak-e rá már most jó példák?

Igen, a Pilisi Parkerdő Zrt., a Mecsekerdő Zrt. és más állami erdőgazdaságok, valamint magánerdő gazdálkodók az ország számos pontján elkezdték alkalmazni a módszert az elmúlt három évtizedben. Általában sikerrel, ugyanakkor kis területeken. További ösztönzésekre lenne szükség a módszer országos kibontakoztatásához.

 

2) A nemzeti parkokban és tájvédelmi körzetekben a faanyagtermelésből kivont, jelentős kiterjedésű erdőtömbök – ún. természeti övezetek (más néven magterületek vagy A-zónák) – kijelölése, ahol kizárólag természetvédelmi erdőkezelés végezhető, illetve lehetőség szerint az erdők háborítatlan állapotú fenntartása kap prioritást. A védett területek természeti övezeteinek kezelése kerüljön a nemzetipark-igazgatóságokhoz

Mit jelent a javaslat?  

A védett természeti területeken (nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek) és a Natura 2000 hálózatba tartozó területeken található állami erdőkben le kell határolni olyan, jelentősebb kiterjedésű, lehetőség szerint több ezer hektáros erdőtömböket (ún. magterületek, természeti övezetek, A-zónák), ahol nincs gazdasági célú faanyagtermelés; alapvetően a természetes erdődinamikai folyamatok érvényesülnek. A kezelés jellege döntő módon ún. természetvédelmi erdőkezelés; ami magába foglalhat eseti beavatkozásokat (fakivágásokat is), de a távlatos cél a beavatkozásmentes háborítatlanság biztosítása.

A természeti övezetek kezelését az országban működő tíz nemzeti park igazgatóságra kell bízni.

Mekkora területet érint?

Kb. 2-300.000 hektárnyi erdő, a hazai erdőterület 10-15%-a

Miért fontos?

Sok erdei növény- állat és gombafaj (pl. odúlakó madarak, denevérek, rovarok, párás erdőbelsőt kívánó növények) számára elengedhetetlenek azok az élőhelyi feltételek, amiket csak egy idősebb, háborítatlan erdő biztosít. Az idős erdők emellett pótolhatatlan szerepet játszanak az erdő- és a táji klíma fenntartásában, széntárolásban, talajvédelemben. A háborítatlan erdők tájképi és állományképi értékei jelentik az alapját minden rekreációs célú (ki)kapcsolódásnak, ezért a világ minden táján elsődleges célkitűzés, évszázadok óta, különösen a nemzeti parkokban, illetve különféle státuszú erdőrezervátumokban. A rendszeres faanyagtermelés elmaradásával a terület feltáró úthálózata csökkenthető, aminek fontos szerepe van a vízháztartás és az állományklíma helyreállításában, valamint csökkenti az inváziós tulajdonságú fásszárúak bejutását.

A természetvédelmi szempontból legértékesebb erdőterületek kezeléséhez olyan összetett, a legkülönbözőbb élőlénycsoportok igényeit, az élőhelyek speciális kezelésének módjait ismerő szaktudásra van szükség, amire egy alapvetően erdőgazdálkodással foglalkozó intézmény szakember gárdája nem feltétlenül tud biztosítani, ezért szükséges azokat a nemzeti park igazgatóságokra bízni.

Mi volt az eddigi gyakorlat?

A védett és a Natura 2000 hálózatba tartozó területek állami erdeinek döntő részében hagyományos, vágásos erdőgazdálkodás zajlott, ami az ágazat évszázados sztenderdjei szerint gazdasági értelemben fenntartható, de az élőhelyek megőrzése szempontjából nem. A vágásterületek károsítják a termőhelyet (szél- és vízerózió), az erdőklímát, hosszú időre megszűntetik az élőhely szerkezeti elemeit és lerontják a tájképet. A szükséges feltáróút-hálózat ugyancsak káros hatással van a terület vízháztartására és erdőklímájára. A háborítatlanság eddig csupán töredékes módon, rendszerint apró foltokon teljesült, elsősorban különféle kényszerek (domborzati, logisztikai stb.) hatására, ami elégtelen feltétel a hosszú távú, rendszerszintű természetvédelmi szempontok érvényesítésében.

Mit nem jelent a javaslat?

Nem jeleneti azt, hogy egyedi fák, facsoportok kitermelésére sehol sincs lehetőség a nagyrészt háborítatlan erdőtömbben. A természetvédelmi erdőkezelés része, hogy az idegenhonos faegyedeket lehetőség szerint el kell távolítani. (A védett, illetve Natura 2000 területek jelentős részén idegenhonos faállományok találhatók; ezeket nem célszerű a háborítatlan tömb részeként kijelölni; hacsak nem kis zárványokról van szó. Utóbbiak mielőbbi felszámolása szintén faanyagtermelés mellett történhet.) Eseti jelleggel őshonos faegyedek is kivághatók a faanyag helyben hagyása mellett, ha annak az élőhely fejlesztése szempontjából kiemelt jelentősége van. Nem jelenti a javaslat azt sem, hogy a háborítatlan erdőterület kizárná a látogatókat – a jelölt turistautakat bárki használhatja, ahogyan az a védett és fokozottan védett területeken ma is megszokott.

A javaslat nem jelenti azt, hogy minden védett erdőt a nemzeti park igazgatóságok fognak kezelni. Javarészt azokról lesz szó, ahol az erdőterület háborítatlanságát, vagy speciális esetekben azok természetvédelmi erdőkezelését kell biztosítani.

Vannak-e rá már most jó példák?

A kívánt nagyságrendben formálisan még nincsenek. A nemzeti parki A-zónák kijelölése elkezdődött a 2013-as évben, de a folyamat lényegében abbamaradt; a tervek a fiókok mélyére kerültek. Egyetlen nemzeti park igazgatóságnál (HNPI) vannak kijelölt természeti övezetek, amelyeket az intézmény kezel. Az itt található, ebbe a körbe eső erdők kiterjedése minimális.

Tájvédelmi körzetekre, jelentős kiterjedésű nem védett Natura 2000 helyszínekre nem készültek hasonló zonációk, jóllehet ezen kategóriák esetében is találkozhatunk a nemzeti parkokéhoz hasonló minőségű értékekkel. (Gondoljunk a Mecsek, vagy a Zempléni-hegység erdeire.) Részleges, nem hivatalos előrelépések történtek a Duna-Ipoly Nemzeti Park erdeit kezelő állami erdőgazdaságok – a Pilisi Parkerdő Zrt. és az Ipolyerdő Zrt. közreműködésével – így hazánk legnagyobb háborítatlan erdőtömbje jelenleg a börzsönyi Csarna-völgy mintegy 1000 hektárja. Ugyancsak említésre méltó a budai Szénások erdőtömbje, ahol évek óta létezik a vagyonkezelők közötti egyezség egy háborítatlan magterület fenntartására.

 

3) A 140 évnél idősebb fákból álló, magas természetességű szentélyerdőkben kizárólag természetvédelmi erdőkezelés végezhető, illetve azok háborítatlan állapotú fenntartása az elsődleges cél, legyenek bárhol az országban!

Mit jelent a javaslat? 

A természetvédelmi szempontból kiemelt értéket képviselő, a szokásos vágáskornál idősebb fákat is tartalmazó, magas természetességű erdők valamennyi állományát illesse fokozott védettséget, területükön kizárólag a háborítatlanság biztosítása, vagy helyreállító jellegű természetvédelmi erdőkezelésfogadható el. A szentélyerdők jelentős részben az 1. pontban tárgyalt háborítatlan tömbök részei, így azokkal együtt helyezhetők védelem alá, más esetekben külön kell róluk gondoskodni, például magántulajdon esetén.

Mekkora területet érint?

Kb. 15.000 hektárnyi erdő, a hazai erdőterület 0,75%-a, átfedésben az előző kategóriával

Miért fontos?

Az elmúlt tájtörténeti korokat valamilyen formában túlélő kis öregerdő-foltok felbecsülhetetlen és pótolhatatlan értéket jelentenek. Bizonyos esetekben ritka növény- és állatfajok utolsó előfordulási helyei, adott tájra jellemző erdei élőhelyek utolsó működő referenciái, helyben élők számára az önazonosság kapaszkodói. A legtöbb esetben fokozott mértékben képviselik mindazokat az értékeket, amelyeket az 1. pontban tárgyalt háborítatlan erdőkben kívánunk megóvni. A faanyagtermeléshez köthető gazdasági jelentőségük mindemellett, országos szinten értékelve minimális. Az elmúlt években azonosítottuk az ország szentélyerdeit, így minden lehetőség adott rá, hogy ne hagyjuk ezeket elveszni az erdőtervezés megszokott rutinjai mentén. Megóvásukkal tartozunk az utókornak.

Mi volt az eddigi gyakorlat?

A faanyagtermelésre optimalizált, egyedi helyszíneket érdemben nem (mindig) figyelembe vevő erdőtervezés védett, sőt fokozottan védett erdők esetében sem biztosított eddig feltétlenül a fennmaradásukat, eltekintve néhány nevesített kivételtől. Az elmúlt években több esetben történtek tar- és végvágások szentélyerdőkben – kirívó példaként a Tar-kő (2018) és a Fényi-erdő (2024) esete említhető.

Mit nem jelent a javaslat?

Nem minden esetben az egyöntetű, hosszú távon háborítatlanságot célzó kezelés lehet cél; a szentélyerdő tömb különféle módon kezelt részterületekből állhat össze. (Különösen városi erdők esetében lehet feladat az gyenge erélyű, kíméletes, ugyanakkor aktív beavatkozások fenntartása.)

Vannak-e rá már most jó példák?

Elszórtan az országban akadnak olyan szentélyerdő tömbök, amelyekben már többé-kevésbé megvalósulnak a fenti célok; pl. Bükki őserdő, Csáfordi-erdő, Normafa.

 

4) A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében a védett és Natura 2000 területeken az őshonos fafajokból álló, elegyes, vegyeskorú erdők kialakítására és megőrzésére kell alapozni, nem a távoli tájak idegenhonos fafajaira

Mit jelent a javaslat? 

A védett és Natura 2000 területeken alapvetés, hogy az ott megőrizni szándékozott természeteshez hasonló erdőket alkotó őshonos fafajokat – bükköt, tölgyeket, juharokat, hársakat, kőriseket, szileket, erdei gyümölcsfákat stb – részesítjük előnyben. Az adott termőhelyen őshonos fafajok elegyarányainak, korosztályszerkezetének fokozatos, természetes úton történő változása illetve a kezelések során elvégzett változtatása adja a klímaalkalmazkodás alapját. Ehhez társíthatók azok a kiegészítő élőhelyfejlesztések – pl. holtfa visszahagyása, kíméleti foltok, folyosók kialakítása, amelyek tovább erősítik az erdő ellenálló képességét.

Mekkora területet érint?

Kb. 800.000 hektárnyi erdő, a hazai erdőterület 40%-a

Miért fontos?

Az erdő élővilága, növény- állat- és gombafajok, mikroorganizmusok döntő része az őshonos fafajainkhoz kötődik. Az erdő ellenállóképességének ugyanakkor legfőbb alapja, hogy a hozzá tartozó élővilág stabil ökoszisztémaként, élő rendszerként működjön. Az őshonos fafajok lecserélése, vagy akár csak a fafajszám csökkentése illetve egykorú faállományok fenntartása elegendő ahhoz, hogy az erdő ellenállóképessége és így a klímaadaptációs képessége is lecsökkentjen. Az idegenhonos fafajok állományai sokszor (pl. telepített fenyvesek) extrém módon gyenge ellenállóképességgel rendelkeznek a klímaváltozás hatásaival (pl. tüzek gyakoriságának emelkedése) szemben.

Mi volt az eddigi gyakorlat?

A klímaadaptáció kérdése az elmúlt két-három évtizedben került csak előtérbe, korábban nem volt napirenden. Sajnos túl hamar jelentek meg azon szélsőséges vélemények, melyek szerint az őshonos fafajok segítségével nem érhető el a klímaadaptáció – ezt a tények a mai napig nem támasztják alá. A klímaváltozás hatásainak leginkább kitett állományok egyelőre azok, amelyek nem erdő termőhelyen jellemzően idegenhonos vagy tájidegen fafajok alkotnak.

Mit nem jelent a javaslat?

A javaslat nem jelenti azt, hogy az adott termőhelyen korábban nem jellemző őshonos fafajok, netán azok délen előforduló populációitól származó szaporítóanyagát ne lehetne kíméletes pótlások, felújítások során alkalmazni.

Vannak-e rá már most jó példák?

A Pilisi Parkerdő évek óta népszerűsíti az örökerdő üzemmód előnyeit a klímaalkalmazkodás terén is. Vannak helyszínek – pl. a főváros területén található Nagy-Hárs-hegy, amelynek fafajösszetételének változása már most jó példája annak, hogy a természetes folyamatok zökkenőmentesen vezetik át az erdei életközösséget egyik állapotból a másikba, megfelelő ütemű klímaalkalmazkodás mellett.

 

5) Biztosítani kell a nem vágásos üzemmódú erdőgazdálkodás, illetve a természetvédelmi erdőkezelés termőhelyi feltételeit – mindenekelőtt a természetes vízellátottságot, illetve vízpótlást, az emberi beavatkozás miatt túlszaporodott patás nagyvadfajok létszámának szabályozását az erdei újulat túlzott károsításának megelőzése érdekében, valamint az inváziós tulajdonságú idegenhonos, fásszárú fajok visszaszorítását

Mit jelent a javaslat? 

A védett és Natura 2000 területeken illetve azokon kívül bevezetni szándékozott folyamatos erdőborítást biztosító kezelések legfőbb akadályai 1) a patás vadfajok okozta vadhatás (az ország valamennyi pontján), 2) az inváziós tulajdonságú fásszárú növényfajok térhódítása (elsősorban sík- és dombvidéken), valamint 3) a táji léptékben romló vizháztartás (elsősorban síkvidéken). A vadsűrűség elfogadható mértékűre csökkentése, az inváziós fásszárúak visszaszorítása és a természetes vízdinamika helyreállítása (vagy a víz pótlása) alapvető feladat, amit ágazatok közötti együttműködéssel költségvetési és egyéb forrásokból záros határidőn belül célszerű megoldani.

Miért fontos?

A vadhatás, az inváziós fásszárúak térhódítása és a vízhiány olyan stressztényezők, amelyek drasztikusan csökkentik az erdők ellenálló illetve felújuló képességét; sok esetben ellehetetlenítik az erdők kezelésének fentebb tárgyalt lehetőségeit; vagy akár az erdő puszta fenntartását. Az évtizedek alatt egyre súlyosbodó problémák megoldására vannak működő koncepciók és gyakorlati megoldások, amelyeket a szükséges források előteremtése mellett alkalmazni kellene. További elodázásuk egyre kevésbé vállalható, illetve az erdők fenntartásán messze túlmutató társadalmi problémákhoz is vezethet.

Mi volt az eddigi gyakorlat?

A vadkérdés és a vízellátás problémáinak rendezése, valamint az inváziós fásszárúak visszaszorításának hatékony megoldása mindeddig megbukott a különféle ágazatok (vadgazdálkodás, vízügy, erdőgazdálkodás, mezőgazdálkodás természetvédelem) közötti érdekellentéteken. Az általános társadalmi érdektelenség és a szükséges források biztosításának hiánya ugyancsak hozzájárult a rendezetlen állapotok fenntartásához. A problémák nem csupán a védett és Natura 2000 területek erdeit érintik, hanem az ország teljes erdőállományát. Bár a jogszabályok tartalmaznak rendelkezéseket a hátrányos hatások csökkentésére, ezek hatékonysága messze nincs arányban a probléma nagyságrendjével.

Mit nem jelent a javaslat?

A taglalt problémakörök megoldása hosszú távon lehetséges, valamennyi érintett szereplő érdekeinek figyelembevételével. A javaslat nem jelenti a vadgazdálkodás, mezőgazdaság, vízügy szempontjainak mellőzését vagy teljes alárendelését a természetvédelmi célkitűzéseknek, különösen nem országos szinten. A természetvédelem szempontjából kiemelt helyeknek ugyanakkor prioritást kell adni a problémák megoldására.

Vannak-e rá már most jó példák?

Mindhárom tényező hatásainak enyhítésére vannak helyi erőfeszítések, elsősorban uniós forrásból működő pályázatok keretei között. Ezek tapasztalatait be kell építeni az országos szintű koncepciókba, és melléjük tenni a szükséges erőforrásokat.

 

6-7) Csökkenteni kell a kitermelt faanyag mennyiségét, és meg kell szüntetni a tűzifa pazarló felhasználását – különösen a biomassza-erőművekben. Szükséges az állami erdőket kezelő intézmények finanszírozásának fenntarthatóbbá tétele, hogy ne a fakitermelésből származó bevétel képezze a működésük alapját. Védett és Natura 2000 területeken az erdőgazdálkodás állami forrásokból kell támogatni

Mit jelent a javaslat? 

A védett és Natura 2000 területek erdeinek fenntartásához költségvetési forrásokra van szükség, mindenekelőtt azért, hogy a kitermelt faanyag volumene csökkenthető legyen. Az állami erdők kezelését olyan intézményekre kell bízni, amelyek működését nem a piaci elvek határozzák meg, hanem a társadalom alapvető elvárásai, illetve a tisztán szakmai, stratégiai jellegű célkitűzések. Stabil és hosszú távú működésük feltételeit a megfelelő átláthatóság, számon kérhetőség mellett kell biztosítani.

Miért fontos?

A védett és Natura 2000 területek folyamatos erdőborítás melletti kezelése, különös tekintettel a háborítatlanul hagyandó, vagy csak természetvédelmi kezeléssel érintett területekre nem érhető el anélkül, hogy az országosan kitermelt faanyag volumenét ne csökkentenénk. Mindez elengedhetetlen az itt található erdők értékeinek és ellenálló képességének fenntartásához. Fontos politikai üzenet, hogy a természet- és klímavédelem, valamint a rekreáció szempontjából legértékesebb erdeinket nem piaci alapon, hanem tisztán szakmai alapelvek szerint kezeljük, átlátható módon, a társadalom egésze érdekeinek megfelelően.

Mi volt az eddigi gyakorlat?

Eddig az volt az alapelv, hogy az erdészeti ágazat „tartsa el magát”, vagyis a működési feltételek döntő részét a faanyag értékesítéséből fedezze. A védett és Natura 2000 erdők ugyancsak része volt a hozamszabályozásnak. Ezért jött létre az a fenntarthatatlan, sok esetben botrányos eseteket is felvonultató gyakorlat, hogy a legértékesebb védett területein, őshonos fafajú erdőkben is faanyagtermelést szolgáló vágásos üzemmódú erdőgazdálkodás zajlott, durva tájsebek kialakítása mellett. A magasabb természetességű erdőkben kitermelt faanyag közel 60%-a tűzifa, aminek jelentős részét – évi 1,4 Mm3 fát a biomassza erőművekben égettünk el 25-30%-os hatásfok mellett, a villamosenergia igényünk alig 3%-át előállítva ezzel.

Mit nem jelent a javaslat?

A javaslat nem jelenti azt, hogy az ország hiányt fog szenvedni tűzifában, vagy más módon látja kárát a mindennapokban a fahiánynak. A lakossági tűzifa ellátás bőven fedezhető a nem védett és nem Natura 2000 területeken megtermelt biomasszából. A tűzifa jelenlegi felhasználásának volumene – ami részben az ún. biomassza erőművekben történik – csökkenthető más zöld energiaforrások (nap- és szélenergia) felhasználásával, illetve a házak szigetelése révén. Ezek megvalósításához a megfelelő forrásokat biztosítani kell.

Vannak-e rá már most jó példák?

A kitermelt faanyag volumene az elmúlt években mutatott ugyan ingadozásokat, de a rendszerszintű átállás előttünk áll. A 2022-es év csúcsot jelentett az elmúlt 25 év távlatában. Mindemellett a 2009-es erdőtörvény előírásai nyomán néhány helyszínen csökkent a faanyagtermelés volumene a faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú területek növekedésének köszönhetően, ám ez rendszerszinten nem elégséges változás.

 

+1) Erdőtervek, természetvédelmi kezelési tervek, intézményi átalakítások

Mit jelent a javaslat? 

Javasoljuk a jelenleg hatályos erdőtervek felülvizsgálatát, a természetvédelmi kezelési tervek, Natura 2000 fenntartási tervek teljes körű elkészítését. Támogatjuk azokat a felvetéseket, amelyek az állami tulajdonú védett, illetve Natura 2000 területeket kezelő intézmények átalakítását irányozzák elő a szakmai célok maradéktalan, konfliktusmentes teljesítése érdekében. A védett illetve Natura 2000 területek állami erdeinek kezelését piaci érdekeltség nélkül, jelentős állami támogatásokkal működő állami erdőgazdaságok, illetve nemzeti park igazgatóságok tudják ellátni.

Miért fontos?

A természetvédelmi, és sok esetben a klíma- illetve tájképvédelmi célok sem valósíthatók meg a napjaink szakmai-tudományos elvárásait kevéssé tükröző, jelenleg hatályos kezelési koncepciók alapvető megváltoztatása nélkül. Az évtizedekkel ezelőtti szemléletet tükröző kezelési terveket meg kell változtatni, a soha el nem készült kezelési illetve fenntartási tervek pótlandók. A védett illetve Natura 2000 területek állami erdeinek kezelése kizárólag szakmai szempontok mentén történhet.

Mi volt az eddigi gyakorlat?

A jelenlegi erdőtervek döntően a faanyagtermelő erdőgazdálkodás célrendszerét tükrözik, azokban a természetvédelem szempontjai nem jelennek meg kellő súllyal; esetenként azzal ellentétes lehetőségeket tartalmaznak (pl. idegenhonos fafajokkal történő felújítás védett területeken). A természetvédelmi kezelési tervek, illetve Natura 2000 fenntartási tervek jelentős része nem készült el. A védett illetve Natura 2000 területek döntő részét piaci szereplőként működő állami erdőgazdaságok látták el, jellemzően a faanyagtermelés szempontjait előtérbe helyezve.

Mit nem jelent a javaslat?

Nem jelenti a javaslat azt, hogy mindent a nulláról kell kezdeni: a megnevezett dokumentumok egy része létezik, csak alapvető átdolgozásra szorul. A kezelési intézmények infrastruktúrája, személyi állománya is jelentős részben rendelkezésre áll; leginkább egy felső szintű átalakítás lehet szükséges, a finanszírozási rendszer átdolgozása mellett.

Vannak-e rá már most jó példák?

A védett és Natura 2000 területek kisebb töredékterületein vannak megfelelő kezelési tervek, és az intézményi struktúra is alkalmas lehet a kezelés további ellátására.

Borító: Mátra, 2022 (Fotó: Gálhidy László)