WWF Magyarország

The WWF is run at a local level by the following offices...

 

Őzgida a fűben?

2014-05-29

Terepi munkanapunkon nemcsak felmértük négy védett növényfaj állományát a táborfalvi lőtéren, de rákosi viperával, és elárvultnak tűnő őzikével is találkoztunk.


Más munkahelyekhez hasonlóan a WWF munkatársainak java része is főleg a négy fal között, de leginkább a városban végzi munkájának nagy részét, így számunkra is nagy öröm, amikor terepen dolgozhatunk. Május utolsó előtti hetében sokunk nagy örömére egy terepi munkanapot szerveztünk: a Duna-Ipoly Nemzeti Park szakemberivel közösen mértük fel a táborfalvi lőtér területén előforduló védett növények négy fajának állományát.
A lőterek, katonai területek az időnkénti gyakorlatozások, bombarobbantások ellenére általában különleges természetvédelmi értéket jelentenek, mivel a látogatók elől elzártak és nem folyik rajtuk mezőgazdasági művelés. A táborfalvi lőteret a XIX. század vége óta használja a hadsereg gyakorlatozásra, így olyan élőhelyeket rejt, amik azóta máshonnan jobbára eltűntek az intenzív mezőgazdaság és települések terjedése miatt. Ennek megfelelően a terület jelentős része szigorúan védett. A katonai tevékenység is csak egy részén, szigorú keretek között zajlik.


A területet munkatársaink párosával járták be, egy-egy növényfaj előfordulását kutatva. A homoki cickafark, a homoki árvalányhaj, a báránypirosító és a csikófark mind védett fajok, amik jelentős eszmei értéket képviselnek. Munkatársaink minden egyes előfordulás GPS koordinátáit rögzítették, illetve megbecsülték a tövek számát, ez alapján pedig a nemzeti park szakemberei frissíteni és pontosítani tudják a terület kezelési tervét.
Különleges meglepetésként egy bokor tövében még egy kis őzgidára is rábukkantunk, aki megszeppenve, mozdulatlanul figyelt minket. Egészen közelről figyeltük a kis pöttyös gidát, aki a közelség ellenére sem moccant meg. Természetbarátoknak, kirándulóknak nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy az őzgidák ösztönös viselkedése veszély esetén a lapulás, a kis őzek nem menekülnek anyjukkal, hanem helyben maradnak és megpróbálnak észrevétlenek maradni. Így van legnagyobb esélyük a túlélésre a ragadozókkal szemben. Ha a veszély elmúlt, az anya visszatér gidájához. Éppen ezért, ha a fűben vagy az avarban fekvő őzgidát találunk, akkor nem szabad „megmenteni”, magunkkal vinni. Sajnos ezt sokan nem tudják, így sok kis őz kerül be vadasparkokba, ahonnan már nem nagyon jutnak vissza a szabad természetbe.


Persze csapatunk ezzel tisztában volt, így 1-2 perc csodálkozás és ámulás után magár is hagytuk, hogy anyja mielőbb visszatérhessen érte.
A tikkasztó hőség ellenére a csapatot felvillanyozták az élmények. A növények felismerése, kutatása és rögzítése inspiráló feladat, így ezekkel az emlékekkel töltődünk fel ma is.

Benkő Dániel 


Olvasd el a nap folytatásáról szóló cikkeket is:


Látogatás a Rákosivipera-védelmi központba
Kundacs – gyógynövények terítéken