Az erdő tulajdonviszonytól függetlenül egyik legfontosabb nemzeti kincsünk. Emiatt érdemel kiemelt figyelmet és szükséges szabályozni azt, hogy milyen módon használjuk.
A védett természeti területeken – különösen nemzeti parkokban -, természetvédelmi rendeltetés mellett alkalmazott vágásos üzemmódú erdőgazdálkodást bíráljuk. Továbbá azt, hogy a részben ezeken a helyszíneken kitermelt faanyag nagy részét rendkívül pazarló módon elégetjük.
A természetvédelmi oltalom alatt álló és Natura 2000 erdők aránya 42%, ehhez képest az összes erdőterület 95%-án folyik fakitermelés az országban. A fakitermeléssel érintett erdőterületek döntő részén vágásos üzemmód van, ami azt jelenti, hogy a vágásérettségi kor elérése után néhány éven belül sor kerül az erdőrészletben a véghasználatra, ami nagy vágásterületeket hagy maga után. A Natura 2000 országjelentések szerint erdei élőhelyeink jelentős része kedvezőtlen, vagy rossz állapotú – aminek hátterében mindenekelőtt az országban mindenütt egyeduralkodó, vágásos üzemmódú erdőgazdálkodás áll.
Alapvető probléma, hogy a jogszabályok a védett és Natura 2000 területek döntő részén lehetővé teszik a gazdasági célú fakitermeléseket.
Ma már nem tekintjük fenntarthatónak azt a vágásos erdőgazdálkodási gyakorlatot, amit az erdész szakma 150-200 éve folytat. Elsősorban ennek alternatíváit támogatjuk.
Összetettebb megoldásokra buzdítjuk a döntéshozókat – például, hogy a nemzeti parkok és más védett területek erdeit gyökeresen máshogyan kezeljük, mint azokat, amelyek ezeken kívül találhatók. Ez volt mindig is a társadalmi igény; fontos lenne a gyakorlatban is látni.
Mi lehet a megoldás?
Sokféle megoldás lenne lehetséges. Védett és Natura 2000 területeken más erdőkezelésre van szükség, mint azokon kívül. Egyes esetekben a gazdasági célú fakitermelésről lemondásra, máskor pl. az örökerdő üzemmód alkalmazására.
Az örökerdő üzemmód nagyobb arányú elterjesztése az egyik, általunk is támogatott cél. Erre tettünk javaslatot a 2009. évi erdőtörvény kapcsán, aminek eredményeként az előírás ma is szerepel az Evt. 10.§-ban.
Emellett nagy mértékben előremutató lenne, ha valamennyi nemzeti parkunkban létrejönnének a háborítatlan erdőterületek övezetei – ahol a legkülönbözőbb fafajú erdők kerülhetnének ki a gazdasági célú fakitermelés köréből. Az ország legkülönbözőbb tájain fellelhető, természetvédelmi szempontból legértékesebb idős erdőket nemrég térképeztük fel – ezek esetében feltétlenül fontos lenne a hagyományos faanyagtermelésből való kivonás. (Bővebben: szentelyerdo.wwf.hu)
A WWF szerint nem szabadna fát vágni?
Létezik középút. Az, hogy a kétmillió hektár erdő egy részén elsőbbség illetné a természetvédelmet (ezek ún. rendeltetése is „természetvédelmi”), nem jelenti azt, hogy ne használnánk a jövőben fát, amit az erdőterület nagy részén így is, úgy is kitermelünk. Az Alaptörvény minden polgárt kötelez arra, hogy az erdők védelmét kiemelten kezelje, mi csak aláhúznánk ennek jelentőségét, és jelezzük, hogy szakmai szemmel nézve nem érvényesülnek kellő mértékben a jog nyelvén is megfogalmazott társadalmi elvárások.
Mi köze a biomasszának a fakitermelési gyakorlathoz?
Az éves fakitermelés valamivel több, mint fele (utóbbi évek átlagában 54%) energetikai választék – magyarán tűzifa. Ennek egy jelentős része biomassza erőművekbe kerül, és rendkívül rossz hatásfokkal ég el.
Ez 2000-ben, amikor még nem működtek a biomassza erőművek, még csak 44% volt.
A faültetvények esetében, amelyek könnyen felismerhetőek a sakktáblaszerű mintázatukról, a jó minőségű fűrészipari választék aránya magas, és az energetikai választék viszont a 20%-ot sem éri el. Ezeknek az erdőknek a területaránya viszont csak kb. 6%.
Ezzel szemben az erdőterületek felét kiadó, magasabb természetességű erdőkben (ún. természetes, természetszerű és származék erdőkben) az energetikai arány az országos átlagnál magasabb (58%, területnagysággal súlyozott átlag). Vagyis a tűzifa nagyobb hányada, kb. 60%-a, ebből a magasabb természetességű erdőkből származik. Ha az őshonos fafajainkat nézzük, a 2024-ben év fájának választott bükk esetében 60% az energetikai arány, de a csertölgy esetében 90%. Ezek a jobb természetességű, védett erdők a faanyagtermelés miatt csak korlátozottan tudják szerepeiket betölteni, ilyenek többek között az élőhelyi, a klímaszabályozási vagy a vízmegtartási funkció.
Mi a baj a biomasszával?
Nem minden biomassza-felhasználást ellenzünk, van jó biomassza (pl. faipari melléktermékek, zöldhulladékok), magas hatáfokú felhasználással, és rossz biomassza (pl. közvetlenül erdőből származó nagy átmérőjű farönkök) alacsony hatásfokkal. Az utóbbi ellen emeltük fel a hangunkat. Egy egészségesebb szélenergia-napenergia kapacitás egyensúly, valamint a keresletoldali szabályozás, a szektorok jobb összekötése például megoldást nyújthatna a problémákra. Érdemes megnézni pár alternatív forgatókönyvet Magyarországra vonatkozóan a Pathway Explorer felületén: https://pathwaysexplorer.climact.com/
A biomassza fenntarhatóságának két fontos feltétele van: a tüzelőanyag éghajlatvédelmi és természetvédelmi szempontból ne legyen káros, és a felhasználás nagy hatásfokkal történjen. Jelenleg a biomassza erőművek esetében ezek nem teljesülnek.
Nem célunk, hogy ezek az erőművek egyik napról a másikra bezárjanak, viszont rövid távon a fenntarthatóbb működést elősegítheti, ha:
– Nem kapnak állami támogatást, és a vállalatok sem vesznek zöld áramként biomassza alapú villamos energiát – ha már a széndioxid-kibocsátás után nincsen kvótavételi kötelezettségük.
– Az alacsony éves hatásfok miatt megfelelő szabályozás vagy ösztönzők hatására a hőtermelésre optimalizálják a működésüket, vagyis a fűtési időszakban működnek, amikor a hulladékhőt hasznosítani lehet.
– Ezzel párhuzamosan pedig a legproblémásabb, nagyobb átmérőjű hasábfákat nem égetnék el.
Hosszabb távon pedig azt kell elérni, hogy primer, vagyis közvetlenül az erdőből származó biomasszát – legalább bizonyos átmérő felett – közvetlen energetikai hasznosításra ne használjunk fel. Ez azt eredményezné, hogy a felhasználható biomassza mennyiség jóval korlátozottabb lenne a jelenlegi szinthez képest.
Viszont a rendszerszinten csekély megtermelt villamos energiát ma már könnyen ki lehetne váltani egyéb megújuló energiaforrással. A háztartási tűzifa-felhasználást is drasztikusan csökkenteni lehetne az épületek megfelelő energetikai felújításával és a hőszivattyúk nagyobb arányú elterjedésének ösztönzésével. Ha a tűzifát felhasználó háztartásokat a mai minimum követelmények szerint újítanánk fel, akkor is a lakossági tűzifa igény kb. 75%-al csökkenne.
A fatüzelés zöld megoldás, nem?
A fatüzelés valóban karbonsemleges, ha csak azt nézzük, hogy annyi szén-dioxid szabadul fel az elégetése során, amennyit a fa az élete során megkötött – bár hozzá kell tenni, hogy az erdőgazdálkodásnak, kitermelésnek, szállításnak is van karbonlábnyoma. Azonban ettől még a fokozódó fakitermelés, vagy ha a faválasztékokon belül nő az energetikai választékok aránya (elégetésnél az elraktározott szén törtön visszakerül a légkörbe) az erdők alapvetően negatív szénegyenlege pozitív irányba csökken. A felülvizsgált magyar Nemzeti Energia és Klímaterv is kimondja, hogy ha a szénelnyelés célunkat el akarjuk érni, akkor a fakitermelést a lehetőségekhez képest minimum szinten kell tartani, nem lehet fokozni.Erről bővebben írtuk ebben a cikkben: https://masfelfok.hu/2022/11/30/fokozodo-fakitermeles-magyarorszag-erdok-megujulok-biomassza-eu-klimavaltozas/.
Hozzá kell tenni azt is, hogy bár a fa mint energiaforrás megújuló, ez azonban az erdők egészére csak korlátozottan igaz. Egy fajgazdag, idős erdő megújulásához 150-200 év is kevés lehet; ami már olyan hosszú időtáv, hogy társadalmi szempontból aligha tekinthető megújulónak.
A biomassza erőmű fűti otthonainkat, igaz?
Erőművek kapcsán a hőtermelés csak a rákapcsolt távhőrendszerek esetében releváns kérdés, és az egyértelmű, hogy ezeknek a háztartásokat továbbra is távhővel kell ellátni. A gond elsősorban azzal van, hogy az erőművek nem a hőigény alapján termelnek kapcsoltan, hanem a villamosenergia-termelést optimalizálják. Ezért lehet az, hogy fűtési időszakon kívül is ugyanúgy termelnek, és csökken le a hatásfokuk a kapcsolt erőműveknek (Pécs, Ajka, Oroszlány, Tatabánya) 50%-ra éves szinten. Ezért már az hatalmas előrelépés lenne, hogyha ezek az erőművek elsősorban a fűtési időszakban termelnének, amikor a hulladékhő felhasználása miatt jóval magasabb a hatásfokuk. Egyébként a villamosenergia-felhasználás mindössze 2-3%-át fedezik, ami sokféleképpen kiváltható lenne.
A szélenergia hasznosítása tényleg jó lehet? Itthon nem is fúj eléggé a szél, és a szélturbinák is károsak, nem?
A WWF folyamatosan arra hívja fel a figyelmet, hogy a szélenergia terjedése nem elég gyors. Az új turbinák telepítését természetesen gondos tervezésnek kell megelőznie, ami minimalizálja annak természetkárosító hatását. Amennyiben az új szélturbinák telepítésekor figyelembe veszik a természetvédelmi területeket és megfelelő védőtávolságban és elrendezésben (pl. a madár vonulási utakat elkerülve) helyezik el a turbinákat, valamint a legkorszerűbb madárütközést gátló technológiákkal szerelik fel azokat (pl. madárérzékelő kamera rendszerrel vagy egy feketére festett lapáttal), már töredékére csökkenthető a szélturbinák által okozott madár és denevér elhullások száma. Ráadásul egyes szélerőmű parkok mellett élő védett madárfajok párzási időszakában már most is teljesen leállítják a turbinákat. Az ilyen követendő jó példák mutatják meg igazán, hogy a megújuló- energiatermelés környezetre gyakorolt negatív hatása gondos tervezéssel és lelkiismeretes üzemeltetéssel jelentősen mérsékelhető. Bővebben: https://www.wwf.de/fileadmin/fm-wwf/Publikationen-PDF/Klima/WWF-Energy-Report-Blowing-in-the-Wind.pdf
Az sem igaz, hogy Magyarországon ne fújna a szél. A meglévő turbinák kihasználtsága nemzetközi viszonylatban is kifejezetten jó, a mai modern szélturbinák szempontjából pedig a releváns magasság 150-200 méter, ahol sokkal kedvezőbb szélviszonyok vannak, mint a felszín közelében
Napjaink szélenergia-technológiája kapcsán le kell szögeznünk, hogy az a mai villamosenergia-termelési megoldások között a legkisebb környezeti terhelést okozza a teljes életciklusban, így az üvegházgáz-kibocsátása is a legkisebb (egységnyi villamos energiára vetítve).
A WWF ReNewLand projektje éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy Magyarországon nagyságrendekkel nagyobb lehetőség rejlik a szélenergiában, mint amit jelenleg kihasználunk. A projekt tudományos módszertannal, nemzetközileg elismert kutatócsoportok és szakemberek bevonásával vizsgálta, hol lennének olyan területek, ahol a szélenergia gazdaságosan és természetbarát módon termelhető lenne. A hazai szélviszonyok nem mindenhol ideálisak, de jócskán vannak olyan térségek, ahol a szélenergia kifejezetten hatékonyan működne, és ezt a WWF által készített elemzések is alátámasztják. A projektben elkészített elemzések például kimutatták, hogy nem csak Északnyugat-Magyarországon vannak megfelelő adottságok, ahol a jelenlegi kapacitás döntő része van, hanem például az Alföldön is vannak olyan alkalmas szelesebb területek, ahol a természetvédelmi konfliktus is alacsony. Ezzel kapcsolatos interaktívan böngészhető térképek itt érhetőek el: https://wwf.hu/renewland/A jelenlegi szabályozási gyakorlat azonban még mindig erősen akadályozza a szélerőművek telepítését, így a potenciál nagy része kihasználatlan marad.
A modern szélerőművek telepítési és működési költsége az elmúlt években jelentősen csökkent, és ma már a legolcsóbb áramtermelési módok közé tartoznak. A WWF és más független szakértői csoportok szerint a megújuló energiaforrások, köztük a szélenergia fejlesztése nemcsak a klímacélok miatt fontos, hanem azért is, mert csökkenti az energiaimport-függőséget és stabilabb árakat eredményez. A szélenergia hazánkban nem lakossági technológia, ezért nem is cél, hogy magánházakra kerüljön. Ipari méretben viszont fontos szerepe kellene legyen a hazai energiatermelésben.
A napenergia és a szélenergia nem egymás versenytársai, hanem kiegészítik egymást. Télen, amikor kevesebb a napsütés, jellemzően erősebb a szél, nyáron pedig a napelemek termelnek magasabb kihasználtsággal. A WWF szerint éppen ezért lenne szükség mindkét technológia fejlesztésére, hogy kiegyensúlyozott, több lábon álló energiarendszer jöjjön létre.
Erről bővebben itt olvashat: https://wwf.hu/szelenergia-napenergia-gyakran-ismetelt-kerdesek/#14
A megújulók fejlesztése csökkentené az energiaimportot, növelné az ellátásbiztonságot és hosszú távon mérsékelné a költségeket. A nukleáris energia és a napelemek fontos részei a jelenlegi hazai energiamixnek, de ezek teljesítménye nem, vagy csak lassan változtatható, így aránytalan túlsúlyuk sokszor eredményez negatív energiaárakat. Az atomenergia ráadásul elfogadhatatlan környezeti, társadalmi problémákat is jelent, miközben – ha az externális költségeit is figyelembe vesszük – versenyképtelen áron termel – minderre a független kutatócsoportok, élvonalbeli egyetemi szakértők évtizedek óta igyekeznek felhívni a figyelmet. A 100% megújuló alapú energiarendszer nem csak egy lehetséges irány a sok közül, de a leginkább kézenfekvő megoldás gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból egyaránt.
Az erdőterület nő, akkor mi is a gond?
Az erdész ágazat egyik alapvető üzenete a társadalom felé, hogy a 20. század során Magyarországon megduplázódott az erdőterület. Ezt a képet erősen árnyalja, hogy a sok ezer hektárnyi új erdő valójában faültetvény és kultúrerdő – bár faanyagtermelési funkcióját ellátja, de ökológiai értelemben nem erdő.
Sajnos az erdőből kikerülő tűzifa nagyobb arányban származik a természetesebb állapotú, őshonos fafajokból álló erdőkből, amelyek szinte kivétel nélkül fatermesztési célokat is szolgálnak. A faanyag rendszeres kitermelése az erdők széntároló képességére, és az erdei ökoszisztémák működésére is jelentős, inkább kedvezőtlen hatással van.
Az élővilág szempontjából hiába növekszik az erdőterület, ha a legjobb állományokat közben tarra vágjuk. (Egyszerű példa: ha levágnák a Fényi-erdő mind a 300 hektárját, hiába telepítenének mellé 3000 hektár akácost, és még 1000 hektár tölgyest; a levágott hoz hasonló erdőt akkor is csak 150 év múlva kapnánk vissza.)
A WWF nem akarja, hogy tűzifához jussanak az emberek?
Nem azt mondjuk, hogy ne tüzeljünk, hanem azt, hogy a jelenlegi formája az erdei tűzifa használatának nem fenntartható. Egy átlagos magyar lakóingatlan energetikai besorolása HH, ami azt jelenti, hogy a mai követelményszinthez képest 3-4-szer több fűtési energiát használ fel. A tűzifát felhasználó háztartások döntő része ráadásul az átlagosnál is rosszabb energetikai jellemzőkkel bírnak. Vagyis egy megfelelő épületenergiahatékonysági program hosszú távon drasztikusan tudná csökkenteni a lakossági tűzifa-felhasználást. . Ha a tűzifát felhasználó háztartásokat a mai minimum követelmények szerint újítanánk fel, akkor is a lakossági tűzifa igény kb. 75%-al csökkenne.
A fatüzelés jó gyakorlatairól itt is olvashat, érdemes átlapozni fűtési kisokosunkat, amiben a fűtés mellett kisebb-nagyobb energiahatékonysági beruházásokról is szó esik: https://wwf.hu/futesi-kisokos/.Hasonlóan pazarló az erőművi felhasználás, aminek az összesített, tehát a távhő hasznosítást is beleértett hatásfoka mindössze 40%: ahhoz képest, hogy az összes tűzifa egyharmadát ők használják fel, a villamosenergia-felhasználásunk 3%-át képesek mindössze fedezni. Ez a mennyiség könnyen kiváltható lenne más megújuló energiaforrásokkal. Ha csak annyival kevesebb fát vágnánk ki, amennyi a biomassza-erőművekbe kerül, máris jobb helyzetbe kerülhetnének védett erdeink.
Miért baj, ha kivágjuk a fát? Ha egy fa magától pusztul ki, az is lebomlik, nem?
A holtfa lebomlása, átmérőtől függően évtizedek, de akár évszázados léptékű. És ráadásul nem az összes szén-dioxid kerül vissza a légkörbe, hanem a talaj széntartalmát is gazdagítja. A klímaváltozás megfékezésének sürgőssége miatt pedig nagyon nem mindegy, hogy az elraktározott szén-dioxid azonnal visszakerül a légkörbe, vagy jónéhány évtized alatt.
Az itteni körülményekhez szokott, változatos fajokból álló erdők valóban jobban ellenállnak a klímaváltozásnak?
Igen. az adott élőhelyi körülményekhez igazodó, természetes ökoszisztémák ellenállóbbak a klímaváltozás hatásaival szemben. Ez legfőképp azért van így, mert komplex faji és szerkezeti összetételük révén jobb eséllyel lesznek olyan fajon belüli változatok, esetleg más, helyben jelen lévő őshonos fajok, amik klímaváltozás miatt megváltozott élőhelyi körülmények között is megállhatják helyüket, részben át tudják venni a súlyosabban érintett fajok funkcióit. Az erdővel foglalkozó tudományterületek közt nincs vita abban, hogy a szerkezetükből adódóan az időjárási szélsőségekkel szemben a természetes szerkezetű, vagy ahhoz leginkább közelítő erdők a legellenállóbbak. Ez a szélsőségek gyakoribbá válása miatt egyre fontosabb lesz.
Az elmúlt évszázadokból számos példa mutatja, hogy az emberi koncepciók mentén létrehozott, természeti folyamatokra kevésbé alapozó, de mégis természeti erőforrásokra épülő gazdálkodási megoldások nem fenntarthatók sokszor még évtizedes időtávon sem. Ezen átalakított élőhelyeken a gazdálkodás felhagyását követően lényegesen szegényesebb és sokkal kevésbé ellenálló, leromlott életközösségek jönnek létre. Ezért képviseljük azt, hogy ahol csak lehetséges, ott a természet folyamatait támogató, ahhoz illeszkedő megoldásokat kell keresnünk.
Miért kellene „békén hagyni” az erdőket?
A világ hatalmas területein nem nyúlunk az erdőkhöz; Egy nemzeti parkban az a normális elvárás, hogy az erdőket nem kezeljük gazdasági erdőként; így a holt faanyag is helyben marad.
Tisztában vagyunk vele, hogy fatermékekre és tűzifára is szükség van (nagyjából 40:60 arányú a megoszlás); annyit azonban nem használhatunk fel, hogy az ellehetetlenítse a természet- és egyéb védelmi célokat. Az elv már régóta, az első polgári erdőtörvény óta elfogadott, csak a tartalma változik a tudásunk bővülése révén.
A fák természetesen nem örökéletűek, de az erdő elvben igen. Nem szükségszerű onnan a fákat kivágni és a faanyagot elszállítani. Védett természeti területen az utóbbi nem cél, nem a faanyagtermelés céljából hoztuk létre pl. a nemzeti parkokat. Egy természetes erdőben fák generációi élnek együtt a magonctól a 200 éves idős fákig. A természetes erdőt nem kell sem telepíteni, sem tarra vágni. Ha mégis megteszi valaki, 10 év alatt még nem kapja vissza a természetes erdőt, várnia kell hozzá 150-180 évet.
Szerencsére sok védett erdő van – az erdőterület 20%-a. Csak úgy tűnik, hogy kevés van, mivel e védett természeti terület döntő részén vágásos erdőgazdálkodást folytatunk.
Mik azok az értékes erdők? Mitől értékes és értéktelen egy erdő?
Vannak erdők, amelyek természetes úton jöttek létre, és ma is a természeteshez hasonlók. Ezzel szemben olyan faállományok is léteznek, amiket az ember hozott létre; gyakran egyetlen fafajból, nem a faj számára legalkalmasabb termőhelyen. Az előbbiek értékesebbek természetvédelmi szempontból, az utóbbiak kevésbé. Ha a gazdasági értékeket nézzük, akkor is nagy különbségeket találunk erdő és erdő között.
A gazdálkodás és a természetvédelem összehangolása az ország összes erdejében szempont. Van az erdőknek ugyanakkor egy kisebb köre, ahol a természeti értékek megőrzése a kiemelt cél. A nemzeti parkokat például világszerte ezért hozzák létre.
A tűzifa nagyobb része – mintegy 60%-a az első három természetességi kategóriájú (természetes, természetszerű, származék) erdőkből származik.
A WWF miért mindig „csak” kampányol? Miért nem tesz valamit?
A WWF Magyarország több mint három évtizede meghatározó szereplője az erdőkkel és vizekkel kapcsolatos szakmai párbeszédnek. Munkánk eredményei között jogszabály-módosítások, nemzetközi együttműködések, szakmai rendezvények és kiadványok, ismeretterjesztő túrák, terepi projektek egyaránt szerepelnek. És minden eszközt megragadunk arra is, hogy minél többekhez eljuttassuk üzeneteinket, mert a szemléletformálás ugyanúgy fontos, mint a lobbi- vagy terepmunka.
Egy zöld civil szervezet úgy tudja megvédeni az erdőket, hogy javaslatokat tesz, felhívja a döntéshozók és a lakosság figyelmét a problémás esetekre. A 2009-es erdőtörvénybe belobbiztunk egy előírást, ami az állami erdőkben kötelező részaránnyal előírja a nem-vágásos üzemmódok (pl. örökerdő) bevezetését. Felhívtuk a figyelmet olyan kirívó ügyekre, mint a Bükki Nemzeti Park kellős közepén – a Tar-kő mellett – egy 180 éves bükkös állomány végvágása, és megakadályoztuk, hogy fakitermelés induljon be az ország legnagyobb háborítatlan, fokozottan védett erdőterületén, a Csarna-völgyben. (Mi több, a tervezett kisvasút ellen is felléptünk.) Évtizedek óta vagyunk partnerek erdők helyreállítást végző projektekben – jelenleg három hegyvidéken egyszerre, de olyan alföldi területeken is, mint Nagykőrös, vagy Mohács térsége és elsők között emeltünk szót a 2022-es tűzifa-rendelet ellen.
Miért avatkozik bele a WWF az erdők sorsába?
Az Alaptörvény értelmében az erdők védelme mindenki feladata, nem csak az erdőgazdaságoké. A védett területeken álló erdők kezelése nem „erdész belügy”, ahol minden döntést ennek a szakmának kell meghoznia, ráadásul a természetvédelmi célkitűzésekkel javarészt szembenálló gazdasági érdekek mentén. Itt lenne az ideje újra gondolni a védett területeken zajló erdőkezelés teljes stratégiáját.
A zöld civil szervezeteknél nem csak ökológusok, természetvédelmi szakemberek, hanem erdészek is dolgoznak. Szerencsére rendelkezünk azzal a tudással, ami egy jogszabály-módosítás szakmai megítéléséhez kell.
Sehol a világon nem kizárólag az erdészek döntik el, hogy mi legyen az erdőkkel, mivel az erdők nem csak faanyagtermelési célokat szolgálnak.
Mit tesznek a nemzeti parkok?
A nemzeti park igazgatóságok a természeti értékek megőrzéséért dolgoznak, sajnos azonban a területükön folyó erdőgazdálkodást állami erdőgazdaságok végzik, döntően a faanyagtermelés szempontjait előtérbe helyezve.
Nincs értelme kampányolni, úgysem történik semmi, nem igaz?
A WWF Magyarország számos természetkárosítás ellen felemelte a hangját az elmúlt években, évtizedekben, jó párat próbáltunk megakadályozni, egyes esetekben pedig sikerrel is jártunk. Néhány esetet említve ilyen volt például 2018-ban a Csarna-völgyben bővíteni tervezett kisvasút környezetromboló kivitelezésének megakadályozása (az akkori petíciónkat rövid idő alatt több mint 70 ezren írták alá), a Hajógyári-szigetre tervezett beruházás meghiúsítása 2020-ban, melynek keretében értékes ártéri erdőt vágtak volna ki a szigeten (a meghiúsulás után helyi védettséget is kapott a terület), vagy akár a 2022-es tűzifarendelet elleni tiltakozás, amelynél akkor részsikerként sikerült elérni, hogy az agrárminiszter utasításban korlátozta a rendelet végrehajtását az állami tulajdonú erdőkben. Legutóbb tavaly májusban tiltakoztunk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel és a Magyar Természetvédők Szövetségével közösen a salátatörvény azon része ellen, amely lehetővé teszi a tarvágást a legjobb természetességű védett erdeinkben. A tiltakozásunkhoz 46 ezer állampolgár és 150 szervezet csatlakozott aláírásával. Ezeket a tiltakozásokat a petíciók mellett minden esetben komoly és átgondolt szakmapolitikai munka is kíséri: a legutóbbi, salátatörvényes példánál maradva hivatalos levelet küldtünk a miniszterelnöknek és az érintett minisztereknek, részletes szakmai állásfoglalással együtt – ezek nyilvánosan elérhetők a weboldalunkon –, dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök pedig a civil tiltakozásra és érvelésre hivatkozva megfontolásra vissza is küldte a törvényjavaslatot az Országgyűlésnek, amit végül ennek ellenére is elfogadtak – ezt követően pedig a WWF mindent megtesz azért, hogy a jogszabály az Alkotmánybíróság elé kerüljön.
Bár a WWF Magyarországnál lehetőségeinkhez mérten amit csak tudunk, megteszünk a természetre nézve káros gyakorlatok és jogszabályok ellen, sajnos egyedül mi sem vagyunk elegek az összes természetkárosításra, ezért kiemelten fontos, hogy más civil szervezetek és a helyi civilek is egyre aktívabbak legyenek ezen a téren. Továbbra is igyekszünk a lehető legtöbb káros gyakorlat ellen felszólalni, tiltakozni, megmutatni egy jobb alternatívát és jó gyakorlatokat is, de ez csak másokkal közösen tud működni. Összefogással azonban van esély a változásra.
