Greenwishing a rendezvényszervezésben

Szerző: Klacsán Csaba, a WWF Magyarország adományszervezési, marketing és kommunikációs vezetője

Az élő kommunikációs ipar újra dübörög, de a látszatintézkedésektől a valódi fenntarthatósági vállalások felé vezető zöld átmenet egyelőre még ezen a pályán is inkább csak döcög.

A címben használt kifejezés ez esetben egy 2022-es rendezvényes konferencián történt elszólásból* ered, de tökéletesen leírja a rendezvényszervezés és a fenntarthatóság jelenlegi kapcsolatát is. A pandémiát követően újra egyre nagyobb erőre kapó rendezvényipar az online és hibrid jelentette kihívások után (és a munkaerő-, beszerzési- és árazási problémák kellős közepén) máris újabb komoly próbatétel elé néz: a szakma a Covid miatt még kapott egy kis haladékot, de 2022-ben, a szemünk előtt zajló klímaválság idején már tényleg nem nagyon lehet(ne és kéne) figyelmen kívül hagyni a fenntarthatósági szempontokat. Számos nemzetközi trend és kutatás mellett egy, a hazai rendezvényszervezők körében végzett 2021. év végi felmérés, továbbá három nagy 2022-es szakmai esemény is ezt igazolja. Ez eddig szép is, jó is, ám kicsit mélyebbre ásva az látszik, hogy a szakma és/vagy a megrendelők egy része még mindig nagyszerű és elégséges ötletnek tartja az Excelben a zöld sort egy szelektív hulladékgyűjtő kihelyezésével, egy újrahasznosított papírból készült meghívóval (jöjjön az a papír bármilyen messziről is), több ezer km-t utazó, bambuszból készült szívószállal, netán egy kis szintlépéssel, néhány fa elültetésével kipipálni. Kiváló ötlet a tudatos és gondos hulladékgyűjtés, nagyon fontos a papírhasználat kérdése, és valóban minden egyes elültetett fa érték, de ne áltassuk magunkat azzal, hogy ezek az intézkedések valódi megoldásokat jelentenek az egyik legerőforráspazarlóbb ágazatban.

Értve, hogy mennyire fontos találkozási hely (különösen most!) és mennyire kiváló marketing- vagy épp rekreációs eszköz (bármikor) egy-egy jól megszervezett esemény, s tudva, hogy a fenntarthatóbb megoldások sokszor drágábbak a hagyományos alternatíváknál, sem lehet elmenni szó nélkül amellett a pazarlás mellett, amit a rendezvényipar hosszú ideje csinál. Egy-egy álmos fesztiválhajnalon még a nem méregzöld közönség is kapiskálja, hogy a felgyülemlett műanyaghulladék mennyisége nagyon nem oké – akkor sem, ha azt hisszük, annak a nagy része újrahasznosítható. (Apropó: a WWF Magyarország soron következő magazinjába – ami hamarosan elérhető lesz – készítettünk is egy 5 pontból álló checklistet, ezzel is segítve a fenntarthatóbb fesztiválozásra vágyók élményét). Egy átlagos konferencia végén sokszor még mindig brutális mennyiségű minőségi élelmiszer végzi a kukában (miközben egy még jelentősebb tétel már eleve odakerült az előkészítés során…), a megannyi felesleges szóróajándékról, nyakpántról, névtábláról, vászonzsákról és brandelt bögréről (újabban a fenntarthatóság jegyében már kulacsról) nem is beszélve. A helyzet tehát finoman szólva sem ideális, és közelebbről látva, hol tart és milyen helyzetben van most a szakma, sajnos úgy tűnik, jó darabig még nem is lesz.

Pedig nem csak a szükség, az igény és a szándék is látszik: a fenntarthatóság 2022-ben a Magyar Rendezvényszervezők és -szolgáltatók Szövetsége által rendezett Event Touch konferencián, az UNICEO (United Networks of International Corporate Events Organizers) idei Leaders Forum eseményén és a Magyar Turisztikai Alapítvány által szervezett Rendezvény ReStart konferencián is kiemelt helyet kapott. Inspiráló beszélgetésekből és előadásokból, kivételes példákból tehát már nincs hiány, mégis úgy tűnik, az áttörés várat még magára, a rendezvényes ágazat lassabban és nehézkesebben követi le a világ – és a vállalati kommunikáció – zöld irányváltását. Míg a vonal feletti, klasszikus reklámeszközökkel operáló kommunikáció egy ideje csak úgy hemzseg a vonatkozó hívószavaktól – van már karbonsemleges benzin /nincs/, zérókarbon termék, netkarbon és klímapozitív(!) szolgáltatásözön, bárhol bármi bármikor újrahasznosítható /nem/, a klímabajnokság rég meg van nyerve /hmm/, és úgy általában, mostanában már a szürke is zöld /néha/ – addig az élő kommunikációs ágazat zöld vonalon legjobb esetben is csak a CO2-ellentételezésig jutott.

“Greta Thunberg óta nem nagyon kell senkinek elmagyarázni, hogy miért fordulnak rá a vállalatok a klímavédelemre“, és bár valóban üdvös, hogy napjainkban a rendezvényes ágazatban is egyre többen értik és érzik a karbonkibocsátás és a vonatkozó környezeti hatások fontosságát, jó lenne most már látni a fától az erdőt is. Fontos a szén-dioxid szerepe, de nem szabad kizárólag erre koncentrálni. Ahogy egy vállalat ökológiai lábnyomát sem lehet pusztán az irodaház és az ott dolgozók elsődleges tevékenységéből levezetni – és kizárólag ez alapján ellentételezni, úgy egy rendezvény környezetterhelésének ellensúlyozása sem állhat kizárólag faültetésből. Az első és legfontosabb lépés a csökkentés, az elhagyás, a felesleges körítés lehántása – ezt követhetné csak jó esetben az ellentételezés, de ettől a jó esettől már messze vagyunk. Fontos lenne látnunk, hogy a környezeti problémák megoldásához egy sor fontos változtatás párhuzamos megvalósítására van szükség: a kibocsátás csökkentésére, a maradék szén-dioxid ellentételezésére és a természeti rendszerek helyreállítására. Vélhetően már ahhoz sincs elég megfelelő hely a bolygón, hogy a rendezvényekhez kötődő utazások kibocsátását (amely átlagosan egy esemény lábnyomának 75-90%-át teszi ki) kizárólag „klasszikus” ellentételezésből fedezzük, és akkor még csak a résztvevők útjairól volt szó. Nincs benne a képletben a szervezés, az alvállalkozók tevékenysége és megannyi kapcsolódó szolgáltatás. Ám, ami nagyobb baj: nincs benne maga a természeti rendszer, a talaj, az erdők, a gyepek és a vizesélőhelyek állapota sem, pedig ezeket is mind igénybe vesszük egy rendezvény során a catering alapját képező élelmiszerekhez, a felhasznált papír gyártásához, nem is beszélve az ivóvízről. Ahogy hiányzik az egyenletből a klímaalkalmazkodási képesség is, amely a már zajló klímaváltozás nap mint nap tapasztalható hatásai miatt (villámárvizek és aszályok váltják egymást, sűrűsödnek a metánkitörések, energia- és vízválság van) alapvetően fontos – ráadásul a hőhullámok és az extrém viharok bármikor közvetlenül is befolyásolhatják egy-egy rendezvény kimenetelét. A WWF arra hívja fel a figyelmet, hogy a környezeti fenntarthatóságban a mennyiség mellett a minőség is döntő jelentőséggel bír. Legalább annyira fontos az, hogy milyen fákat hova és hogyan ültetünk, mint a facsemeték mennyisége. Ráadásul, ha egyedi fák helyett erdőket, gyepeket, nádasokat, egyszóval élőhelyeket hozunk létre, akkor rögtön egy sor hasznos védelmi funkciót is visszakapcsolunk, ezeket nevezzük ökoszisztéma-szolgáltatásoknak. Abba pedig itt ne is menjünk bele, mennyivel hasznosabb és biztosabb egy megfelelő garanciákkal védett, lokálreleváns megoldás itthon, mint egy ki tudja milyen végeredménnyel záró projekt, mondjuk Peruban (sokkal). Ebből is látszik, hogy a rendezvényes dekarbonizáció sem olyan egyszerű, mint azt sokan gondolják és csinálják – de nyitottsággal és egy kis tájékozódással nagyon sok hasznos és érdekes szempont megismerhető.

Azonban, ahogy arra a Magyarország első zero waste rendezvényekre specializálódott csapata, a HighVibes által kiadott fenntartható rendezvény útmutató is rámutat, a fenntartható rendezvény tényleg nem az ellentételezésnél, hanem a tervezőasztalnál kezdődik. A hét egymásra épülő fejezet a tervezéstől a cateringen, helyszíni menedzsmenten, dekoráción és élőhely-rekonstrukción át egészen a kommunikációs fogásokig mutatja be az ideális folyamatot, amellyel tényleg zölddé válhat egy annak szánt rendezvény. A kettő közötti különbséggel sokat foglalkozik Meegan Jones is, a téma egyik nemzetközi szakértője és úttörője, aki – amellett, hogy a témában írt könyve (Sustainable Event Management – A Practical Guide) már a harmadik kiadásnál tart és vonatkozó képzéseken alapvető tananyag – maga is több nagy rendezvény és nemzetközi esemény fenntarthatósági szakértője. Persze jó példákért nem kell feltétlenül a Glastonbury Fesztiválig, a Labdarúgó Világbajnokságig vagy épp a vancouveri félmaratonig futni, itthon is akadnak már jó példák és izgalmas, előremutató megoldások – kár, hogy egyelőre meglehetősen kevés. A HighVibes küldetése például világos, de a Sziget Fesztiválnak is évek óta van már fenntarthatósági menedzsere – ami itthon szinte egyedülálló (azért csak szinte, mert az idei Kézilabda EB-t szervező csapatnál például már volt). A Magyar Nemzeti Bank épp a WWF Magyarországgal közösen indult el a karbonsemlegesség felé; az első nagy lépés az úton épp a jegybank 2019-es nemzetközi zöld pénzügyi konferenciája kapcsán elindított pápateszéri égeres élőhely komplex helyreállítása volt. A 2021-es TEDxDanubia konferencia nyomán Parasznya településen 1,5 hektáron megvalósult élőhely-rekonstrukciónak is volt bőven WWF-es vonatkozása, és ugyancsak a nemzetközi civil természetvédelmi szervezet hazai csapata tervezi az első magyarországi rendezvényes élőhely-rekonstrukciós gyűjtőprojekt pilotját is. A Zöld Rendezvényekhez minősítési rendszert is kidolgozó Követ Egyesület saját 2021. évi konferenciáján is gyakorolt, a Felelős Gasztrohős pedig egyre több rendezvény fenntartható menüjének összeállításában nyújt szaktanácsadást és segítséget (többek között a fent említett budapesti TEDxDanubia eseménynél is közreműködtek). Rendezvényügynökségi oldalról is tudunk jó példákról: a Progressive csapata például teleautós koncepció alapján közlekedő taxikkal, csoportosan szállította a résztvevőket egy elegáns reptéri rendezvényre, ahol a nyomtatott menükártyák helyett QR-kódok várták a vendégeket; catering vonalon szinte kizárólag szezonális alapanyagokból dolgoztak, a még mindig elmaradhatatlan ügyfélajándék pedig nem reklámajándék volt, hanem egy olyan közös alkotási folyamat, melynek végtermékét az ügyfél dekorációként hosszú távon is használja az irodáiban.

Nagyon fontos lenne, hogy mindkét oldal, a megrendelők és az őket kiszolgáló szolgáltatók is megértsék, az érzéketlen erőforrás-pazarlás kora lejárt. A jövő eseményalapú szolgáltatásának legfőbb alapvetése pedig nem lehet más, mint a ’fenntarthatóság’. Az early adopter szervezetek és vállalkozások, az ígéretes pilotok és úttörő kezdeményezések mellett egyre több és több, valóban felelős és elkötelezett tulajdonosra, vezetőre, marketingesre és rendezvényszervezőre lesz szükség. Na meg olyan merész tettekre, mint amit a média oldalán a The Guardian már meghúzott: a cég sales csapata immár három éve nem enged be hirdetéseket fosszilisüzemanyag-kibocsátó vállalatoktól. Lehetne ehhez rendezvényes vonalon is érdekes analógiát találni itthon is… Abban, hogy a túlfogyasztás ilyen egészen elképesztő méreteket öltött, az anyag- és energiatakarékos szemlélet elhagyása és a szántszándékkal elavuló gyártási technológiákra átálló termelők mellett kiemelt szerepe van a birtoklási vágyakat végtelenségig fokozó kommunikációs iparágnak is. Felelősségük azonban egyben lehetőség is. Ha azok az összegek (vagy legalább a túlnyomó részük), amelyek most egy termék, szolgáltatás vagy épp rendezvény zöldrefestését szolgáló hirdetésekre és akciókra vannak allokálva, valódi fenntarthatósági megoldásokra lennének fordítva; ha a Covid nyomán elhagyhatónak ítélt részvételi konferenciák és események javarészt digitális pályán maradnának; ha a forgatókönyvből kihúzhatnánk mindazt, ami totál felesleges; ha a felelős élményközpontúság dominálna a mértéktelenség helyett; ha mind az ügyféloldali, mind a rendezvényügynökségi döntéshozók felismernék, milyen fontos és hatékony eszközei lehetnek a tömeges szemléletformálásnak az élő kommunikációs eszközök; ha az azonnali marketingelőny helyét átvenné a hosszabb távon való felelős gondolkodás, s végül, de nem utolsósorban, ha mindenki látná, milyen fontos piaci előny lesz nem csak kommunikációs, de üzletszervezési oldalon is a fenntarthatóság, akkor talán kihagyhatnánk, hogy névre szóló karszalaggal, a VIP páholyból, steaket eszegetve és avokádóhéjban felszolgált lattét szürcsölgetve kelljen végig nézni a buli legeslegvégét.

*MaReSz Event Touch konferencia, Békefi Anna (Magyar Kongresszusi Iroda), 2022.03.08.