A Nemzeti Energiaügynökség (IEA) kedden publikálta jelentését, amely felvázolja, hogyan érhető el globálisan a 2050-es klímasemlegesség az energiaszektorban. A forgatókönyv, habár látszólag egyértelműen utat mutat a fosszilis energiahordozók kivezetésére, több olyan technológiát szükségesnek lát, amelyeket a WWF álláspontja szerint csak szigorú fenntarthatósági követelmények mellett lehet hasznosítani.

Az alábbi ábra foglalja össze azokat, a forgatókönyv legfőbb mérföldköveit, amelyeket bizonyos határidőkkel el kell érni, hogy teljesüljön a századközepi klímasemlegesség, és ezzel a globális felmelegedés 1,5 °C fokon belül tartása az ipari forradalom előtti szinthez képest. Hacsak a következő 10 évet nézzük:

  • már idéntől nem indulhat új földgáz- és olajmezőn beruházás, csakúgy, mint új szénbánya nyitása vagy meglévő bővítése;
  • 2025-től új gázkazánt nem lehet üzembe helyezni az épületállomány hőellátására;
  • 2030-ra pedig többek között az összes új épület szén-dioxid kibocsátás semleges, az újonnan értékesített gépjárművek 60%-a elektromos meghajtású. A nap- és szélenergia beépített teljesítménye minden évben több mint 1 TW-al nő, miközben a folyamatosan termelő széntüzelésű erőműveket kivezetik a fejlett gazdaságokban, ezzel a szén iránti kereslet megfeleződik a 2020-as szinthez képest.

Az energiaátmenet zászlóshajói a nap- és a szélenergia lesznek, amelyek 2050-re a teljes energiafelhasználás közel kétharmadát fogják tudni biztosítani. Ugyanakkor olyan, működésük során szén-dioxid semleges technológiák növelését is szükségesnek látják, amelyek a nap- és a szélenergiához képest környezetvédelmi szempontból problémásak:

  • a bioenergia esetében nem vizsgálták, hogy a szén-dioxid semlegesség rövid távon megvalósuljon, ahogy a biodiverzitással kapcsolatos fenntarthatósági kérdéseit sem; (1)
  • a vízenergia kapacitásának megduplázódását vetítik előre, holott a vízerőművek komoly ökológiai kockázatot jelentenek a folyókra és vízgyűjtőikre (2),
  • az atomenergia esetében is a kapacitások megduplázódását várják, ahol az üzembiztonság és a keletkező radioaktív hulladékok jelentenek elsődlegesen problémát (3).

Ezzel együtt a jelentés kimondja: nincs szükség a fosszilis energiahordozókra – beleértve a földgázra – az átmenet teljesítéséhez. Ugyanakkor nagy mértékben támaszkodnak olyan technológiákra, amelyek ma még fejlesztési fázisban vannak, úgymint a hidrogén és a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS), és amelyek továbbra is a fosszilis energiahordozók használatát jelentenék. A hidrogén csak abban az esetben számít valóban szén-dioxid semleges energiatárolási megoldásnak, ha azt megújuló energiaforrásból állítjuk elő (4), ugyanakkor ma még az előállított hidrogén 95%-a fosszilis eredetű. A CCS-sel kapcsolatban is számos technológiai és környezetvédelmi aggály áll fenn (5). Így mindkettő technológia esetében szigorú kritériumlistára van szükség, hogy mely esetekben nem válthatóak ki más, valóban alacsony szén-dioxid kibocsátású technológiával, és jelentenek tényleges csökkenést a fosszilis energiahordozókhoz képest.

Ahol például lehetséges a megújuló alapú villamos energia felhasználása, ott azt kell előtérbe helyezni a hidrogénnel szemben, mivel előbbi esetében nincsen átalakítási veszteség. Ez elsősorban a hőellátásban és a közlekedésben fog megvalósulni: 2030-ra a hőszükséglet egyötödét, 2050-re 55%-át hőszivattyúk fogják előállítani. 2035-ben a forgatókönyv szerint már nem fognak belsőégésű motorral ellátott személyautót gyártani, és az értékesített teherautók fele már elektromos meghajtású lesz.

Természetesen az energiaigény megújulókkal való nagyobb arányú fedezése csak úgy lehetséges, hogyha az energiaigényen is csökkentünk. Ehhez a globális épületállomány negyede 2030-ra, 85%-a pedig 2050-re szén-dioxid kibocsátás semleges kell, hogy legyen. Az energiahatékonyság mellett az emberi tényezőre is szükség van, amelybe beletartozik például az üzleti és magáncélú nagy távolságú repülőutak volumenének 2019-es szinten tartása, ill. az eco-driving vezetés, ebbe beleértve az autópályákon a 100 km/h-s sebességkorlát bevezetését.

A legfejlettebb országok által az 1973-74-es olajválság hatására alapított IEA iránymutatása a beruházók számára is egyértelmű iránymutatást jelent. A jelentés hangsúlyozza, hogy az átálláshoz szükséges beruházások pozitívan hatnak a gazdaságra is. Ugyanakkor ehhez tényleges elköteleződésekre van szükség az országoktól, mert a jelenlegi vállalások egyrészt nem elégségesek, másrészt pedig a megvalósításuk is késik: az 1992-es riói konferencia óta az energiaszektor kibocsátása 60%-kal nőtt, az idei évben pedig az energiaszektor kibocsátás-növekedése a második legnagyobb volt a történelem során.

1 https://www.wwf.eu/what_we_do/water/hydropower/
2 https://wwf.panda.org/wwf_news/?7022/Position-Paper-Nuclear-Power
3 https://wwfeu.awsassets.panda.org/downloads/hydrogen_wwf_eu_position_full_april_2021_final.pdf
4 http://assets.panda.org/downloads/wwfpositionstorage.doc
Klíma és energia