A tengerek élővilága és a műnyagszennyezés
Az adatok riasztóak: A műanyagtermékek több mint fele a gyártás után kevesebb, mint egy évvel a kukában landol. A tengeri hulladék évente 641 millió euró költséget jelent a turisztikai, tengerészeti és halászati szektor számára.
Rekorder: a Földközi-tenger
A Földközi-tenger menti vállalatok évente 38 millió tonna műanyagtárgyat gyártanak eladásra, de nem fedezik a túlzott hulladéktermelés költségeit. Ráadásul az új műanyag gyártása olcsó, ezért a cégek nem törekednek arra, hogy újrahasznosított műanyagot vagy más, alternatív anyagokat használjanak termékeikhez. A kormányok és a helyi önkormányzatok hulladékuk 28%-át még mindig nem kezelik megfelelően. Amit pedig nem gyűjtenek be, az illegális hulladéklerakókba jut vagy egyszerűen kikerül a szabadba, így viszont egyenes út vezet a folyókba és végül a tengerbe. A térségben évente 2,9 millió tonna hulladékot még mindig nem ellenőrzött területeken dobnak el, különösen Egyiptomban és Törökországban, de Marokkóban is 170 olyan hulladéklerakó telep található, amelyeket bár lezárásra ítéltek, még mindig működnek. A gyártók és a kormányok, hatóságok mellett a turistáknak is van hova fejlődniük: ők évente több mint 24 millió tonna műanyaghulladékot termelnek a mediterrán térségben, a tengerparti városokban nyaranta 30%-kal megnő a hulladék mennyisége.
A műanyag, korunk egyik legnagyobb kihívása
Akár a Föld tengereiben úszó 150 millió tonna műanyagot nézzük, akár a mikroműanyag szennyezettségben rekordot döntő Földközi-tengert vagy a hazai folyók szennyezettségét, a lényeg ugyanaz: a műanyag problémaköre korunk egyik legnagyobb környezeti kihívása. Megoldásához mindannyiunkra szükség van – innovatív alternatívák kellenek a helyettesítésére, a felhasznált műanyagok mennyiségét komoly szabályozásokkal kell csökkentenünk, megfelelő hulladékkezeléssel meg kell akadályoznunk, hogy a műanyagok a természetbe jussanak, valamint az újrahasznosítás arányának növelésére kell törekednünk. Ebben a vállalatoknak, kormányoknak és a fogyasztóknak is komoly szerepe van
Műanyagot eszünk
A WWF, az ausztráliai Newcastle-i Egyetem és a Dalberg fejlesztési tanácsadó közös elemzése azt vizsgálta, hogy a természetbe kikerült műanyagokból mennyi kerül be az emberek szervezetébe. A jelentés riasztó adatokat közöl: ételeinkkel és italainkkal átlagosan nem kevesebb, mint 2000 apró műanyagdarabot fogyasztunk el minden héten. Ez havonta körülbelül 21, éves szinten pedig több mint 250 gramm műanyagot jelent.
A jelentés szerint a mikroműanyagok elsősorban az ivóvízből kerülnek a szervezetünkbe – ebbe beletartozik a palackozott víz is. A szennyezettség azonban régiónként változik: az Egyesült Államok és India vizeiben például kétszer annyi műanyag található, mint Európában vagy Indonéziában. Az is kiderült, hogy az ételek és italok közül a legtöbb mikroműanyagot a tengeri gerinctelenek – például a kagylók és rákok –, a sör és a só tartalmazza. A műanyagszennyezésnek ráadásul gazdasági következményei is vannak: az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) ezt évi 8 milliárd dollárra becsüli.
Mikroműanyag a hazai vizekben
A Dunában két mérést végeztek, és egy köbméterben 50 műanyagrészecskét találtak – az eddigi magyarországi mérések közül ez a legnagyobb érték, ráadásul a Budapest alatti szakaszon a koncentráció emelkedett. A Dunában a legnagyobb mennyiségben a fogyasztási cikkekhez, csomagolóanyagokhoz felhasznált polietilént, polipropilént és polisztirolt mutatták ki.
A Tiszán a 300 mikrométernél nagyobb műanyagok darabszáma egy köbméter vízben 4,9 volt, a Tisza-tóból származó mintában 23,1 részecskét találtak. Az Ipoly egy köbméter vizében 1,7 részecskét mértek. A viszonylag alacsony mikroműanyagszint vélhetően annak köszönhető, hogy a folyó többnyire nemzeti parki területeken, ipari és kommunális behatásoktól viszonylag elzártan kanyarog. A Rábában már jóval több, köbméterenként 12,1 mikroműanyag-részecskét mutattak ki, ami akár napi 20,7 millió részecskét is jelenthet.
