WWF Magyarország

The WWF is run at a local level by the following offices...

 

Öntözés kontra környezetvédelem

2019-11-21

Az öntözés elterjesztését célzó törvényjavaslat került az Országgyűlés napirendjére – ezzel azoknak az államigazgatási szerveknek a feladatkörét építenék le, amelyeket a természeti erőforrások védelmére és felelős használatának szabályozására hoztak létre. Ha elfogadják a törvényjavaslatot, az öntözésfejlesztési beruházásokra készülő gazdáknak nem kell majd többek között környezeti hatásvizsgálatot lefolytatni, mivel az engedélyezés szabályai nem fognak vonatkozni rájuk. A törvényjavaslat a WWF Magyarország álláspontja szerint ellentétes a környezet és a természet védelméről szóló törvényekkel, elfogadásával az Alaptörvénybe foglalt, a környezet védelmét biztosító jogok és elvek sérülnek. Emellett rossz precedenst teremt, a jogkörök áttelepítésével ugyanis elindítja a környezet védelmét szolgáló intézményrendszer feldarabolását.

Az öntözni kívánó gazdák saját hatóságot kapnak, vagyis a természet-, a környezet- és a talajvédelmi, a hal- és erdőgazdálkodási, valamint a bányászati hatóságok nem lesznek jogosultak az öntözési beruházások engedélyezésére. Nagy István agrárminiszter elmondta, hogy közérdekké kívánják nyilvánítani az öntözést, és kifejezte, hogy lehetőség szerint minden akadályt el akarnak hárítani előle. Ilyen akadályozó tényezőnek tekintik például a környezeti hatások vizsgálatát, ami költség- és időigényes, de az öntözni nem kívánó gazdálkodók földjei is a csatornaépítések útjában állnak.

Az öntözés közérdekké nyilvánítása a klímavészhelyzet küszöbén, a sorozatos aszálykárok költségeit vizsgálva látszólag indokolt is lehet, viszont az öntözéses gazdálkodásról szóló törvény jelenlegi formájában több kárt okozhat, mint amennyi hasznot hoz.

Megszűnne az engedélyezési eljárás

Az öntözés és a hozzá kapcsolódó fejlesztések – például a csatornaépítés vagy a vízkivétel – során jelentős mértékben használjuk a környezetet, melynek hatása túlmutat az öntözni kívánt területeken. Egy több tíz kilométer hosszú öntözőcsatorna például befolyásolja a környező területek vízellátottságát, és akár azok szárazodásához is vezethet. Azért, hogy elkerüljük a természeti értékekben keletkező károkat, a jelenlegi szabályozás szerint vízjogi engedélyre van szükség – ebben az eljárásban érintettségük esetén működnek közre az említett hatóságok. Az új törvényjavaslat azonban a hatósági vizsgálat helyett a védelmi intézkedéseket egy előzetes környezeti tervben foglalná össze. Csakhogy ez közel sem tölti be azt a szerepet, amit egy engedélyezési eljárás, ezért csökkenhet a területek védelmi szintje, ami Alaptörvény-ellenes. Mindez egy minden állampolgárt érintő kérdésben is aránytalan és drasztikus jogszabály-módosítást eredményezne, azonban a törvény hatására az Agrárminisztérium csupán 100 000 hektár újonnan öntözésbe vont területet ígér, ami nem éri el a mezőgazdasági területek – szántók, gyümölcsösök, gyepek – 2%-át sem. Vagyis környezetünk védelme csupán néhány gazdálkodó öntözési igénye miatt kerülne veszélybe. Egy ilyen szűk célcsoportot érintő kérdés aligha nevezhető közérdeknek.

Szükség van megoldásra

Az vitathatatlan, hogy a vízhiány a mezőgazdaságban is egyre inkább jelen van: az aszály évente átlagosan 40 milliárd forint veszteséget okoz a gazdáknak. Nem kérdés tehát, hogy ezt a problémát kezelni kell, viszont a környezet védelmét nem tehetjük kockára. Ráadásul a törvénytervezet nem ejt szót arról, hogy a vizet honnan és milyen forrásból kívánják biztosítani a gazdáknak. Gyakran halljuk, hogy Magyarország víznagyhatalom, ám a folyamatos bel- és árvízlevezetések miatt hazánk egy olyan medencéhez hasonlítható, amiből kihúzták a dugót. Bár a felvízi országokból folyamatosan érkezik vízutánpótlás, Magyarország vízmérlege így is negatív, vagyis több víz távozik az országból (117 km3), mint amennyi érkezik hozzánk (112 km3). Egy ilyen helyzetben érdekes ellentmondás, hogy a gazdák számára az aszály után a második legnagyobb veszteséget okozó természeti csapás a belvíz: ez évi 15 milliárd forint kárt jelent. Tízmilliárdokat fordítunk a több millió fa kivágásával járó nagyvízi mederkezelésre is, hogy minél gyorsabban megszabaduljunk az árvíztől, miközben vízvisszatartásra és az árterek rehabilitációjára csak egy-egy elszigetelt példát találni. A kitűzött 100 000 hektár öntözésének fejlesztésére évi 17 milliárd forintnyi költségvetési forrást tervez elkülöníteni az állam, pedig nyilvánvaló, hogy ez nem oldja meg a mezőgazdasági vízhiány problémáját.

A többletvíz, mint érték

Az Európában felhasznált vízmennyiség 24%-a az agráriumhoz kötődik. Vagyis amikor öntözésfejlesztésről beszélünk, akkor egy rendkívül vízigényes ágazat vízhasználatát fokozzuk, miközben a törvényjavaslat nem tartalmaz víztakarékosságra ösztönző elemeket és alternatív vízkivételi megoldásokat. Pedig nagy szükség lenne egy olyan törvényre, amely valóban az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére törekszik. A vízhiány problémáját nem lehet kizárólag öntözéssel orvosolni. A vízgazdálkodásban paradigmaváltásra van szükség: értékként kell tekintenünk a többletvizekre, az árvízre és a belvízre, valamint meg kell óvnunk a talajt, mivel az a legjobb víztározó közeg. Fontos lenne az agrárterületeken megjelenő többletvizekkel való gazdálkodás szabályozása, és óriási költségvetési forrást sem igényelne. Az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának támogatási rendszere ugyanis a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást kiemelten kezeli, továbbá a vízkészletek védelme miatt felmerülő költségek kompenzációját is finanszírozza.

Egy olyan törvényjavaslatra lenne tehát szükség, amely valóban a klímaalkalmazkodásról és a természeti erőforrásokkal való felelős gazdálkodásról szól, nem pedig az azok védelmére létrehozott intézményrendszer feldarabolását indítja el.