A Tisza egykori árterein végzett, nemzetközi szinten is hiánypótló, hazánkban egyedülálló kutatás bizonyítja, hogy a helyreállított árterek képesek hozzájárulni a klímaváltozás elleni küzdelemhez. A bőrünkön érezhető aszályos időszakok erősödése és az alföldi táj már-már kritikus méreteket öltő szárazodása azonnali és hosszú távú megoldásokért kiált. A WWF Közép- és Kelet-Európa (WWF-CEE) friss kutatása szerint ilyen megoldás lehet az ártereink helyreállítása, amelyről eddig elsősorban a vízkészleteink megőrzése és fenntartható használata kapcsán lehetett hallani, most azonban kiderült, hogy az éghajlat-szabályozásra is pozitív hatással van.
A kutatás eredményei szerint, ha helyreállítjuk az egykori ártereinket – vagyis lehetővé tesszük az árvizek kivezetését és megtartását, valamint a területhasználatot az időszakos elöntésekhez igazítjuk –, akkor ezek az agrártájak az üvegházhatású gázok jelenlegi kibocsátóiból képesek lennének azok elnyelőivé alakulni. A tanulmány hangsúlyozza, hogy mivel Európa egykori ártereinek több mint 90%-án megszűnt a kapcsolat a folyókkal – ezek jelenleg árvíztől védett, lecsapolt területek –, bőven lenne hely természetre alapozott megoldások megvalósítására. Ez pedig a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására tett törekvés mellett az Európai Unió éghajlatvédelmi céljainak elérését is szolgálja.
A kutatókkal, a kapcsolódó témák szakértőivel és kutatóintézetekkel együttműködésben készült, régió szinten is egyedülálló tanulmány részletesen vizsgálja, hogy az árterek helyreállítása hogyan hat a klímaszabályozásra az üvegházhatású gázok forgalmán keresztül. A legtöbbet emlegetett szén-dioxid mellett az éghajlat szabályozásában más üvegházhatású gázok – a metán és a dinitrogén-oxid – is fontos szerepet játszanak, ezek együttes vizsgálata nélkül pedig az eredmény félrevezető lenne. A különböző ökoszisztémák – mint az erdők, gyepek, szántóföldek és vizesélőhelyek – és a tájhasználat eltérő mértékben járulnak hozzá ehhez a forgalomhoz: lehetnek az üvegházhatású gázok elnyelői vagy éppen kibocsátói.
A WWF kutatása a Tisza egykori mélyfekvésű ártereit vizsgálta, és arra jutott, hogy ha a folyó természetes vízjárásához igazodva ezeket a területeket időszakosan elönti a víz, a növényzet sokkal dúsabbá válik. Az árvizektől elzárt területekkel összehasonlítva – éppen a többletvízhatás miatt – itt jóval nagyobb mértékű a biomassza-termelés, vagyis több szerves anyag képződik. Ez pedig olyan mértékben növeli a szén-dioxid-megkötést, hogy az képes ellensúlyozni a másik két üvegházhatású gáz – a metán és dinitrogén-oxid – kibocsátását. Ezzel szemben a műtrágyázott szántóföldek nagy mennyiségben bocsátanak ki üvegházhatású gázokat, különösen dinitrogén-oxidot, amelynek melegítő hatása 100 éves időtávlatban közel 300-szor erősebb a szén-dioxidhoz képest.
A természetes ártereket változatos ökoszisztémák alkotják, ahol különböző, kevésbé intenzív tájhasználatok jellemzők – ilyenek például az ártéri kaszálórétek, legelők, gyümölcsösök, ligeterdők és víztestek, a magasabban fekvő területeken akár szántóföldek is. Azonban az ármentesített és lecsapolt egykori ártereink 70-80%-án jelenleg intenzív szántóföldi művelés folyik, ahol aszályos években bár vetni még lehet, de aratni már nem mindig. A kutatás bebizonyította, hogy ha a vizsgált egykori ártéri terület mindössze kétharmadán az időszakos árvizekkel összhangban lévő gazdálkodásra váltanak, akkor ezek a tájak jelentős szerepet játszhatnak az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében is. A Partnerség az Élő Dunáért (Living Danube Partnership) keretében megvalósult, közel hároméves (2022-2024) projektben a szakemberek a munka során terepi méréseket végeztek, amelyeket biogeokémiai modellezésben használtak fel, kiegészítve azokat szakirodalmi adatokkal. A potenciális elöntések mértékének becslése és hatásának vizsgálata térinformatikai eszközökkel történt. A kutatás helyi, mélyártéri és táji léptékű eredményeket is hozott, újabb érvekkel támogatva a helyreállítási törekvések fontosságát.
„Ennek az egyedülálló tanulmánynak a célja, hogy más szemmel tekintsünk egykori ártereinkre – mondta dr. Ádám Szilvia, a projekt koordinátora, a WWF Közép- és Kelet-Európa munkatársa. – Az árterek helyreállítása egy olyan utat kínál, amely egyszerre képes kezelni a biológiai sokféleség csökkenését és tovább haladni az éghajlati célok teljesítése felé. Az árterek dinamikus természeti rendszerek, éghajlat-szabályozásra gyakorolt pozitív hatásuk mellett létfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak, amennyiben ezt hagyjuk nekik.”
A kutatás eredményei támogatják az európai zöld megállapodás (European Green Deal) céljait, amelyek a fenntartható területhasználati gyakorlatok előmozdítására irányulnak, és közvetlenül hozzájárulnak az EU LULUCF (Földhasználat, Földhasználati Változások és Erdészeti Tevékenységek) klímavédelmi kötelezettségvállalásaihoz. E célok a szén-dioxid megkötésének növelésére, a területhasználati tevékenységek üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentésére, valamint a 2050-es klímasemlegesség elérésére összpontosítanak.
A helyreállított árterek természetes védelmi szerepet is betöltenek a klímaváltozás szélsőségeivel szemben, hiszen javítják a mikroklímát, a talajt és a vízmérleget, így mérséklik a szárazságot és a hőhullámokat. Ezen kívül olyan élőhelyeket teremtenek, amelyek növelik a biológiai sokféleséget, és fontos tanulságokkal szolgálnak a helyreállítási törekvésekhez Európa-szerte. Az árterek helyreállítása jelentős környezeti és éghajlati előnyökkel járhat az egész kontinens számára.
A kutatást összefoglaló tanulmány ide kattintva érhető el.
