WWF Magyarország

The WWF is run at a local level by the following offices...

 

Madridi klímakonferencia – időhúzásból jeles!

2019-12-18

Sűrű az év vége a klímapolitika asztalán. Néhány napja lett vége a két hétig tartó 25. ENSZ globális klímakonferenciának (COP 25) Madridban. Eközben az Európai Bizottság bemutatta az Európai Zöld Megállapodást, az Európai Tanács pedig újratárgyalta a 2050-es klímasemlegesség kérdését. 

Az egyes országok delegáltjai úgy utaztak Madridba, a 25. ENSZ klímakonferenciára, hogy tudtuk: az országok egyes kibocsátás-csökkentési vállalásai nem elégségesek ahhoz, hogy a Párizsi Egyezmény fő céljával összhangban a globális felmelegedés ne haladja meg a 1,5-2°C fokos mértéket. Abban az esetben, ha a jelenlegi vállalások megvalósulnak, akkor a felmelegedés mértéke a 3,2 °C fokot is meghaladhatja az évszázad végére, amelynek a következményei beláthatatlanok.

A Párizsi Megállapodás szerint 2020-ban kell az egyes országoknak új, az előzőeknél kötelezően ambiciózusabb vállalásokat (ún. nemzeti hozzájárulásokat) tenni, vagy nyilatkozni a még érvényes vállalás fenntartásáról. A klímacsúcs végéig 80 ország jelezte, hogy tervez jövőre új vállalást benyújtani. Az ilyen nyilatkozatok azért kulcsfontosságúak, mert a vállalások mértékére vonatkozóan egyik országnak sincs kötelezettsége, ezért az egyetlen hatásos eszköz a nyomásgyakorlás lehet – pontosabban lehetne, de ezen országok mindössze a globális kibocsátás 10%-áért felelősek, és ezzel együtt a gazdasági erejük, alkupozíciójuk is alacsony.

A G20 országokon múlhat a siker

Ezért a Párizsi Megállapodás sikeressége tulajdonképpen a G20 országoktól függ, akik az összes kibocsátás csaknem 80%-áért felelősek, azonban ha az ambiciózusabb vállalásokról van szó, ők a leghalkabbak. Az egyetlen kivételnek az Európai Unió számít, amely valamennyire kompenzálni tudta a klímakonferencia sikertelenségét. Pedig júniusban még nem volt ilyen pozitív a kép: akkor az Európai Tanács ülésén négy tagállam – köztük Magyarország– megvétózta a 2050-es klímasemlegességi cél elérését. Azóta azonban az Európai Bizottságnak új elnöke lett Ursula von der Leyen személyében, akinek az egyik legfőbb ígérete volt, hogy elnökségének első 100 napja során bemutatja azt az átfogó javaslatcsomagot, amely lehetővé teszi az Európai Unió számára a 2050-es karbonsemlegesség elérését: az ún. Európai Zöld Megállapodást (European Green Deal) nem véletlenül a klímakonferencia ideje alatt, december 11-én hozták nyilvánosságra. A terv inkább csak a kezdet, hiszen ötven, a következő egy-másfél évben kidolgozandó konkrét akciót tartalmaz például a körkörös gazdaság megteremtésére, az ipar és a közlekedés kibocsátás-csökkentésére és a biodiverzitás helyreállítására vonatkozóan. Ezért tényleges hatása nagyban függ a tervek kidolgozásán, erre vonatkozóan a WWF is összeállított ajánlásokat.

Anyagi támogatással a klímasemlegességért

Ezzel együtt a Bizottság bemutatta az ún. igazságos átmenet mechanizmus pénzügyi alapot, melynek keretében évi 100 milliárd euró forrás fog rendelkezésre állni a jelenleg a széniparra támaszkodó régiók számára. Ez a pénzügyi forrás sikeres választ adott a júniusban még vétózó tagállamok számára a klímasemlegességre történő átállás pénzügyi nehézségeire vonatkozóan, így az azt követő, múlt héten zajló Európai Tanácsülésen már minden tagállam egyetértett a 2050-es karbonsemlegesség szükségességére vonatkozóan, habár Lengyelország miatt júniusra halasztották az érdemi döntést annak részleteivel kapcsolatban.

Nem sikerült egyezségre jutni Madridban

Madrid nem csak a Nemzeti Hozzájárulások, de a Párizsi Egyezmény szabálykönyvének kidolgozása terén is összességében kudarc volt. Ezt a részletes szabálykönyvet, amely tartalmazza például az egyes vállalások mérésének, átláthatóságának részleteit, vagy éppen a folyamat finanszírozását, a tervek szerint még a tavalyi, katowicei klímakonferencián kellett volna véglegesíteni. Azonban a legfőbb két, még nem lezárt kérdésben az amúgy rekordhosszúra nyúló, a hivatalos zárás után 44 órával véget érő klímakonferencián sem sikerült egyezségre jutni. Az egyik ilyen kérdés a kibocsátás kereskedelmi egységek piacának kialakítása. A jövő évre véget érő Kiotói jegyzőkönyv alatt működik hasonló piac, az ún. Tiszta fejlesztési mechanizmus – ennek kezdetleges hibái kiküszöbölése elejét venné a lehetséges visszaéléseknek. Azonban a fejlett és a fejlődő országok véleménye között jelenleg áthidalhatatlan szakadék húzódik, csakúgy, mint a másik kérdést illetően, miszerint mely országok és hogyan fogják finanszírozni a klímaváltozás hatására már elkerülhetetlen károk költségeit.

Az idei évben a klímaváltozás kérdése a közgondolkodásban „berúgta az ajtót” – elég csak arra gondolni, hogy egy éve még nem sokan tudták, hogy ki is Greta Thunberg. A széles társadalom mellett pedig a magánszféra is megmozdult: például Madridban 177 vállalat tett ígéretet, hogy kibocsátásukat drasztikusan, a Párizsi Egyezménnyel összhangban csökkentik.

Éppen itt az ideje, hogy ez a lendület a zárt ajtókon is áthatoljon. Sokszor hallhattuk már az utolsó figyelmeztetést az éghajlatváltozás megfékezésére vonatkozóan. A klímakonferencia ideje alatt megjelent „Éghajlat, természet és a 1,5 °C fokos jövőnk” WWF-riport is arra hívja fel a figyelmet, hogy most még van lehetőség cselekedni. Azonban ha a jövő évi, glasgow-i klímakonferencia is az időhúzásról fog szólni, akkor könnyen lehet, hogy a felmelegedés 1,5°C fokon belül tartása már csak elvi kérdés lesz.

Fotó: Keith Arnold, Kiara Worth