WWF Magyarország

The WWF is run at a local level by the following offices...

 

Kaszkádhatások: a nagyragadozók hatásai a természetes rendszerekre

2020-09-16

Ma már tudjuk, hogy a táplálékpiramis csúcsán található ragadozóknak a természetes rendszerekben vitathatatlan szerepük van. Jelenlétükkel és zsákmányszerzésükkel szabályozhatják a nagytestű növényevők (pl. szarvasok) viselkedését és állományait, amely kihathat a táplálékhálózat alacsonyabb szintjein található növényekre is.

A biológusok sokáig azt gondolták, hogy a táplálékpiramis alján található növények kizárólagosan meghatározók a természet stabilitása szempontjából. Ha elfogynak a tápláléknövények, akkor elpusztulnak a növényevők és az azokat fogyasztó ragadozók is. Ezt nevezik alulról felfelé történő szabályozásnak.

Charles Sutherland Elton, angol zoológus 1927-ben írta le a szabályozás egy, az addigi szemléletre rácáfoló esetét. A táplálékpiramis csúcsán található állatok (pl. farkas és egyéb nagyragadozók) a növényevők zsákmányolásával azok állományát csökkenthetik. A növényevők számának csökkenése pedig segítheti a növényzet felújulását, így a csúcsragadozók jelenlétéből „hasznot húzhatnak” a növények is. Így például a kevesebb szarvas miatt gyorsabban fel tud újulni az erdő. Ezt a jelenséget fentről lefelé történő szabályozásnak nevezték el. Ezzel a szabályozással több szinten átívelő, a teljes ökoszisztémára kiható, úgynevezett kaszkádhatásokat indíthatnak el a nagyragadozók. Ma már tudjuk, hogy a két jelenség egyszerre, mindkét irányból érvényesül.

Nézzünk egy izgalmas példát a korai kaszkádvizsgálatok közül egy kiemelkedő, a tengeri vidrákról készült kutatáson keresztül. A vidrák által fogyasztott tengeri sünök a ragadozóik hiányában hamar elszaporodtak, táplálkozásukkal pedig csökkentették a hínárerdők kiterjedését. A kisebb hínárerdők aztán kevesebb faj kevesebb egyedét tudták fenntartani, így végeredményben a ragadozók hiánya következtében csökkent a terület biológiai változatossága. Hasonló jelenséget figyeltek meg farkasoknál is a híres Yellowstone Nemzeti Parkban. A farkas visszatelepítése után csökkent a szarvasok száma és gyorsabban meg tudtak újulni az erdők. Ausztráliában a dingók az invazív vörös rókákat szorították vissza, ezzel „segítve” az őshonos, földön fészkelő madarakat és kisemlősöket.

Ha további példákra is kíváncsi vagy, akkor pillants rá az ezt bemutató infografikánkraA hivatkozásokra klikkelve ellenőrizheted az eredeti forrást.