Rekord aszály, energiaválság, élelmiszerkrízis. Ilyenkor ugyan ki foglalkozik a halak szexuális életével? Elsőre talán nem egyértelmű, de ezek a problémák mind kapcsolatban vannak azzal, hogyan bánunk a folyóinkkal, folyóink állapota pedig összefüggésbe hozható a halak és más vízi élőlények szaporodásával. Az Európai Unió döntéshozóinak asztalán van egy jogszabálytervezet, ami a halak szaporodási nehézségeitől kezdve az erdők állapotromlásán át a beporzó rovarok fogyatkozásáig számos fontos problémán javíthatna. Kérdés, hogy a példátlanul előremutató jogalkotási kezdeményezés végül milyen tartalommal jelenik meg.
Pusztuló természet, hanyatló gazdaság
Egészséges és ellenálló társadalom hosszú távon nem létezhet jó állapotú természeti környezet nélkül. A természet többek között tiszta levegőt és vizet, tápanyagdús talajt, illetve rekreációs lehetőségeket nyújt az emberek számára. Testi-lelki egészségünk és az ökoszisztémák állapota szorosan összefügg. A biológiai sokféleség megőrzése, támogatása gazdasági szempontból is szükséges, hiszen a mezőgazdaság mellett az ipar és a szolgáltató szektor egyes ágazatai is támaszkodnak a természeti és genetikai erőforrásokra, valamint az ökoszisztéma-szolgáltatásokra. A világ GDP-jének több mint a fele a természettől és annak szolgáltatásaitól függ, a gazdaság három kulcsfontosságú ága – az építőipar, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar – nem is létezhetne e nélkül. Azonban az európai természetes és természetközeli élőhelyek – folyók és más vizesélőhelyek, erdők, gyepterületek, tengeri ökoszisztémák – állapota mára riasztóan leromlott, több mint 80%-uk kedvezőtlen vagy rossz állapotban van. Az egészséges természeti rendszerek problémáit és komplex társadalmi hasznát felismerve az Európai Unió a természet helyreállítását célzó jogszabály előkészítésébe kezdett.
„A jelenlegi kiélezett helyzetben, az orosz-ukrán háború idején jelentéktelen dolognak tűnhet a természet helyreállítása, pedig nem is lehetne aktuálisabb választ adni a krízisekre. Most lehetne áttörést elérni a társadalom és a természet egymásrautaltságát felismerő és méltányoló döntéssel: az ökoszisztémák helyreállítása a mezőgazdasági termelés fenntarthatóságát, természeti erőforrásaink állapotának javítását, víz- és halgazdálkodási lehetőségeink fejlesztését is szolgálja, ami pedig elősegítené hazánk, illetve az Európai Unió élelmiszer- és egyéb erőforrásokkal való önrendelkezési törekvéseit is” – hangsúlyozta Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője.
A természet a legfőbb szövetségesünk a klímaváltozás elleni harcban
A természet helyreállításáról szóló uniós jogszabálytervezet fő célja, hogy az ökoszisztémák fenntartható helyreállításával hozzájáruljon a biológiai sokféleség megőrzéséhez, a természeti erőforrások és ökoszisztéma-szolgáltatások megújulásához, fejlesztéséhez. Ezen felül azonban a rendelet illeszkedik az éghajlatváltozás enyhítésére és a változó klímához való alkalmazkodásra vonatkozó törekvések sorába, s így fontos szerepe lenne a nemzetközi klímacélok elérésében is. A jogszabálytervezet célkitűzéseket fogalmaz meg az erdei ökoszisztémák természetességi állapotának javításával, az erdős élőhelyek közötti ökológiai kapcsolatok megteremtésével, továbbá a vadon élő beporzó rovarok védelmével, városi zöldterületek fejlesztésével, a természetközeli gyepek és mezőgazdasághoz kötődő élővilág helyreállításával kapcsolatban, de kifejezetten nagy hangsúlyt kapnak a vizesélőhelyek is.
Nem meglepő, hogy a társadalmi és természetvédelmi problémákra összefüggéseiben tekintő rendelet kiemelten foglalkozik a vízhez kötődő ökoszisztémákkal. Bár az idei, történelmi léptékben is kiemelkedő aszályos év tekinthető időjárási anomáliának, azt azonban világosan megmutatta, hogy az éghajlat változása milyen jövőt vetít előre: miközben a csapadékeloszlás térben és időben egyre szélsőségesebbé válik, ezzel együtt nő a pusztító árvizek, villámárvizek valószínűsége, és egyre hosszabb száraz időszakokkal, nagyobb és tartósabb hőhullámokkal kell számolni.
„A természet a legfőbb szövetségesünk az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A változó klimatikus körülményekhez való alkalmazkodás főszereplője pedig a víz. Manapság a vízgazdálkodás új kihívásokkal néz szembe, különösen hazánkban, ahol hozzászoktunk, hogy a túl sok víz, nem pedig a szárazság jelenti a fő problémát. Az elmúlt évtizedre azonban elmondható, hogy az ár- és belvíz okozta károkat évről évre messze meghaladják az aszálykárok. Logikusnak tűnik erre azt a választ adni, hogy építsünk újabb és újabb gátakat, azonban ez igen drasztikus beavatkozás egy folyó életébe, ami számos további problémát generál – fejezte ki aggodalmát Dedák Dalma. – Fenntartható megoldást inkább a természetes rendszerek működésének helyreállításával, az ökoszisztémák állapotának javításával lehetne elérni, mivel az egészséges és ellenálló ökoszisztémák csökkentik a lefolyást és segítik a víz megtartását, beszivárgását, tárolását, s ezen keresztül mérséklik az aszályokat, szabályozzák a mikroklímát. Egyes vizesélőhelyeknek a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében is fontos szerepük van, például a lecsapolt és mezőgazdasági vagy bányászati művelésbe vont lápok hatalmas mennyiségű szenet bocsátanak ki, melyek helyreállításával és újravizesítésével ez a kibocsátás megszűnik” – tette hozzá a szakértő.
Ez mind szép és jó, de hogy jön ehhez a halak szexuális élete?
Az egyik legnagyobb helyreállítási feladat a folyók természetességének javítása. Napjainkban a legtöbb európai folyó már nem szabadon áramlik. A szabad vízáramlást gátló műtárgyak egy része azonban már felesleges, mivel nem töltenek be számottevő hajózási vagy energiatermelési funkciót. Az elmúlt 50 évben a vándorló halak állományainak 93%-át elveszítettük, főleg mert a folyók átjárhatóságát korlátozó keresztgátakkal történő duzzasztása miatt a halak képtelenek eljutni a természetes ívóhelyekre – gondoljunk csak arra, hogy a legendás halóriás, a viza is elsősorban a Vaskapu megépítése miatt tűnt el a magyar vizekből. Viszont nem csak a vándorló halakra igaz, hogy „nem szexelnek eleget”. Az ártéri elöntéseken ívó halak – ide tartozik például a horgászok által kedvelt ponty – többsége lágyszárúakból álló növényi aljzatra vagy őshonos fásszárú növényzet gyökerére helyezi ikráit, de erre sajnos napjainkban egyre kevesebb lehetőségük van. Ezen felül a folyóval időszakos vagy állandó kapcsolatban lévő holtágak és mellékágak is fontos szerepet töltenek be az ívásban és az ivadékok fejlődésében.
Hazánkban a keresztgátak akadályozó szerepe kisebb, azonban a folyószabályozások eredményeként a hullámtér szűkítése, az áradó víz elvezetésének gyorsítása, a kanyarulatok átvágása, mellékágak levágása és a korábban rendszeresen átöblített holtágak kiszorulása az ármentes területekre radikálisan csökkentette és ma is korlátozza a halak ívási lehetőségeit.
“Egy kellően ambiciózus, a természet helyreállítását célzó rendelettel a tagállamok kötelezettségeket vállalnának arra, hogy az európai folyók legalább 15 százalékát szabadon átjárhatóvá tegyék a vándorló halfajok számára, illetve a folyami ártereket helyreállítsák ott, ahol ez biztonságosan és gazdaságosan lehetséges. Ugyanakkor ez csak abban az esetben működik, ha az EU megfelelő finanszírozást is biztosít a szabályok végrehajtására. Ennek jelentősége természetesen túlmutat azon, hogy a halak boldogan ívhatnak: az árterek bővítése jelentősen csökkentheti a vízzel kapcsolatos természeti katasztrófák hatását: mérsékli az árvízkockázatot és az aszálykárokat. Az ártéri gazdálkodás lehetőségeinek növekedésével a mezőgazdasági termelés is diverzifikálható lenne, ami a változó éghajlathoz való rugalmas alkalmazkodása szempontjából lényeges, s nem utolsó sorban pedig értékes erdősítésre alkalmas területeket is nyerhetnénk” – mondta a környezetpolitikai szakértő.
Új válasz a kihívásokra
Ahhoz, hogy a természet helyreállítása európai szinten összehangoltan és hatékonyan történjen, elengedhetetlen az erős jogszabályi környezet kialakítása. A természet helyreállításáról szóló rendelet tartalma és célkitűzései azonban jelenleg is vita tárgyát képezik. Bár számos tudományos kutatás alátámasztja, hogy hosszú távon igen pozitív hatása lenne a helyreállítási célok megvalósításának, a háború miatt megtorpant a jogalkotási folyamat. Az EP képviselőknek azonban hamarosan dönteniük kell a rendeletről, ezért nagyon fontos, hogy bekerüljön a köztudatba a természetes folyók és árterek fontossága.
“A közelgő döntéshozatal kapcsán fontos kiemelni, hogy minden magyar állampolgárnak Alaptörvényből fakadó kötelezettsége lenne, hogy természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezze az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit. Mindebből kifolyólag bízunk abban, hogy az Európai Parlamentben ülő összes magyar képviselő arra szavaz, hogy a természet helyreállításáról szóló rendelet a vízpartok és folyók árterének helyreállítását a lehető legmagasabb szinten támogassa” – fogalmazta meg reményeit Dedák Dalma.
Ha egyetértesz a természet helyreállítására vonatkozó célkitűzésekkel, támogatod, hogy javuljanak a jövő ember- és halgenerációinak életfeltételei, és fontosnak érzed, hogy a folyók és árterek helyreállításával minden élőlény méltányos szaporodási feltételekhez jusson, te magad is felhívhatod az európai parlamenti képviselőink figyelmét a rendeletre a https://www.saveotisandsophie.fish weboldalon.
