WWF Magyarország

The WWF is run at a local level by the following offices...

 

Ezért nem kell félnünk a farkastól

2021-06-05

A WWF Magyarország reakciója Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökének videójára.

Ritka, mint a szürke farkas?

A nagyragadozók állományai jellemzően Európa-szerte növekednek. Ez alól kivételt képez egy-egy csökkenő trendet mutató populáció, mint például a mára már kipusztultnak tekintett spanyolországi Sierra Morena farkasai. E nagy mozgáskörzettel rendelkező fajok könnyen hódítanak meg új élőhelyeket, ahol aztán a jelenlétük minden előnyével és hátrányával együtt meg is telepednek. A farkasok közvetett módon és zsákmányolásukkal is segíthetik a növényzet megújulását és a biológiai változatosság növekedését, de akár a vad-gépjármű ütközések számát is csökkenthetik.

Az erős balkáni, skandináv, kárpáti és ibériai populációkat leszámítva ma már olyan országok is büszkélkedhetnek farkasok jelenlétével, ahol a faj évtizedek óta kipusztultnak volt tekinthető. Hollandia határait a 2015-ös évben lépték át a farkasok, Dániában 2017 környékén formálódott az első falka, Belgiumban pedig 2018-ban jelent meg több mint 100 év után ez a faj.

Fotó: Ola Jennersten / WWF-Sweden

A farkasok állományai természetes úton, visszatelepítés nélkül erősödtek meg Európában. Ez nem mondható el minden országban a hiúzokról (pl. Rajna-vidék) vagy medvékről (pl. Pireneusok), amely fajok állományait néhány helyen mesterséges visszatelepítésekkel is erősítették. A farkasok természetes helykereső magatartást követően a falkából leválva keresik saját territóriumukat, valamint párjukat. A Slavc névre keresztelt egyed Szlovéniából 2000 km-t kóborolva érkezett meg az olasz Alpokba. A farkasok egy-egy év alatt 3000-7000 km-t megjárva kereshetnek fel új területeket vagy tarthatják a territóriumon belüli portyáikat. Elsődleges prédafajaik (pl. szarvasok, vaddisznó) állománya Európa-szerte növekszik. A nagyragadozók erre állománynövekedéssel reagálnak, ahogy az már korábban a hiúz és farkas esetében is bizonyítást nyert. Ezekre a megfigyelésekre rakódik rá a vidék elnéptelenedése, valamint az extenzív állattartás visszaszorulása és az ezzel együtt járó spontán beerdősülés is.

„Amikor arról beszél valaki, hogy a farkasok állományai emberi segítség hatására növekednek, akkor igaza van. Csak nem arra kell gondolni, hogy az állatok direkt visszatelepítés következtében tértek vissza, hanem arra, hogy a vidéki lakosság városokba költözött, a nemzetközi védelem hatására a történelmi idők „irtási kampányai” elmaradtak, a csülkösvadfajok állományai viszont megerősödtek. Ennyi emberi segítség elég is Európa 16.000-17.000 farkasának: nincs szükség visszatelepítésre” – mondja Dr. Patkó László vadbiológus, a WWF Magyarország Nagyragadozók programvezetője.

Magyarországon a farkasok szaporodó állományokat alkotnak a Bükkben, az Aggteleki-karszton és a Zempléni-hegységben. Egy-egy területkereső példány feltűnt a Börzsönyben és a Cserhátban is. Állandó jelenlétükre és növekvő állományukra a jövőben is számítani lehet.

Félelmetes vagy veszélyes?

„A tiszteletet parancsoló nagyragadozók, mint amilyen a farkas is, egyesek szemében félelmetesek lehetnek. Ami azonban félelmetes, az nem feltétlenül veszélyes. A veszélyes dolgok valós kockázatot jelentenek, a félelmetesek pedig véltet. Európában az elmúlt évtizedek átlagát tekintve évente egy (!) súlyos farkastámadás történik. Ezzel szemben a kutyák csak 2016-ban 45 embert martak halálra Európában. A kutyák sokkal inkább lehetnek veszélyesek, a farkasok inkább félelmetesek. Az elemzéseket még sokáig lehetne folytatni. Az Egyesült Államokban évente közel 60.000 ember sérül meg vad-gépjármű ütközésben és 7000 ember keres kórházi segítséget kígyómarás miatt, de mindössze átlagban 0,7 farkastámadás történik egy évben. Ezen az a tény sem változtat, hogy a nagyragadozók kivételes esetben képesek az emberi élet kioltására” – teszi hozzá Patkó László. A természetjárók megnyugtatására írjuk tehát: továbbra is lehet a jogszabályok betartása mellett az Északi-középhegység területén túrázni és kempingezni. Bizonyos jó tanácsok figyelembevételével pedig az ember-vadvilág együttélést is konfliktusmentesebbé tehetjük, ezért is készült el a nagyragadozókkal való együttéléssel foglalkozó EuroLargeCarnivores LIFE projekt keretein belül egy négy részes infografika-sorozat a témában.

Eset

Magyarország

Európa

Év

Forrás

Farkastámadás (súlyos sérülés + halálos)

0

59

1950-2000

Linnel et al., 2002

Kutyatámadás (súlyos sérülés)

33

?

1993-1999

Winkler, 1999

Kutyatámadás (halálos)

?

45

2016

Sarenbo & Svensson, 2020

„A nagyragadozók csak kivételes esetben támadnak emberre, és ezek a helyzetek minden esetben elkerülhetők. A farkas életveszélyességével kapcsolatos riogatás csak hátráltatja az együttműködést és eltereli a figyelmet a valós problémákról” – mondja Patkó.

Farkas lábnyoma - Fotó: Michael Christopher Brown / National Geographic Stock / WWF-Canada

A báránynak sem árt?

Hazánkban a szürke farkas fokozottan védett állat: zavarása, befogása vagy elejtése kizárólag természetvédelmi okból vagy más hasonlóan fontos közérdekből engedélyezhető. Sajnos sem a farkas, sem pedig a haszonállatok nem tudnak a ragadozó kivételezett helyzetéről, így a gazdáknak keletkezhetnek kárai. A legjobb megoldás, ha az állattartó megpróbálja elkerülni a kár bekövetkeztét. Ezt úgy teheti meg, hogy felveszi a kapcsolatot az illetékes nemzeti park igazgatósággal, és közösen keresnek megoldási lehetőségeket. Több ismert védekezési eszköz használható a védett és vadászható ragadozók kárainak megelőzésére. A nemzetközi szakirodalmi példák és állattartói tapasztalatok alapján a leggyakrabban használt eszközök a következők:

  1. Öt soros (100-120 cm magas) villanypásztor vagy mobil villanypásztorháló használata.
  2. Nagytestű őrkutyával (pl. kuvasszal) történő őrzés.
  3. Zárt éjszakázóhely (hodály) kialakítása.
  4. Aktív nappali és éjjeli őrzés (pl. gulyás, juhász, pásztor).
  5. Zászlós rémzsinór (ún. fladry) és villanypásztor kombinációjának használata.

Ha a kármegelőzést követően mégis kár keletkezik, akkor figyelembe kell venni, hogy a hatályos jogszabályok értelmében fokozottan védett állat kártétele után az állam nem köteles kártalanítást fizetni. Jelenleg hazánkban nem áttekinthető a kármegelőzési eszközökhöz való hozzájutás folyamata, bár a nemzeti park igazgatóságok ahol lehet, szaktanácson kívül akár költséges eszközökkel is segítik a gazdák védekezését.

A kármegelőzésről szóló tájékoztatás még nem elegendő, mert az állattartóknak költségei keletkeznek a prevenciós módszerek (pl. kutyatartás, villanypásztor-kihelyezés és karbantartás) alkalmazása során. A kármegelőzést segítő munkaeszközök beszerzésének támogatásával a nagyragadozókkal történő együttélés javítható. Ezen felül szükség lenne arra is, hogy a gazdálkodóknak – a kármegelőzési módszerek alkalmazása ellenére – keletkezett kárát lehetőség legyen megtéríteni. Ilyen támogatási rendszer kialakításához járulhatnak hozzá a jelenleg hazánkban is újratervezés alatt álló közös agrárpolitika (KAP) eszközei. Magyarországon a nagyragadozók csupán az Északi-középhegység területén élnek, és jellemzően extenzív legeltetéses állattartókat érint a kártételük. A probléma tehát igen kis számú gazdálkodót érint, a KAP támogatási rendszerében a nagyragadozó-problémával érintett gazdák prevenciós beruházásainak ellentételezése elenyésző összeg lenne, az érintettek számára azonban egy ilyen támogatás óriási segítséget jelentene.

„Számos olyan kérdés van a farkassal kapcsolatban, amelyeken együtt kell dolgozni különböző érdekcsoportokkal. A látszólag ellenérdekelt csoportok céljai pedig gyakran közösek. Az állattartók számára egy kármegelőzésre építő, átláthatóbb támogatási rendszert szükséges biztosítani, a vadászokat jobban be kell vonni e fajok nyomon követésébe, a kárfelmérést pedig képzett, független szakemberekkel kell elvégeztetni” – állítja a vadbiológus.