WWF Magyarország

The WWF is run at a local level by the following offices...

 

Az Ó-Dráva élőhelyeinek felmérése

2015-11-09

Fotó: Purger DragicaAz Ó-Dráva élőhelyeinek, szárazföldi és vízi faunájának felmérése 2015 tavaszán és nyarán zajlott. A mintegy 17 km hosszú holtág mentén a Drávát és a vizesélőhelyeket jól ismerő kutatókból összeállt csapatok végezték a felméréseket. A kanyargó Ó-Dráva mentén az élőhely változatosságát jól jelképező adat, hogy összesen 80 élőhelyfolton 17 élőhelytípust regisztráltak.

A felmérésekről 1:10 000 léptékű térképek készültek, melyeken a legkisebb vizsgálati egységek 400 négyzetméter nagyságúak. Ilyen részletességű térkép erről a területről eddig még nem készült.  

A térképezés során a legnagyobb feladatot a vizesélőhelyek mozaikosságának pontos beazonosítása jelentette. A nehezen járható, rendszerint sűrű nádasok, bokorfüzesek között fellelhető kisebb kiterjedésű élőhelyek pontos helyének meghatározását légifotók segítségével végezték el a kutatók. Az Ó-Dráva hínárnövényzetét csónakos terepbejárás során ismerték meg. Felmérték valamennyi élőhely jellemző fajösszetételét, valamint méteres pontossággal rögzítették az előforduló védett növények helyét. Az európai jelentőségű, úgynevezett Natura 2000 élőhelyek közül a legfontosabbak az álló és lassan áramló vizek hínárnövényzete (úszó-, lebegő és legyökerező hínárnövényzet) és fűz-, nyár-, éger-, és kőrisligetek.

A holtág mentén lévő erdőkben a védett növényfajok között megtalálható a mindenki számára ismert hóvirág, szártalan kankalin, a kevésbé ismert téli zsurló és fürtös gyűrűvirág, a Fotó: Purger Dragicavizesélőhelyeken pedig fehér tündérrózsa, sulyom és rucaöröm.

Sajnos a jó természeti állapotot rontó, más területekről idehurcolt inváziós növényeket is találtak a kutatók. Ennek oka, hogy az Ó-Drávát övező erdőkben sajnos idegenhonos fajokat telepítettek be a korábbiakban. Ilyen például a fehér akác, vagy az amerikai kőris, melyek azóta is intenzíven tudnak terjedni a holtág menti galériaerdőkben. Ezek alkalmat adnak a cserjeszinten megjelenő inváziós növények terjedésére is, melyek megfertőzik az őshonos növénytakarót. Ezek között üde cserjésekben és ártéri erdőkben is előfordul például a süntök, az amerikai karmazsinbogyó (alkörmös) és a magas aranyvessző, nemcsak a holtág mentén, de annál távolabb is találtak ilyeneket. Ezek visszaszorítása a természetvédelmi gyakorlat egyik fő feladata lehet a jövőben.

Az Ó-Dráva szárazföldi gerinces fajainak felmérése hasznos adatokkal szolgált. A madárfauna felmérések nagyon eredményesek voltak. A vizsgált területen 90 madárfaj előfordulására derült fény, melyek közül 12 faj fokozottan védett. Közülük talán a vizesélőhelyhez kötődő törpegémet, Fotó: Purger Dragicabakcsót, vörös gémet és cigányrécét kell kiemelni, mivel költenek az Ó-Dráván. A hüllők és a kétéltűek jelenléte a vártnál jóval szerényebb. A békák közül a zöld vízibékák dominálnak, köztük legismertebb a kecskebéka, a hüllőfaunát pedig fürge gyíkok és kockás siklók képviselik. Emlősfajok jelenlétére a direkt módszerek mellett közvetett módon is következtettek. A fokozottan védett gyöngybagoly a vizsgált terület közvetlen közelében költ és táplálkozik, valamint itt szórja el köpeteit, melyekből eddig 17 kisemlős faj egyedeinek maradványai kerültek elő, közülük kiemelhető az 5 védett cickányfaj, vagy a szintén védett mogyorós pele, csalitjáró pocok, törpeegér és menyét. Korábbi megfigyelések további 7 kisemlős faj jelenlétéről is beszámolnak, melyek többségének jelenlétét a 2015-ös felmérés igazolta. A területen a fokozottan védett vadmacska és vidra előfordulása is igazolható. A vaddisznó állomány jelenléte szintén jelentős, mely nagy valószínűséggel a kistermetű hüllők és kétéltűek állományát negatívan befolyásolja.

Az Ó-Dráva halainak vizsgálatát kis teljesítményű elektromos halászgéppel végezte a kutatócsoport. Négy mintaszakaszon több mint félezer halegyed akadt a hálóba, melyeket a meghatározást követően természetesen szabadon engedtek. Összesen 15 halfajt találtak, melyek közül a folyóvizeinkben általánosan elterjedt, közepes termetű, de kevésbé ismert pontyfélénk a bodorka volt a leggyakoribb. Emellett fogtak vörösszárnyú keszeget, Fotó: Purger Dragicakarikakeszeget, küszt, dévérkeszeget, ezüstkárászt és sügért. A védett szivárványos ökle és vágócsík ritkán akadt a hálóba, míg a csuka jelenléte stabilnak tűnik. A megfigyelések a vártnak megfelelően igazolták, hogy nem őshonos, adventív eredetű fajok is előfordulnak az Ó-Drávában. Mindkét faj észak-amerikai jövevény: a fekete törpeharcsa és a naphal, melyek más hal- és kétéltűfajok ivadékainak fogyasztásával komoly károkat okoznak.  A kutatók bíznak benne, hogy az őszi és téli felmérések időszakában további fajokat is találni fognak az Ó-Drávában.

  • Botanikai és ökológiai felmérések, élőhely-térképezés: Purger Dragica és Csete Sándor, Csima Valéria
  • makrogerinctelenek: Dr. Csabai Zoltán és munkatársai
  • halfauna: Sallai Zoltán és munkatársai
  • kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök: Dr. Purger Jenő és munkatársai