WWF Magyarország

The WWF is run at a local level by the following offices...

 

Back to Nature

2020-05-19

A járvány levonulásának már talán elérkezett az a fázisa, amikor bátran megy mindenki szabadba. Beköszöntött a jó idő, a nemzetközi utazási tiltások miatt viszont a „Hol nyaraljunk?” kérdése a levegőben lóg. Állítólag idén elmarad a nyár: nem lesznek fesztiválok, nem lehet négy napra kiruccanni Olaszországba vagy az Adriára, messzebbre pláne nem.

De kell-e? Engem régóta foglalkoztat a gondolat: vajon mi is tulajdonképpen az utazás? Számottevően silányabb lenne-e az életminőségem, vagyis az élmény, amit utazással szerzek, ha nem utazhatnék, pláne repülhetnék messzi helyekre? Szerintem az utazás elősorban kaland: kiszakadás az egyforma hétköznapokból, kilépés a komfortzónából, új dolgok megismerése. Ehhez pedig nem feltétlen kell messze menni. Lehet olyan közeli helyekre is, ahol eddig nem jártunk. Vagy olyan eszközökön, amiken még nem utaztunk. 

0 éves korom óta nyaralok a Szentendrei-szigeten, mégis ez a járványhelyzet idézte elő életemben először azt a helyzetet, hogy volt egy hosszú hétvégém, amin se kötelesség, se egymással vetélkedő csábító programok, se társak nem voltak – egyedül voltam három szabad nappal. Egy hirtelen ötlettől vezérelve vízhatlan zsákokba pakoltam egy hálózsákot, egy hosszúujjút, egy szál kolbászt két bealufóliázott krumplival, négy almát, két szendvicset. Leemeltem egy ismerősöm szkiffjét a csónakházból, rácsomóztam a zsákokat és a polifoamot, és elindultam megkerülni a Szentendrei-szigetet.

Aki rendszeresen evez, az tudja, hogy ez nem egy nagy teljesítmény. Wichmann Tamás állítólag egyszer egy nejlonzacskóban két darab zsömlét ujjain pörgetve ment a csónakházhoz. Mikor megkérdezték, hová tart, a legnagyobb természetességgel mondta, hogy megy körbeevezni a szigetet. Neki ez a Margitszigetről indulva is ment egy nap alatt (a történet szerint két zsömlével). Én két nap alatt csináltam Margitsziget nélkül, és a végére alig bírtam megmozdulni, de iszonyat jó volt. Látni a Megyeri hidat alulról, a sziget tiltott déli részét, ahol szigorúan védett vízbázis van, az érintetlen kavicsos partokat, amik a budapestiek ivóvizét szűrik. A Bauhaus nyaralókat a Lupa-szigeten, a zátonyokat a kiságban és persze a sziget spiccét és a Dunakanyart. A járvány miatt alig volt hajóforgalom, soha nem láttam ilyen csendesnek a Duna fő ágát, összesen egy üres német uszállyal találkoztam, és a motorcsónakok hullámaira sem kellett folyton ráfordulni. Eddig nekem ez az év élménye, pedig csak azt a helyet jártam körbe kicsit máshonnan, amit 30 éve ismerek. A természetben töltött néhány nappal kiválóan ki lehet szakadni a hétköznapokból, és nem mellesleg közelebb kerülünk ahhoz a világhoz, amit amúgy annyira elhanyagolunk, pusztítunk, mert már nem vagyunk vele semmilyen kapcsolatban, és így nem értékeljük eléggé. A járványhelyzet jó alkalom változtatni ezen.

Szóval nem marad el a nyár! Mindenkinek javaslom, hogy utazzon és nyaraljon idén úgy, ahogy minden évben lehetne és kellene: kevés pénzből, a közelben, mintha csak egy Földünk lenne, és mintha nem férne bele hétvégékre országokon átautózni, egy hétre kontinenseket átrepülni. Mint ahogy nem is fér.

Farkas Mátyás