WWF Magyarország

The WWF is run at a local level by the following offices...

 

Méreggel gyógyítani?

2013-03-27

 

A National Geographic Magazinnal közös együttműködésünk keretében mostantól a weboldalunkon ízelítőt kaphattok a magazin érdekes cikkeiből. Az első összeállításban a kígyók mérgének jótékony hatásáról tudhattok meg többet
Méreggel gyógyítani?
Az ötlet korántsem új! Már az i.sz. 2. századból ránk maradt szanszkrit szövegekben találhatunk rá utalásokat; a pontusi VI. Mithridatészt – Róma ellenségét, aki maga is belekontárkodott a toxikológiába – a fáma szerint i.sz. 67 körül két csatában is úgy mentették meg a sámánok, hogy sebeit vipera mérgével kezelték. (A kristályosított viperaméreg ma Azerbajdzsán gyógyászati exportslágere.) A hagyományos kínai és indiai orvoslásban évszázadok óta alkalmazott kobraméreg a 19. században már a nyugati világ medicínájában is fölbukkant mint homeopátiás fájdalomcsillapító. John Henry Clarke 1900-ban közreadott könyvében, a Materia Medicában leírja, hogy a kobrakígyók mérge sokféle kór, még a kobramarás tüneteinek enyhítésére is alkalmas: „Mindig azon kell igyekeznünk, hogy a terápiában ugyanazt a szert alkalmazzuk, amely a tüneteket eredetileg kiváltotta.” – vélekedett a szakember.
Az állati mérgek gyógyszerré nemesítésének modern értelemben vett tudománya az 1960-as években született, amikor Hugh Alistair Reid angol orvos fölvetette, hogy a maláj vörösszájú mokasszinkígyó mérge alkalmas lehet a mélyvénás trombózis megelőzésére. Reid ugyanis fölfedezte, hogy a mokasszinkígyó egyik fehérjebontó toxinja kiiktatja az alvadásban közreműködő egyik vérfehérjét, s így a vérrögképződést is megakadályozza. A kígyóméregből előállított vérrögképződés-gátló szert, az Arvint az 1960-as évek végén már sok helyütt alkalmazták az európai klinikákon. (Azóta egyéb, szintén viperaméregből készült véralvadásgátlók is szerepet kaptak a gyógyászatban.)
Ugyancsak kígyótoxinból, a Brazíliában honos jararacussu mérgéből fejlesztették ki az 1970-es években a magas vérnyomás kezelésére manapság már általánosan alkalmazott ACE-gátló szereket  (ACE: angio¬tenzin-¬konvertáló enzim). Annak idején az tűnt fel a szakembereknek, hogy a brazíliai banánültetvényeken dolgozó munkások, akiket gyakran harap meg jararacussu, a marástól elájulnak – hirtelen leesik a vérnyomásuk. Miután sikerült kivonni a kígyó toxinjából azt az összetevőt, amely a vérnyomásesést okozza, már csak a gyógyszercégeket kellett meggyőzni: a jararacussu mérge emberéleteket menthet.
A kígyó toxinját persze nem lehetett csak úgy, hipp-hopp pirulába tenni, és odaadni a betegnek;  előbb módosítani kellett a jótékony hatásért felelős molekulát, hogy az emésztőrendszer erősen savas közege ne roncsolhassa szét. Végül a méreganyag szintetikus változatát próbálták ki önként jelentkezőkön, majd 1975-ben zöld utat kapott a szájon át szedhető vérnyomáscsökkentők első képviselője, a captopril. ACE-gátló gyógyszerekkel ma már világszerte több tízmillió beteget kezelnek. 
Az állatok mérgéről, gyógyászatban való felhasználásukról a National Geographic Magyarország magazin, 2013. márciusi lapszámában olvashattok bővebben.
Fotó: Kameruni Jameson-mamba (Dendroaspis jamesoni) 
Fényképezte: Mattias Klum

A National Geographic Magazinnal közös együttműködésünk keretében mostantól a weboldalunkon ízelítőt kaphattok a magazin érdekes cikkeiből. Az első összeállításban a kígyók mérgének jótékony hatásáról tudhattok meg többet.

Méreggel gyógyítani?

 

Az ötlet korántsem új! Már az i.sz. 2. századból ránk maradt szanszkrit szövegekben találhatunk rá utalásokat; a pontusi VI. Mithridatészt – Róma ellenségét, aki maga is belekontárkodott a toxikológiába – a fáma szerint i.sz. 67 körül két csatában is úgy mentették meg a sámánok, hogy sebeit vipera mérgével kezelték. (A kristályosított viperaméreg ma Azerbajdzsán gyógyászati exportslágere.) A hagyományos kínai és indiai orvoslásban évszázadok óta alkalmazott kobraméreg a 19. században már a nyugati világ medicínájában is fölbukkant mint homeopátiás fájdalomcsillapító. John Henry Clarke 1900-ban közreadott könyvében, a Materia Medicában leírja, hogy a kobrakígyók mérge sokféle kór, még a kobramarás tüneteinek enyhítésére is alkalmas: „Mindig azon kell igyekeznünk, hogy a terápiában ugyanazt a szert alkalmazzuk, amely a tüneteket eredetileg kiváltotta.” – vélekedett a szakember.

 

Az állati mérgek gyógyszerré nemesítésének modern értelemben vett tudománya az 1960-as években született, amikor Hugh Alistair Reid angol orvos fölvetette, hogy a maláj vörösszájú mokasszinkígyó mérge alkalmas lehet a mélyvénás trombózis megelőzésére. Reid ugyanis fölfedezte, hogy a mokasszinkígyó egyik fehérjebontó toxinja kiiktatja az alvadásban közreműködő egyik vérfehérjét, s így a vérrögképződést is megakadályozza. A kígyóméregből előállított vérrögképződés-gátló szert, az Arvint az 1960-as évek végén már sok helyütt alkalmazták az európai klinikákon. (Azóta egyéb, szintén viperaméregből készült véralvadásgátlók is szerepet kaptak a gyógyászatban.)

 

Ugyancsak kígyótoxinból, a Brazíliában honos jararacussu mérgéből fejlesztették ki az 1970-es években a magas vérnyomás kezelésére manapság már általánosan alkalmazott ACE-gátló szereket  (ACE: angio¬tenzin-¬konvertáló enzim). Annak idején az tűnt fel a szakembereknek, hogy a brazíliai banánültetvényeken dolgozó munkások, akiket gyakran harap meg jararacussu, a marástól elájulnak – hirtelen leesik a vérnyomásuk. Miután sikerült kivonni a kígyó toxinjából azt az összetevőt, amely a vérnyomásesést okozza, már csak a gyógyszercégeket kellett meggyőzni: a jararacussu mérge emberéleteket menthet.

 

A kígyó toxinját persze nem lehetett csak úgy, hipp-hopp pirulába tenni, és odaadni a betegnek;  előbb módosítani kellett a jótékony hatásért felelős molekulát, hogy az emésztőrendszer erősen savas közege ne roncsolhassa szét. Végül a méreganyag szintetikus változatát próbálták ki önként jelentkezőkön, majd 1975-ben zöld utat kapott a szájon át szedhető vérnyomáscsökkentők első képviselője, a captopril. ACE-gátló gyógyszerekkel ma már világszerte több tízmillió beteget kezelnek. 

 

Az állatok mérgéről, gyógyászatban való felhasználásukról a National Geographic Magyarország magazin, 2013. márciusi lapszámában olvashattok bővebben.

 

Fotó: Kameruni Jameson-mamba (Dendroaspis jamesoni) 

Fényképezte: Mattias Klum