Az európai túlfogyasztás napja

megosztás:

Túl a természet korlátain

(Jelentés összefoglaló)

Ha a világon mindenki úgy élne, mint az átlag európai lakos, a természet ez évi erőforrásait május 10-ig teljesen ki is merítenénk, és nagyjából 2,8 bolygóra lenne szükségünk a fennmaradáshoz. Ez az állapot tarthatatlan – gyorsabb ütemben merítjük ki ökoszisztémáinkat, mint ahogy azok képesek megújulni. A megoldás Európa ökológiai lábnyomának csökkentésére a kezünkben van – az Európai Unió azonban nem halogathatja a cselekvést. Rövid áttekintés

2019-ben az európai túlfogyasztás napja május 10-ére esik a Global Footprint Network által közölt legfrissebb adatok szerint. Az európai túlfogyasztás napjának dátumát úgy állapítják meg, hogy összehasonlítják az egy lakosra jutó ökológiai lábnyomot a globálisan rendelkezésre álló, egy személyre eső biokapacitással. Vagyis, ha a világon mindenki ugyanolyan ökológiai lábnyommal rendelkezne, mint az átlag európai lakos – például ugyanannyi szén-dioxidot bocsátana ki, ugyanannyi élelmiszert, rost- és faanyagot használna, és ugyanannyi beépített területet foglalna el – akkor május 10-ig az emberiség annyit használna el a természet erőforrásaiból, amennyit bolygónk egy egész év alatt tud megújítani.  Az év további részében az emberiségnek a Föld természeti tőkéjének kimerítéséből kellene megélnie. Ez annyit jelent, hogy például több lenne a szén-dioxid-kibocsátás, mint amennyit a bolygó természetes ökoszisztémája képes elnyelni, vagy az erdőirtások nagyobb biomassza-pusztítást okoznának, mint amennyit a természet képes újratermelni. Ezen kívül a halászterületek még inkább kimerülnének, a talajerózió nagyobb ütemben menne végbe, és a biológiai sokféleség is gyorsabban csökkenne.

Figyelembe véve az Európai Unió ökológiai lábnyomát és a határain belüli biokapacitását – vagyis a biológiailag termékeny területeket – az EU lakosai jelenleg kétszer annyi erőforrást használnak fel, mint amennyit annak ökoszisztémája képes megújítani.

Az EU lakossága korántsem méltányosan használja bolygónk erőforrásait: a Föld biokapacitásának majdnem 20%-át használja fel, miközben a világ populációjának összesen 7%-át foglalja magában.

Más szóval 2,8 bolygóra lenne szükségünk, ha mindenki olyan ütemben fogyasztana, mint egy átlagos EU lakos. Ez jóval felülmúlja a világátlagot, ami körülbelül 1,7 bolygónak felel meg. Akár területi, akár globális szinten nézzük, az ember természeti erőforrások iránti igénye messze túllépi azt a mértéket, ami még fenntartható a bolygónk számára.

A kép az EU-n belül sem mondható egységesnek. Habár egyik ország sem veszi figyelembe bolygónk tűrőképességének határát, az adatok lényeges különbségeket mutatnak a tagállamok fogyasztási szokásai között. Luxemburg az első olyan EU-s ország, amelyik mindössze 46 nappal az év kezdete után elérte túlfogyasztásának napját, míg Románia az utolsó helyen van, mivel az egész évre rendelkezésre álló erőforrásokat 192 nap alatt használja fel – ez azonban még mindig korábban történik a globális átlagnál.

Nagy árat fizetünk azonban a túlfogyasztás miatt, akár az országok gazdasági helyzetét, akár az egészségünket nézzük: a szélsőséges időjárási jelenségek 1980 óta 450 milliárd euróba kerültek az európai gazdaságnak, a levegőszennyezés pedig minden évben 430.000 korai halálozást eredményez Európában. 

A WWF ezért egy fenntarthatósági egyezmény elfogadását sürgeti, amely olyan konkrét célokat és intézkedéseket fogalmazna meg a klímaváltozással, a természetvédelemmel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban, Európára vonatkozóan, amelyeket a következő öt éven belül teljesíteni kell.

Európa további vezető szerepe csak akkor biztosítható, ha befektet azokba az ágazatokba, amelyek a jövő gazdaságainak középpontjában állnak majd, mint például a megújuló energia, a fenntartható közlekedés, valamint az ökológiailag fenntartható mezőgazdaság és halászat.

A megoldás a kezünkben van. Azonban ha nem születik azonnal szilárd elhatározás a törekvések támogatásáról, a holnap talán már késő lesz.
 

Az Európai Unió ökológiai lábnyomának vizsgálata

Az ökológiai lábnyomról szóló kimutatások segítenek a természeti erőforrásoktól való függésünk mértékének számszerűsítésében. Az ökológiai lábnyom megmutatja, hogy mennyit használunk fel a természet erőforrásaiból. A biokapacitás azt jelzi, hogy milyen mértékű erőforrás áll a rendelkezésünkre. Mindkettőt a biológiailag termékeny területek vonatkozásában mérik fel, és globális hektárban fejezik ki. 

 

 

 

 

 

 

 

Az EU ökológiai lábnyoma a fogyasztási rátája alapján még a világátlagnál is magasabb: a természeti erőforrások iránti szükségletünk és az ezek által nyújtott javak és szolgáltatások immár 2,8 Földnek megfelelő mértékűek. 1961 és 2016 között az EU 28 tagállamának ökológiai lábnyoma 1,6 milliárd globális hektárról (gha) 2,3 milliárdra nőtt.  A 2007-es csúcsértékhez képest a tagállamok lakosainak átlagos ökológiai lábnyoma 19%-kal csökkent. A csökkenés nagy része azonban a pénzügyi válság miatt bekövetkező gazdasági visszaesésnek, más része pedig a kevésbé karbon-intenzív energiaforrások felé való eltolódásnak tudható be. Habár az Európai Unió a Föld népességének csupán 7%-át egyesíti, a globális biokapacitás mintegy 20%-át foglalja le.

Az EU biokapacitás-hiánya jelenleg 1,3 milliárd globális hektárra becsülhető – ez a deficit Kína biokapacitásához hasonló mértékű.

Az ökológiai lábnyom trendjei országonként eltérőek. A világon a legnagyobb teljes ökológiai lábnyoma együttesen Kínának, az USA-nak, Indiának, Oroszországnak és Brazíliának van, és ha az Európai Unió is egy ország lenne, akkor a 3. helyet szerezné meg a dobogón. Habár Kína teljes ökológiai lábnyoma kétszer akkora, mint az Egyesült Államoké és az Európai Unióé, utóbbi kettő egy főre eső lábnyoma sokkal magasabb. Ennek az az oka, hogy Kína népessége sokkal nagyobb, mint az USA-é és az EU-é, ezért utóbbiakban kevesebb lakos között oszlik meg a fogyasztás. Kína ökológiai lábnyomának meredek felfelé íveléséért a szénkibocsátás és a termőföldhasználat okolható.

Az EU-ban a túlfogyasztás napja 1961 óta drámaian előrébb kúszott, október 13-ról a jelenlegi május 10-re. Az 1960-as években ez a nap hihetetlenül gyors léptékben került egyre korábbra az unióban, és az évtized végére már elérte a júliust. A természeti erőforrások túlhasználata Európa-szerte tovább folytatódott az 1970-es években. A valaha volt legkorábbi EU túlfogyasztás napja 2007-ben volt, akkor április 23-ára esett.

A legtöbb országban a legnagyobb tényező a szénlábnyom, noha néhány tagállamban, például Észtországban, Svédországban és Litvániában a fakitermelésből származó ökolábnyom is igen magas. Luxemburg szélsőségesen magas szénlábnyoma pedig az alacsony üzemanyagadók hatását tükrözi.

Az EU összes tagállama a Föld eltartóképessége fölött él – valamennyi EU-tagállam ökológiai lábnyoma jóval meghaladja a világ egy főre eső átlagos biokapacitását, ami jelenleg 1,6 globális hektár.

A 2000-es évek végi gazdasági válság óta csaknem mindegyik EU-tagállam ökológiai lábnyoma kissé visszaesett. Különösen igaz ez Görögországra, amelyet igen súlyosan érintett a válság. Spanyolországban, Portugáliában és Olaszországban is hasonló volt a helyzet.

A szénlábnyom jelenleg az EU ökológiai lábnyomának 60%-át teszi ki. A világ átlaghőmérséklete már 1°C-kal megemelkedett, ennek hatása pedig már Európában is érzékelhető. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint az árvizek, aszályok, hőhullámok és más éghajlati szélsőségek már 453 milliárd euró gazdasági veszteséget okoztak 1980 és 2017 között, és Európa-szerte több mint 115 000 emberéletet követeltek.

A klímaváltozás óriási terhet ró az ökoszisztémákra. Erre példa a korallfehéredés jelensége, amelyet a felmelegedő tengervíz miatt elsavasodó óceán okoz – pedig a korallzátonyok több mint 200 millió ember számára jelentenek fontos védelmet a viharokkal és az erős hullámzással szemben. Még ha képesek is leszünk 1,5°C-ra korlátozni a felmelegedés mértékét, korallzátonyaink 70-90%-át akkor is elveszítjük, 2°C emelkedés esetén viszont gyakorlatilag az összesre pusztulás vár. A korallzátonyok az összes tengeri faj egynegyedének adnak otthont, így pusztulásuk tömeges kihaláshoz vezetne.

A napjainkban jellemző, elegendőnek cseppet sem nevezhető politikai kötelezettségvállalást látva bolygónk akár a 3,2°C-os globális hőmérséklet-emelkedést is elérheti.

A 2018-as Élő Bolygó Jelentés szerint az elmúlt 40 évben a vadon élő fajok populációinak állománya átlagosan 60%-kal csökkent. A jelentésben azonosított, a fajokra leselkedő legsúlyosabb veszélyek közvetlenül emberi tevékenységekhez köthetők, beleértve az élőhelyek pusztulását és eltűnését, valamint a vadon élő fajok túlzott mértékű kihasználását, úgymint az intenzív vadászatot és túlhalászatot.

Az éghajlat, a természet és a fenntartható fejlődés egymással szorosan összefüggő témák, amelyeket nem lehet különálló ügyekként kezelni. Most, 2020 felé lépdelve azonban páratlan lehetőségek sorakoznak előttünk, hiszen a nemzetközi közösség arra készül, hogy felülvizsgálja, hogyan halad a fenntartható fejlődést célzó törekvések (Sustainable Development Goals, SDGs) felé – beleértve a természetvédelmi célokat is –, és megtegye a következő fontos lépéseket a Párizsi Klímaegyezménnyel kapcsolatban. Eközben bizonyos országok egyre jobban törekednek a nemzeti szinten meghatározott hozzájárulásuk teljesítésére és továbbfejlesztésére. Jövőre a nemzetközi Biológiai Sokféleség Egyezmény megerősítésére is lehetőségük lesz. Ennek részeként a 2020 utáni időszakra egy biodiverzitási keretrendszer fog születni célzott, ambiciózus és mérhető célokkal a biológiai sokféleség összeomlása felé vezető tényezők mérséklése érdekében. Az egyes nemzeteknek az élővilág pusztulásának megfékezésére irányuló intézkedéseivel együtt mindezek szilárd talajt biztosítanak majd a globális célok eléréséhez.

A WWF javaslatai röviden

A WWF sürgeti a politikai képviselőket és az EU vezetőit, hogy kövessék az EU ökológiai lábnyomának csökkentésére irányuló tevékenységeket és maradjanak a helyes úton a következő nemzetközi kötelezettségvállalások elérése érdekében:

1.            Térjünk át a fenntartható fogyasztásra és élelmiszerrendszerekre

2.            2040-re Európa legyen karbonsemleges

3.            Állítsuk helyre az élővilágunkat

4.            Védjük meg az óceánokat

5.            Fektessünk egy fenntartható jövőbe

A WWF felhívást tett közzé minden uniós vezető és megválasztott képviselő számára, hogy az Európai Fenntarthatósági Paktum keretében lépjenek a tettek mezejére. A paktum a klímaváltozás, természetvédelem és a fenntartható fejlesztések ügyében tűz ki széleskörű célokat és intézkedéseket az elkövetkezendő öt évre.

A teljes, angol nyelvű jelentés ide kattintva érhető el.

 

 

Fotók Csarna-völgy - terepbejárásDuna NapPalánták Program

Hírlevél feliratkozás

Szereted a természetet? Érdekel, hogy mi történik hazánkban és a nagyvilágban? Ha szeretnél többet tudni a WWF munkájáról és a természetvédelemről, iratkozz fel ingyenes online hírlevelünkre!

  • E-mail cím:

Támogass!

Kérjük, adja meg telefonszámát, hogy értesüljön aktualitásainkról, sikereinkről, nyereményjátékainkról!

Kövess minket a Facebookon is!