Szerzők: dr. Bérczi-Siket Anna; Farkas Mátyás
Már nem kérdés, hogy az országos aszály kezelése érdekében a vízmegtartás kiemelt célja mind az új kormányzatnak, mind a zöld civil szervezeteknek, így a WWF Magyarországnak. A kihívás nem új, de annál égetőbb a szükség a megoldás megtalálására a ránk váró hosszú forró nyár derekán. A jogalkotásban és a jogalkalmazásban egyaránt vannak lehetőségek, amik elősegítik a tudományos és szakpolitikai javaslatok érvényesülését.
Aszály és vízhiány
Korábban is írtunk még a 2022-es, történelminek kikiáltott aszály után a vízhiányról (https://wwf.hu/hangzatos-csodaszer-a-tunetekre-vagy-valodi-megoldasok-a-vizhianyra/), az abban írtak ma is aktuálisak. Azóta a helyzet tovább romlott: míg a 2022-es év ‘csak’ a valaha mért 17. legszárazabb volt, addig 2025 már a 4. legszárazabb lett 453,3 mm országos csapadékátlaggal, de kirívóan aszályos volt 2024. és 2021. is. Az elmúlt öt évből csak 2023-as év hozott csapadéktöbbletet. Egy-egy aszályos év után sajnos nem indulunk tiszta lappal, a vízhiány akkumulálódik. Az elmúlt öt év összesített csapadékhiánya 462 mm, és ez meglátszik a felszín alatti vizek szintjének trendszerű süllyedésében, korábban állandó vizű kisvízfolyások időszakossá válásán, a mezőgazdaságban, és az erőgazdaságban is. A vízhiánnyal leginkább súlytott Homokhátságon elapadnak a kutak, kérdésessé vált egyes mezőgazdasági kultúrák termeszthetősége, sőt, a csúcsszáradással sújtott faültetvények, azaz az erdők fenntarthatósága is.
Ugyan a klímakutatásban alapvetés, hogy ‘trendnek’ csak akkor nevezünk valamit, ha az legalább 30 éves távlatban vizsgálva is szignifikánsan kimutatható, ezt a megközelítést használva Magyarországon máig nem figyelhető meg szignifikáns csökkenés a csapadékösszegben. Az elmúlt évek egymást követő szélsőségei azonban egyre inkább arra késztetik a szakembereket, hogy ettől tekintsünk el: a gyorsuló éghajlatváltozás miatt rövidebb, 5-10 éves trendek alapján is szükséges következtetéseket levonni, döntéseket hozni, lépéseket tenni.
Az elmúlt 5 év tükrében így kiváltképp igaz, hogy a vízgazdálkodási rendszer alaplogikáját a vízhiány megfékezésére, és a víz visszatartására szükséges átállítani. A korábban emlegetett Homokhátságon például szükséges volna a vízelvezető csatornákat lezárni. Ezek gyakran rendezetlen tulajdonosi viszonyokkal, érvényes vízjogi üzemeltetési engedélyek nélkül ‘üzemelnek’, azaz jogellenesen csatornázzák el a Homokhátság vizet. Lezárásuk azonban szintén szabálytalan lenne, hisz ahhoz is vízjogi engedély szükséges, ennek megszerzése a rendezetlen tulajdonosi és üzemeltetői háttér miatt a jogi keretek betartása mellett sokszor szinte lehetetlen.
A gyakorlati lépéseket is igénylő fordulathoz így a jogszabályi, és a jogalkalmazási gyakorlat megváltoztatására van szükség.
A szószólói javaslat
A WWF szakmai támogatásával, a WWF szakpolitikai javaslatait elfogadva készült el nemrég a jövő nemzedékek szószólójának javaslata [https://www.ajbh.hu/documents/10180/8206086/Vizmegtartas_jav_vegleges.pdf] a fenntartható vízgazdálkodási és vízmegtartási módszerek elterjesztéséről, a vízmegtartásról, ami azért kiemelkedő jelentőségű, mert hiánypótlóan körbejárja az országot súlytó aszály hatásainak mérséklését segítő jogi megoldásokat.
Ahhoz, hogy jobban felkészültek legyünk a csapadékhiányra a jogi és szakpolitikai szabályok, stratégiák aszályközpontú megújítására van szükség.
A javaslat szerint a kulcs a tájhasználat és a vízhasználatok újragondolása, akár a magántulajdont korlátozó közérdekű vízvisszatartó megoldások alkalmazásával.
A javaslat az alábbi kilenc intézkedést fogalmazza meg a jogalkotásért felelős kormányzat számára:
1) A szabályozásnak a víz megtartását kell szolgálnia – nem az elvezetését
A jogi és intézményi kereteket úgy kell átalakítani, hogy azok a vízmegtartó megoldásokat és az ágazatok közötti együttműködést ösztönözzék.
2) A tulajdonjog nem írhatja felül a víz és az egészséges környezet védelmét
Az Alaptörvény XIII., I., XX., XXI. és P) cikkei alapján a tulajdonjog közérdekből – például a vízkészletek megőrzése érdekében – korlátozható, a szükségesség és arányosság elve mentén
3) A vízmegtartás közérdek: a tulajdonosi kötelezettségeket ehhez kell igazítani
Szabályozni kell, hogy a víz, mint nemzeti érték védelmében milyen tűrési kötelezettség terhelheti a tulajdonosokat, például a víz visszatartására irányuló beavatkozások esetén
4) Új jogi eszközök kellenek a víz visszatartásához Egy új, vízmegtartási szolgalmi vagy közérdekű használati jog bevezetése biztosíthatná a szükséges beavatkozásokat, egyértelmű kártalanítási szabályok mellett
5) A közérdek első: nem blokkolhatja egyetlen tulajdonos a vízmegtartást
Közérdekű vízmegtartó beavatkozások esetén – alapjogi indokok alapján – elegendő lehet a többségi tulajdonosi hozzájárulás, ha az a szükségesség és arányosság követelményeinek megfelel
6) Ki kell vezetni a víz elvezetését ösztönző szabályokat
A vízjogi engedélyeket és üzemrendeket felül kell vizsgálni, hogy támogassák a vízmegtartást, és közérdekű módosítás esetén akár kártalanítás nélkül is érvényesülhessenek
7) Egyszerűsíteni kell a természetes vízmegtartó megoldások engedélyezését
A „kisléptékű vízfolyásrendezés” fogalmának bevezetése gyorsabb és olcsóbb eljárást tehet lehetővé az egyszerű, természetközeli beavatkozásoknál
8) A belvíz nem mindig probléma – sokszor a megoldás része
A belvíz fogalmát és szabályozását újra kell gondolni, hogy a vízpótlással és az ökológiai célokkal összhangban ne csak kockázatként, hanem értékként is kezeljük.
9) Új típusú vízgazdálkodási közösségekre van szükség a víz megőrzéséhez
A vízitársulatok szerepét ki kell bővíteni, és a fenntartható vízgazdálkodási közösségek létrejöttét kell ösztönözni
A vízvisszatartás tudományos megoldásai
A szószólói javaslat tudományos megalapozásaként, az MTA Nemzeti Víztudományi Programja keretében hangzott el “A vízvisszatartás ma már nem csupán opció, hanem a túlélésünk záloga”. A 2026. május 15-én az MTA által szervezett „Vízvisszatartás: megoldások a fenntartható vízgazdálkodásért” című konferencián a legfrissebb kutatási eredményeket és a gyakorlati megvalósítás lehetőségeit mutatták be szakértők.
A konferencia előadásai és az azt követő kerekasztal-beszélgetés egyértelművé tették: a paradigmaváltás elkerülhetetlen, ám a megvalósítás komplex, rendszerszintű és türelmes megközelítést igényel. A szakértők arra is figyelmeztettek, hogy a vízhiány már most drámai és pár év alatt egyértelműen látható változásokat okoz a hazai tájban.
Magyarországon kritikus méreteket ölt a talajerózió, és egyre súlyosabb problémát jelent az Alföld szikesedése. A folyamatot drasztikusan felgyorsítja, hogy a talajvízszint sok helyen több méterrel süllyedt meg, ami már a mélyebb gyökérzetű növényzet számára is elérhetetlenné teszi a nedvességet.
Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás
A fórumon elhangzott megoldások:
- Jogi és intézményi keretek: az engedélyezési folyamatok egyszerűsítése és a közérdekű (pl. árterek visszaadását szolgáló) elárasztások kompenzált lehetővé tétele ösztönzi a beavatkozásokat.
- „Szivacs táj” megközelítés: a lehulló csapadék helyben tartása, a lefolyás lassítása és a természetes beszivárgás növelése adja a reziliens táj alapját.
- Erdők és természetes rendszerek: kontrollált elárasztásokkal és klímatűrő fafajok alkalmazásával javítható az erdei vízháztartás.
- Felszín alatti vízpótlás: beszivárogtató árkok, elöntési területek és infiltrációs tavak segítik a talajvízszint helyreállítását.
- Kis léptékű megoldások: tavak és vizes élőhelyek létrehozásával növelhető a helyi vízmegtartás és a biodiverzitás.
- Városi vízvisszatartás: zöld-kék infrastruktúra (pl. záportározók, esőkertek, áteresztő burkolatok) csökkenti a villámárvizeket és a hőszigethatást.
- Folyószabályozás és árterek: az árterek visszakapcsolása és a folyók természetes kanyarulatainak helyreállítása növeli a víz tájban maradását és a talajvíz-utánpótlást.
Hogyan tovább?
A szószólói javaslat egyelőre nem tér ki a vízügyi szabályozásra egyébként jelentős hatást gyakorló egyéb ágazati szabályok (például az agrártámogatási rendszer, vagy a klímavédelmi szabályozások és stratégiák) reformjára, de az indokolás egyértelművé teszi ezek szükségességét.
Kérjük az új kormányzati jogalkotói és jogalkalmazói döntéshozókat, hogy dolgozzanak ki részletes jogalkotási javaslatot a fenti megoldási javaslatok alapján, alkalmazva a jogalkotási szabályoknak megfelelő nyílt, széles körű társadalmi egyeztetés és előzetes hatásbecslés eszközeit. Ez segítheti elő azt a folyamatot, hogy tartós, és a jogi garanciákat messzemenően érvényesítő vízgazdálkodási reform szülessen, amely előmozdítja tájaink és társadalmunk ellenállóképességét.
