A Dráva szabályozása 1784-ben kezdődött azzal a céllal, hogy a főúri családok birtokainak kiterjedését növeljék.
Később a folyószabályozás céljai közé felkerült a nagyárvizek hatásainak csökkentése és a folyó menti települések védelme is. Ennek eredményeképpen 1848-ig 62 kanyarátvágást végeztek a Dráván, ezzel 182 km-rel csökkentve annak hosszát.

Mivel a szabályozások következtében ugyanannak a vízmennyiségnek kisebb területen kellett áthaladnia, így az árvízszintek folyamatosan emelkedtek. A szabályozások következtében a korábban sok embernek munkát adó ártéri gazdálkodás visszaszorult és paradox módon a Heresznyével szemközt fekvő Brod falut épp a kanyarulatok átvágása miatt bontották le.
A folyószabályozás sikertelenségére azonban a válasz mégis a folyó további szabályozása volt, céljait kiegészítve a folyó hajózhatóságának biztosításával.

Mára nyilvánvalóvá váltak a szűk réteg érdekeit kiszolgáló folyószabályozások széles negatív hatásai és szükségtelensége.
A Dráva hajózására nincs gazdasági igény, a folyószabályozás nem védett meg az árvizektől, a megváltozó klíma miatt pedig az árhullámok egyre ritkábbá váltak, a folyó menti területek folyamatosan kiszáradnak, lehetetlenné téve a sikeres gazdálkodást.
A mind nagyobb és gyakoribb szárazságok rávilágítottak arra, hogy az eddigi gyakorlatot át kell értékelni ahhoz, hogy a Dráva és melléke megfelelő életminőséget tudjon nyújtani a helyben lakóknak és egyedi értékeket mutasson az odalátogatóknak.

A Dráva és Mura mellékének fő vonzerejét annak természeti értékei adják, a természeti állapot javítása különösen vonzóvá teszi a régiót korunkban, mikor mind nagyobb hangsúlyt kap a fenntarthatóság. Az árterek állapotának javítása érdekében arra kell törekedni, hogy a víz minél nagyobb területen hasznosulhasson a természetes növényzetben és emellett az ártérhez kötött, annak szomszédságában levő mezőgazdasági területeken. Az ártér helyreállítása fokozatosan valósul meg, figyelembe véve
a helyi adottságokat. Minden egyes mellékág visszacsatolásával, szükségtelen folyószabályozó mű eltávolításával, az ártér kiszélesítésével, újabb lépésekkel kerülünk közelebb az ember és természet modern, kölcsönösen előnyös együttélésének megvalósulásához.