De mi is pontosan az ökológiai lábnyom? Egy olyan érték, amivel kifejezhetjük, hogy mennyi erőforrást használunk fel egy évben ahhoz képest, amelyet a Föld újra tud termelni. A Global Footprint Network által fejlesztett módszertan az erőforrásigényt területként számszerűsíti.

De legyünk eggyel konkrétabbak. Az ökológiai lábnyomot hat részre lehet bontani: a szénlábnyom fejezi ki azt az erdőterületet, amely képes lenne elnyelni az egyén által a fűtéssel, a gépjárművek használatával kibocsátott üvegházgázokat. Ehhez jön a legelőlábnyom, amely annak a területnek a mérete, ahol a hús- és tejtermékekért, gyapjúért és irháért tartott állatállományt eltartjuk. Az ökolábnyom egyik összetevője az erdőlábnyom is, ami az éves fa-, papír- és tűzifaanyag-felhasználás alapján becsülhető terület, a másik fontos számolási egység pedig a halászati lábnyom, amely a különböző tengeri és édesvízi halfajok újratermelési értéke. Nem hagyható ki a képletből a szántólábnyom, ami azt a területet jelenti, amelyen egy ember fogyasztásához, a haszonállatok takarmányozásához és a bioüzemanyag előállításához szükséges növényeket termesztik. És végül, de nem utolsó sorban a beépített területek is ide tartoznak: ezek az ember által használt infrastruktúrához, a közlekedéshez, épületekhez szükséges földterületeket jelentik.

Számos környezetszennyező tevékenységet – mikroműanyagokat, vizekbe juttatott mérgező anyagokat vagy kihalás szélére sodort fajokat – nehéz lenne területben kifejezni. Ezért az ökológiai lábnyom sem ad teljes és pontos képet életmódunk összes káros környezeti hatásáról, mégis az egyik legjobb mérőszám, amelyet eddig a tudósok kitaláltak arra, hogy egyetlen számba sikerüljön belepréselni az emberiség Földre gyakorol hatásait.

A hat tényezőből tevődik össze tehát egy ember ökolábnyoma. Hogy tudd, Te pontosan mennyit fogyasztasz, és hogyan tudod csökkenteni, töltsd le a WWF Léptem applikációját, amibe a mindezt egyszerű formába sűrítve nyújtunk segítséget!

Túlfogyasztásról akkor beszélünk, amikor az erőforrásigényünk meghaladja a rendelkezésre álló, megújulni képes erőforrást, az úgynevezett biokapacitást. A biokapacitás az összes olyan biológiailag aktív szárazföldet és tengeri területet jelenti, amely termékeny, tehát például a sivatagok, gleccserek vagy a nyílt óceánok területeit kizárják a számításokból.

Míg 60 évvel ezelőtt, 1961-ben még csak az egy évben rendelkezésre álló biokapacitás 73%-át, vagyis 0,73 földnyit használtunk fel, addig 30 évvel ezelőtt, 1991-ben már 30%-kal, 2017-ben pedig 73%-kal haladta meg a fogyasztásunk a biokapacitást, vagyis 60 év alatt az 1961-es felhasználást pont egy földnyivel haladtuk meg.

De hogyan lehetséges többet fogyasztani, mint ami rendelkezésre áll? A biokapacitásnál nagyobb fogyasztás azt jelenti, hogy a bolygó erőforrásai és élővilága nem tud olyan ütemben regenerálódni, amilyen ütemben mi elhasználjuk. Azaz a véges készleteket merítjük, akár mintha a telefonunk aksiját minden éjszaka csak 10%-nyival tudnánk tölteni, de napközben 15%-ot merítenénk. Nyilvánvaló, hogy pár nap után már teljesen lemerülne az akkumulátor.

Hogy a klímaváltozást még kezelhető mértékben tudjuk tartani, nem elég a túlfogyasztást elkerülni, de a lábnyomunk 60%-át adó szénlábnyomot szinte teljesen fel kell számolnunk. Ehhez pedig mindannyiunknak ki kell lépni a komfortzónájából, és megtenni a tőlünk telhetőt. Ez a mindennapok útvesztőjében korántsem egyszerű feladat, ebben szeretnénk segítséget nyújtani a WWF Léptem applikációval. Indulj el, a változás egy döntéssel kezdődik!