WWF Magyarország

The WWF is run at a local level by the following offices...

 

Interjú Rákár-Szabó Natáliával és Szabó Gábor Timurral a kéTTé Alapítvány vezetőivel

2021-01-26

Patkó László: Kedves Nati és Gábor, köszönjük, hogy megosztjátok velünk az outdoor tapasztalataitokat! Több alkalommal is találkoztunk már személyesen, mindig akkor, amikor épp készültetek egy vezetett terepi programot tartani. Mivel foglalkoztok ezeken a megmozdulásokon?

Rákár-Szabó Natália & Szabó Gábor Timur: Igen, éppen a képzési csoportunkkal indultunk az erdőbe. A 
kéTTé Magyar Tapasztalati Tanulás Alapítvány vezetőiként kaland- és vadonterápiával foglalkozunk. Ez a módszer a természetben zajló aktivitások és a hagyományos terápiás eljárások ötvözete. Pszichológusként állami gondozottakkal, serdülőkkel, de családokkal és párokkal is dolgozunk, gyakran ezzel a módszerrel is. Amikor összefutottunk, akkor éppen az outdoor tréner és tanácsadó képzésünk hallgatóival indultunk a képzési napunkra. Az outdoor tréning, aminek a terápiás alkalmazása a kalandterápia, tulajdonképpen a Kurt Hahn által száz éve kitalált élménypedagógia. 

Fotó: kéTTé Alapítvány


PL.:
 Hogyan viszonyulnak a résztvevők a vadonélményekhez? Meg kell küzdeni az elemekkel és a vadvilággal vagy viszonylag egyszerűen megszokják ezt a rendhagyó létet?


R-SZN & SZGT.: Az egyéves képzésünk kezdetén szándékosan tesszük ki a módszer egyik végpontját: ekkor kapnak ízelítőt hallgatóink a Vadonterápiás gyakorlatból. Az év többi moduljában az elméletet és az outdoor tréning, élménypedagógia és kalandterápia módszerét ismerik meg és sajátítják el.  2020-ban az Aggteleki Nemzeti Park területén telt ez a 9 nap, ebből 4 éjszakát a szabadban töltöttünk. Minden nap bontottunk és építettünk tábort, főztünk magunkra, és 20-25 kg-os zsákokkal mentünk terepen tájékozódva 8-15 kilométert. Egy ilyen élmény a többségnek olyan határélményt kínál, ami jól érezhetően bontja a természettel kapcsolatos tapasztalásaikat „előtte és utána” élményre. A nagyobb túratapasztalattal bíró hallgatóink között is gyakori, hogy az erdőben éjszakázás kihívást jelent. Mi függőágyakat használunk, ami egy fokkal magányosabb és kitettebb, mint a sátor, viszont jóval kevesebb nyomot hagy a természetben. Nagyon fontos számunkra, hogy a hallgatóink megértsék: a vadonterápia során az együtt létezésen van a hangsúly, nem a környezetünk használatán. Ennek legfontosabb eszköze a Leave No Trace filózófia és gyakorlat elsajátítása. Ennek lényege röviden, hogy a lehető legkevesebb nyomot hagyjuk, miközben tesszük a dolgunkat. A szemetet mindig hazahozzuk, tényszerűen inkább több szemetet hozunk ki, mint amit bevittünk terepre – azaz mások által elhagyott, jellemzően műanyaghulladékot is gyűjtjük. Gyakran az ivóvizet is természetes vizekből tisztítjuk. Ezek az élmények később a városba visszatérve is megmaradnak és kihatnak a hulladékgazdálkodásra, vízfelhasználásra. 

Fotó: Michel Gunther / WWF


PL.: Szoktatok olyan helyeken is túrázni, táboroztatni, ahol nagyragadozók (pl. farkas és medve) is előfordulnak? Ha igen, merre?

R-SZN & SZGT.: Volt már erre példa. Jártunk korábban Szlovákiában a Murányi-fennsíkon, de ma már Magyarországon sem nehéz olyan helyre tévedni, ahol élnek farkasok vagy medvék. A képzés bázisszemináriuma az Aggteleik Nemzeti Parkban volt, itt stabilan jelen van a farkas és a medve is. A Börzsönyt is kedveljük és a Nyugat-Mátrában is túráztunk ezen a nyáron, ahol tudtuk, hogy nem sokkal korábban láttak anyamedvét bocsaival. 

PL.: Milyen technikákat alkalmaztok, amikor nagyragadozós területen táboroztok?

R-SZN & SZGT.: Mi személy szerint nagyra becsüljük a csendet az erdőben, ez azonban ellentmond a „medveprotokollnak”. Az európai barnamedve annyira ezért nem agresszív és magabiztos, mint észak-amerikai rokonai a grizzlyk, de mégis, főleg az ő érdekükben elővigyázatosnak kell lennünk. Ennek legfontosabb része a táborunk szerkezete. Az ételt és erős illatot árasztó, bontott dolgainkat, mint pl. a fogkrém sohasem tároljuk ott, ahol alszunk. Ezeket minden este összegyűjtjük és az alvóhelytől kb. 150 méterre egy „medvezsákban” felhúzzuk két fa közé úgy 4-5 méter magasba úgy, hogy a két fától is legalább 3 méterre legyenek a zsákok. A főzést is az alvóhelytől távolabb végezzük. Igyekszünk kerülni az ételmaradékot, de ha ilyen képződik, akkor a „mosogatóvízzel” együtt elássuk. Erre van egy gödrünk a főzőhely mellett. Ugyanígy teszünk az emberi ürülékkel és a „fürdéshez” használt kevéske szappanos vízzel is. A tábor, a konyha és a WC egy háromszög csúcsaiként képzelhető el. Ezzel a technikával elkerülhető, de legalábbis minimálisra csökkenthető az éjszakai medvével találkozás esélye. 


PL.: Volt már nagyragadozóval kapcsolatos élményetek a természetben? Találkoztatok már medvével, farkassal vagy a nyomukkal? 


R-SZN & SZGT.: Szlovákiában láttunk már medve- és farkasnyomot, de a legközelebbi tapasztalásunk a tavaly nyári bázistáborban, az Aggteleki Nemzeti Parkban történt. Itt az első kint éjszakázásunkkor, a szlovák határ mentén hallottunk farkasüvöltést. Ez nekem írtó jó érzés volt, azt az érzést adja, hogy rendben vannak a dolgok. Korábban, a terepbejáráskor már láttunk farkasnyomot a sárban, de az, hogy hallottuk is őket, egészen különleges élmény. A hallgatóinknak is meghatározó természetélmény volt ez a „találkozás”. Másnap ráadásul friss medveürüléket is találtunk, melynek képét és helyét GPS koordináták kíséretében elküldtük a WWF-nek is. 


PL.: Mit gondoltok együtt lehet élni ezekkel a fajokkal Magyarországon? Ha igen, mi a titka a magabiztos és biztonságos vadkempingezésnek, túrázásnak szerintetek? Mit üzentek azoknak, akik nagyragadozós területen túráznának?

R-SZN & SZGT.: Ha megkérdeznénk a farkast meg a medvét, hogy együtt lehet-e élni az emberrel, joggal válaszolnák azt, hogy nem. Az ember félelemei és vágyai által hajtott lény – kellett neki a farkas és a medve élőhelye, de félt tőlük, ezért elkergette, vagy sportból pusztította őket. Lehet-e együtt élni velük? Együtt kell! Az ember csak az ember szemszögéből fontosabb bármely más élőlénynél ezen a bolygón, de az egészséges Földön egyensúlyra van szükség a fajok között. A homo sapiens faja minden másik fajt legyőzött. Ez azt jelenti, hogy az ember akaratán múlik, hogy lesznek-e még nagyragadozók az unokáink életében is, vagy sem.  

Ennek érdekében is fontos a szemléletváltás: a természeti környezetet ne akarjuk átalakítani, hagyjuk a lehető legkevesebb nyomot benne, mikor túrázunk. Nekünk is fontos, hogy legyen hova visszatérnünk néha, de számos más fajnak ez az otthona. Mi sem örülnénk, ha egy medve alakítaná át a nappalinkat az igényei szerint. 

Hogyan túrázunk, vadkempingezzünk magabiztosan? Tájékozódjunk, tanuljunk. A tudás hatalom, megvéd minket és a medvét is. Korábban elmondtuk, hogy milyen szabályokat tartsunk be, ha táborozunk, tanuljuk meg és tartsuk be ezeket. Tudjuk, hogy a nagyragadozók milyen pozitív hatással bírnak az ökoszisztémára, örüljünk hát ennek is. Minimális esélyünk van arra, hogy lássuk vagy halljuk ezeket a nagyszerű állatokat, talán a nyomaikkal találkozhatunk. Szerintem már ez is ajándék. Ha mégis megpillantunk egy medvét, ne feledjük, nem az állatkertben vagyunk. Ne bámészkodjunk. Raktározzuk el ezt a nagyszerű pillanatot, majd csendben hátráljunk, távolodjunk el az észlelés helyétől. Azért a hazafelé vezető úton vigyázzunk magunkra, az autóvezetés igen veszélyes.