Magyarországi erdőtípusok

megosztás:

 

Száraz erdők
Tölgyeseink jelentős része ide tartozik. Hegyvidéken a napsütötte, délies vagy keleties fekvésű, kevés csapadékot kapó hegyoldalakon fordulnak elő, síkvidéken a száraz klímájú, folyóktól távol eső területeken találkozunk száraz erdőkkel. Hegyekben, a legsekélyebb talajon a sok tisztással felnyíló molyhos tölgyesekkel, karsztbokor-erdők találhatók. Az alacsony, görbe törzsű molyhos tölgy (Quercus pubescens) mellett jellegzetes fafajuk a virágos kőris (Fraxinus ornus). Kissé mélyebb talajon a leggyakoribb erdőtípusaink a cseres-tölgyesek és a kocsánytalan tölgyesek, ahol a csertölgy (Quercus cerris) és a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) mellett gyakoriak a juharok (Acer sp.)is. Síkvidékeken egykor nagy területet borított az erdőssztyep, melyek állományait a talajtípus szerint homoki, sziki, vagy lösz-tölgyeseknek nevezzük. Uralkodó fafajuk a kocsányos tölgy (Quercus robur), de állományaikat a fehér- és szürkenyár (Populus alba, P. canescens) is tarkítja. 
Üde erdők
A hegyek magasabb régióiban, az északra néző hegyoldalakon és a mélyebb, párásabb völgyekben fordulnak elő. Síkságokon a folyók magas árterén egykor szintén előfordultak, mára már alig maradtak állományaik. Magyarország nyugati részén több a csapadék, itt az alacsonyabb térszíneken, folyóktól távolabb is jellemzőbbek. Ide tartoznak a hegyvidéki bükkösök, ahol a bükk (Fagus sylvatica) mellett előfordul a gyertyán (Carpinus betulus), a hegyi juhar (Acer pseudo-platanus), hegyi szil (Ulmus glabra), magas kőris (Fraxinus excelsior). A gyertyános-kocsánytalan tölgyesek a bükkösöknél valamivel szárazabb termőhelyeken fordulnak elő. Különleges üde erdők a sok kőrissel, juharral, hárssal (Tilia sp.) elegyes sziklaerdők, szurdokerdők.
Láp- és ligeterdők
Az állandó, vagy időszakos vízborítás mellett fordulnak elő. Hegyvidéken a mézgás éger (Alnus glutinosa) alkotta patakparti égeresek jellemzőek. A síkságokon a nagyobb folyókat a többféle fűzfajból (Salix sp.), és nyarakból (Populus sp.) álló puhafa ligetek kísérik. Kissé távolabb jelennek meg a kocsányos tölgyből, kőrisekből, vénic szilből (Ulmus laevis) álló keményfa ligeterdők. A lefolyástalan, lápos vagy mocsaras területeken égeres mocsárerdőket, nyír-és kőrislápokat találunk.
Kultúrerdők, ültetvények.
Telepített erdeink jelentős része (közel fele) nem a hazánkban honos fafajokból áll, hanem gazdasági célból ültetett idegenhonosakból. Az ültetvényeket szabályos hálózatba telepítik. Kultúerdőkkel, ültetvényekkel leginkább síkvidéken találkozunk, ahol mezőgazdasági táblákkal váltakoznak, de akad belőlük hegy- és dombvidéken is. A leggyakoribb kultúrerdő az akácos, amelyet az észak-amerikai fehér akác állománya alkot. Gyakoriak a különféle hibrid nyarakból (Populus sp.) álló nemesnyarasok is. Az elmúlt évtizedekben sok felé telepítettek fenyőket is. Az erdei fenyő (Pinus sylvestris) hazánkban csak a nyugati határszélen honos, a fekete fenyő (Pinus nigra) és a lucfenyő (Picea abies) hazája a határainkon kívül kezdődik. A kultúrerdők, ültetvények élővilága szegényes, ahol lehetséges (különösen védett területeken) természetvédelmi szempontból érdemes természetes erdőkre cserélni állományaikat.

Száraz erdők

Tölgyeseink jelentős része ide tartozik. Hegyvidéken a napsütötte, délies vagy keletiesFotó: dr. Gálhidy László fekvésű, kevés csapadékot kapó hegyoldalakon fordulnak elő, síkvidéken a száraz klímájú, folyóktól távol eső területeken találkozunk száraz erdőkkel. Hegyekben, a legsekélyebb talajon a sok tisztással felnyíló molyhos tölgyesekkel, karsztbokor-erdők találhatók. Az alacsony, görbe törzsű molyhos tölgy (Quercus pubescens) mellett jellegzetes fafajuk a virágos kőris (Fraxinus ornus). Kissé mélyebb talajon a leggyakoribb erdőtípusaink a cseres-tölgyesek és a kocsánytalan tölgyesek, ahol a csertölgy (Quercus cerris) és a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) mellett gyakoriak a juharok (Acer sp.) is. Síkvidékeken egykor nagy területet borított az erdőssztyep, melyek állományait a talajtípus szerint homoki, sziki, vagy lösz-tölgyeseknek nevezzük. Uralkodó fafajuk a kocsányos tölgy (Quercus robur), de állományaikat a fehér- és szürkenyár (Populus alba, P. canescens) is tarkítja. 

 

Üde erdők

A hegyek magasabb régióiban, az északra néző hegyoldalakon és a mélyebb, párásabbFotó: dr. Gálhidy László völgyekben fordulnak elő. Síkságokon a folyók magas árterén egykor szintén előfordultak, mára már alig maradtak állományaik. Magyarország nyugati részén több a csapadék, itt az alacsonyabb térszíneken, folyóktól távolabb is jellemzőbbek.
Ide tartoznak a hegyvidéki bükkösök, ahol a bükk (Fagus sylvatica) mellett előfordul a gyertyán (Carpinus betulus), a hegyi juhar (Acer pseudo-platanus), hegyi szil (Ulmus glabra), magas kőris (Fraxinus excelsior). A gyertyános-kocsánytalan tölgyesek a bükkösöknél valamivel szárazabb termőhelyeken fordulnak elő. Különleges üde erdők a sok kőrissel, juharral, hárssal (Tilia sp.) elegyes sziklaerdők, szurdokerdők.

 

Láp- és ligeterdők

Az állandó, vagy időszakos vízborítás mellett fordulnak elő. Hegyvidéken a mézgás éger (Alnus glutinosa) alkotta patakparti égeresek jellemzőek. A síkságokon a nagyobb folyókatFotó: dr. Gálhidy László a többféle fűzfajból (Salix sp.), és nyarakból (Populus sp.) álló puhafa ligetek kísérik. Kissé távolabb jelennek meg a kocsányos tölgyből, kőrisekből, vénic szilből (Ulmus laevis) álló keményfa ligeterdők. A lefolyástalan, lápos vagy mocsaras területeken égeres mocsárerdőket, nyír-és kőrislápokat találunk.

 

Kultúrerdők, ültetvények

Telepített erdeink jelentős része (közel fele) nem a hazánkban honos fafajokból áll, hanemFotó: dr. Gálhidy László gazdasági célból ültetett idegenhonosakból. Az ültetvényeket szabályos hálózatba telepítik. Kultúerdőkkel, ültetvényekkel leginkább síkvidéken találkozunk, ahol mezőgazdasági táblákkal váltakoznak, de akad belőlük hegy- és dombvidéken is.
A leggyakoribb kultúrerdő az akácos, amelyet az észak-amerikai fehér akác állománya alkot. Gyakoriak a különféle hibrid nyarakból (Populus sp.) álló nemesnyarasok is. Az elmúlt évtizedekben sok felé telepítettek fenyőket is. Az erdei fenyő (Pinus sylvestris) hazánkban csak a nyugati határszélen honos, a fekete fenyő (Pinus nigra) és a lucfenyő (Picea abies) hazája a határainkon kívül kezdődik. A kultúrerdők, ültetvények élővilága szegényes, ahol lehetséges (különösen védett területeken) természetvédelmi szempontból érdemes természetes erdőkre cserélni állományaikat.

 

 

Fotók Nyíregyháza WWF Föld Órája cím átadásPalánták Program KirándulásÖnkéntes nap 2012.06.08

Hírlevél feliratkozás

Szereted a természetet? Érdekel, hogy mi történik hazánkban és a nagyvilágban? Ha szeretnél többet tudni a WWF munkájáról és a természetvédelemről, iratkozz fel ingyenes online hírlevelünkre!

  • E-mail cím:

Támogass!

Kérjük, adja meg telefonszámát, hogy értesüljön aktualitásainkról, sikereinkről, nyereményjátékainkról!

Kövess minket a Facebookon is!