WWF Magyarország

The WWF is run at a local level by the following offices...

 

Hogyan ne csináljunk az országból sivatagot?

2020-11-10

„Lássuk Uramisten, mire megyünk ketten, avagy hogyan (ne) csináljunk az országból sivatagot” – vitafórum Kiskunfélegyházán a jövő vízgazdálkodásáról, a WWF munkatársaival

A Karátson Gábor Kör nyilvános pódiumvita-sorozatot indított Vitatható ökopolitika címen, melynek 2020. október 31-i rendezvényére a WWF Magyarország Alapítvány munkatársai is meghívást kaptak. A programsorozat célja, hogy az érintett civilek közreműködésével érdemi vita folyjon egy-egy országos jelentőségű környezeti konfliktusról, lehetőség szerint a problémák helyszínén. A rendezvény témája ezúttal a klímaváltozás és vízgazdálkodási gyakorlat együttes hatására kialakuló vízhiány volt, az esemény pedig az ezeket a problémákat egyre inkább megszenvedő homokhátsági Kiskunfélegyházán zajlott.

Körülbelül 40 fő jelent meg 2020. október 31-én a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Művelődési Központban, hogy megvitassák kérdéseiket, tapasztalataikat a hazánkat egyre inkább érintő vízhiány témájában. A résztvevők többsége környékbeli gazdálkodó volt, de megjelentek a rendezvényen egyetemi oktatók, természet- és társadalomtudományokban jártas kutatók és helyi döntéshozók is. Nem véletlen, hogy a téma a társadalmi szereplők széles spektrumát megszólította, hiszen a klímaváltozás és a vízpolitika igen komplex kérdéseket feszeget, elválaszthatatlan a természeti és társadalomi jelenségektől, az egyéni és közérdekek ütközésétől.

Vízgazdálkodási paradigmaváltás szükséges

A rendezvény vitaindító előadását Kajner Péter, az ELTE Humánökológia Mesterképzés oktatója és a WWF Élő Folyók programjának szakértője nyitotta. Látványos térképekkel és meghökkentő fotókkal illusztrált előadásában rámutatott a hazai vízgazdálkodás égető problémáira. Hangsúlyozta, hogy a jelenleg aszállyal, árvízzel és belvízzel együttesen sújtott területek kezelését csak vízgazdálkodási paradigmaváltással lehet fenntartható módon orvosolni. Ennek keretében fel kell hagyni a csaknem 200 éve, vagyis a folyószabályozások óta berögzült vízelvezető gyakorlattal, hiszen a 21. század legfőbb problémája már nem a víztöbblet, hanem az egyre nagyobb károkat okozó aszály. A szakértő kiemelte, hogy a probléma kezeléséhez a belvizeket és árvizeket kellene felhasználni, az éghajlat melegedése miatt bekövetkező szélsőségek enyhítésére a természetes módszerekre alapozott, vízmegtartó tájgazdálkodás lehet a megoldás.

A gazdák által elárasztott legelő Jászszentlászló külterületén. Fotó: Dongér-Kelőér Vize Egyesület

A vízvisszatartás közérdek

A vitaindítót követően Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője a vízvisszatartást ösztönző jogszabályokról és támogatáspolitikai lehetőségekről, illetve a mezőgazdaságot és agrártársadalmat érintő problémákról beszélt. Előadásának hangsúlyos, visszatérő eleme volt a vízzel való önrendelkezés. A szakértő rámutatott, hogy hazánk azzal, hogy az országba érkező többletvizeket a lehető leggyorsabban igyekszik kivezetni határainkon túlra, gyakorlatilag a vízzel való önrendelkezésről mond le. Ugyanez igaz kicsiben is, amikor a gazdáknak a magyar jogszabályok megnehezítik vagy adott esetben meg is tiltják a vízvisszatartást földjeiken, akkor gyakorlatilag a gazdálkodó vízzel való önrendelkezési lehetősége csorbul. Dedák Dalma kiemelte, hogy a vízvisszatartás közérdek, melyet a magyar szabályozási és agrárkifizetéseknek támogatnia és nem pedig ellehetetlenítenie kellene. Hangsúlyozta, hogy a vízkérdés szorosan összefügg a vidék élhetőségével, a víz elvezetésének, illetve megtartásának problémakörét végre a valós közérdekekhez igazítottan kellene kezelni, jelenleg ugyanis szűk gazdálkodói csoportok igényei rendre felülírják a klímaalkalmazkodás és vízzel való önrendelkezés társadalmi igényét.

Jó gyakorlatok és nehézségek

Toldi Csaba a Dongér-Kelőér Vize Egyesülettől az előzőekben elhangzott természeti, jogi és mezőgazdasági helyzetképet izgalmas és tanulságos gyakorlati példákkal támasztotta alá. Előadásában rámutatott, hogy az összefogás erejével hogyan lehet egy kiszáradó – már-már sivatagosodó – területet megmenteni. Saját mérésekkel és számos vizsgálattal támasztotta alá, hogy hogyan hozza vissza a víz az életet a tájba, miközben a vízvisszatartásból gazdasági haszon is származik. A homokhátsági Jászszentlászló, Szank, Móricgát gazdálkodóinak a vízvisszatartásért tett erőfeszítéseit bemutatva a sikerek mellett a nehézségekkel is szembesítette a közönséget. Elmondta, hogy a szigorú és legkevésbé sem támogató jogszabályi környezet hogyan lehetetleníti el azokat a gazdákat, akik hajlandóak lennének földjükön a megszokott mezőgazdasági termelés helyett vizet visszatartani. Az előadást követően a jászszentlászlói jó gyakorlatokat látványos rövidfilmeken is bemutatták.

Az előadásokat hosszú és tartalmas eszmecsere követte. A hozzászólók tudományos és gyakorlati kérdéseket egyaránt érintettek, azt azonban minden hozzászólás egyértelművé tette, hogy komplexen átgondolt, a társadalom érdemi bevonásával készülő víz- és tájgazdálkodási koncepcióra lenne szükség. A gazdák a saját bőrükön érzik a vízhiány problémáját, melyre a jelenlegi vízgazdálkodási gyakorlat nem ad megnyugtató választ sem rövid, sem hosszú távon. Több szó esett az öntözéses gazdálkodásról, amely csak tüneti kezelése a vízproblémának, de még ez sem működik mindenhol, hiszen az öntözés a legkiszolgáltatottabb kis gazdaságok számára a leginkább veszélyeztetett területen, a Homokhátságon, nem nyújt megoldást. Szintén szóba kerültek az erdőtelepítések. A víz rendelkezésre állását és tájgazdálkodási szempontokat kellene figyelembe venni ahhoz, hogy meghatározzuk, hová és milyen fafajú erdőket ültessenek, hiszen az éghajlatváltozás és vízgazdálkodás mellett a táji adottságoknak nem megfelelő erdőtelepítés tovább súlyosbíthatja a Homokhátság problémáit. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy új erdősítésekre a mélyártereket kellene igénybe venni, a töltéseken kívülre irányítottan kivezetett többletvíz gazdaságosan és klímabarát módon biztosítaná a fásszárú növényzet életfeltételeit.

A rendezvény sikerén felbátorodva a WWF Magyarország Alapítvány munkatársai – amint a járványhelyzet majd engedi – további fórumokat kívánnak szervezni, ahová a vízhiánnyal küzdő gazdálkodókat várják. Cél, hogy közösen alakítsunk ki egy olyan vízgazdálkodási jövőképet, mellyel a döntéshozókat is megszólíthatjuk.

A kép közepétől jobbra látható földnyelvvel rekesztették el a csatornát Jászszentlászló külterületén, mely így nem vezeti el a belvizet, hanem a legelőt öntözi. Fotó: Dongér-Kelőér Vize Egyesület