Magyarország egyik legidősebb erdejét vágták ki a Bükk-hegységben

megosztás:

Kérdések és válaszok a védett területeken zajló, értékes, idős erdőket is érintő fakitermelésekkel kapcsolatban

Lehetséges-e fát vágni a magyarországi védett területeken?

Igen, lehetséges. A védett és fokozottan védett erdőterületek nagyobbik részén rendszeres, alapvetően gazdasági célokat szolgáló fakitermelés történik.

A nemzeti parkok országos jelentőségű védett területek, kiemelt hazai és nemzetközi turisztikai jelentőséggel – itt sincs semmi akadálya a fakitermelésnek?

Szabályozási szempontból nincs különbség a nemzeti parkok határain belül és azon kívül található védett erdők között. A nemzeti parkokban is folyamatos a gazdasági célú faanyagtermelés. Erről bárki könnyen meggyőződhet a túrázásai során, vagy akár a különféle navigációs eszközökön használt műholdfotókat böngészve.

Akkor nincs is olyan erdő Magyarországon, ahol nem vágunk fát?

Teljes korlátozás alá csak az erdőrezervátumok ún. magterületei tartoznak. A 71 apró, összesítve mintegy 4000 hektárnyi erdő az országos erdőterületnek csupán egyötöd százaléka. Emellett kismértékű fakitermelés van a meredek hegyoldalakon és más, eróziótól fenyegetett területeken – összesen mintegy 75-80.000 hektáron. Vagyis az erdők négy százaléka az, ahol nincs rendszeres fakitermelés. Jellemző, hogy a fő szempont az erózióveszély és az itteni erdők csekély gazdasági értéke – tisztán természetvédelmi okokból ritkán kerül sor a fakitermelés jelentős korlátozására. Vannak olyan erdőtípusok – pl. síkvidéki tölgyesek –, amelyek szinte minden állományában fát vágunk, akár védettek, akár nem.

Miért kell védett erdőkben – még nemzeti parkokban is – fát vágni?

Társadalmi, gazdasági, tudományos és mindenekelőtt politikai döntés, hogy egy ország az erdőterületének mekkora részét rendeli alá gazdálkodási céloknak, illetve – ezzel részben összefüggően – mekkora arányát jelöli ki védett területnek. A védettség jelentheti akár a teljes háborítatlanságot is, vagy ellenkező végletként csupán minimális korlátozásokat. Magyarországon a természetvédelmi törekvések sokáig csak kivételes esetekben követelték meg az erdők kivonását a faanyagtermelésből. A nemzeti parkok pl. úgy jöttek létre, hogy a területükön folyó erdőgazdálkodás célrendszere, napi gyakorlata lényegesen nem változott. Mára az ebből fakadó természetvédelmi problémák egyre több konfliktust okoznak az erdőgazdálkodók, természetvédelmi kezelők, természetjárók és egyéb társadalmi csoportok között.

Ki gazdálkodik, ki vágja a fát a nemzeti parkok területén?

A nemzeti parkokban többféle vagyonkezelő vághatja a fát – köztük magán erdőgazdálkodók, önkormányzatok vagy maguk a nemzeti park igazgatóságok. Döntő részben azonban állami erdőgazdálkodó cégek végzik a fakitermelést valamennyi nemzeti park területén, mint amilyen az Ipoly Erdő Zrt., az Egererdő Erdészeti Zrt., a SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt. – hogy néhány példát említsünk. Az állami erdőgazdaságok hatalmas – védett és nem védett – területeken gazdálkodnak, akár több nemzeti park erdeiben is. Sajnos az állami erdőgazdaságok fakitermeléssel kapcsolatos gazdasági céljai sok esetben ellentétesek a természetvédelmi célkitűzésekkel, amit jelenleg a jogszabályi környezet csak részben tud feloldani.

A természetvédelmi szempontból legértékesebb – pl. legöregebb – erdőket sem lehet valahogy megkímélni?

Az idős erdőket a természetvédelem sajnos csak az utóbbi évtizedekben tekinti önmagában is értéknek. Korábban a ritka növény- vagy állatfajok előfordulása, a tájképi szépségek vagy a nehéz megközelíthetőség adott kivételesen okot arra, hogy egy-egy idős erdő akkor is megmaradjon, ha elérte a hagyományos 100-120 éves vágáskorát. Az erdészeti gyakorlat az idős, „túltartott” erdőket – a gyakorta romló faanyagminőség miatt – kevéssé értékeli, és ezért igyekszik időben kitermelni. Az idős erdők megkíméléséhez ma is a magas koron felüli érvekre van szükség – és a gazdálkodók, ill. szakhatóságok ezeket is gyakran csak akkor veszik figyelembe, ha a fakitermelés adott időszakra tervezett mennyisége máshonnan biztosítható. A fenti okokból Magyarországon nagyon kevés idős erdő van – a 100 évnél korosabbak mindössze 6%-ot tesznek ki, és ezek felét hagyományos, vágásos üzemmódban kezelik. 150 évesnél idősebb erdőből negyed százalék, 180 év felettiekből félezreléknyi van – ezek minden hektárja védelemre lenne érdemes.

Miért fontosak egyáltalán az idős erdők, netán őserdők?

Számos okból. Az élővilág – köztük sok ritka, érzékeny növény- és állatfaj ezekben talál megfelelőbb életfeltételeket. Ilyenek a harkályok, a nagytestű ragadozó madarak, a hiúz, sok denevérfaj, rengeteg növény- és gombafaj. Az idős erdőkben nagy mennyiségű élő és holt faanyag van, ami a klímaváltozás kapcsán sokat emlegetett légköri szén megkötésével került oda. Az idős erdők nem csak passzívan, hanem aktívan is javítják a helyi klímát – a vizet szivacsként megtartó holt faanyag és a változatos, szintezett faállomány párás környezetet teremt. Az egészségünk megőrzését, a kikapcsolódást és az erdőkről szerezhető tudásunkat is az idős erdők szolgálják leginkább – nem a vágásterületek, a fiatalosok vagy az ipari célú faültetvények. 

Van-e bármilyen eszköz arra, hogy a jelenlegi helyzeten változtassunk? Az talán mégsem lehet társadalmi érdek, hogy a legkiemeltebb védett területeinken, a nemzeti parkokban se legyen mód az idős erdők megőrzésére…

Igen, sok országban – így Európában is – találtak erre megoldást. A nemzeti parkokban olyan övezetet (ún. természeti övezetet) kell kialakítani, ahol csak a turizmus természetbarát formái megengedettek, a fakitermelés azonban nem. A természeti övezeten kívül korlátozottan van lehetőség fakitermelésre és más területhasználatra – pl. állattartásra is. A természeti övezetet érdemes úgy kijelölni az erdőgazdálkodók, helyi önkormányzatok stb. bevonásával, hogy azok a legértékesebb erdőket magukba foglalják. Az ezzel kapcsolatos jogszabályok kidolgozása 2013-ban hazánkban is elindult, sajnos azóta viszont nem jutottak előbbre az egyeztetések.

És mi lesz a nemzeti parkokon kívül rekedt idős, értékes erdőkkel?

A nemzeti parkokon kívüli védett, idős erdők megóvását a természetvédelmi kezelési tervekkel lehetne elérni, az erdőtörvény korábbi korlátozásainak helyreállításával, valamint olyan új jogszabállyal, ami a 150 évnél korosabb erdők kezelését speciális feltételekhez köti. Magánterületen álló idős erdők esetében az EU-s támogatások felhasználása adhat lehetőséget – ahogy arra számos országban láthatunk példákat.

Mit tehetünk mi az idős erdők fennmaradásáért?

Magánszemélyként, esetleg valamely természettel kapcsolatos társadalmi szervezet tagjaként emeljük fel szavunkat az idős erdők érdekében! Ha elég sokan teszünk így, bízhatunk benne, hogy a hangunk eljut a döntéshozókig: erdőgazdaságok vezetőihez, önkormányzati jegyzőkhöz, erdészeti és természetvédelmi hatóságok vezetőihez, politikusokhoz.

 

 

Fotók Terepi nap a Turjánvidéken 2014.05.26.2015 Víz világnapjaErdei kirándulások 2015

Hírlevél feliratkozás

Szereted a természetet? Érdekel, hogy mi történik hazánkban és a nagyvilágban? Ha szeretnél többet tudni a WWF munkájáról és a természetvédelemről, iratkozz fel ingyenes online hírlevelünkre!

  • E-mail cím:

Támogass!

Kérjük, adja meg telefonszámát, hogy értesüljön aktualitásainkról, sikereinkről, nyereményjátékainkról!

Kövess minket a Facebookon is!