1. Mi a szilárd biomassza?

A biomassza biológiai úton létrejövő szervesanyag-tömeg, amibe így minden szerves anyag bele tartozik a növényzet, az emberek, a vadon- és haszonállatok. Ha energiahordozóként gondolunk a biomasszára, akkor három energiaforrást különítünk el:

  • a szilárd biomasszába tartozik a közvetlenül elégethető biomassza, úgy mint a tűzifa vagy a szalma, de a fizikai átalakítás útján létrejövő tüzelőanyagokat is ide értjük, mint a pellet vagy a brikett
  • a biogázról akkor beszélünk, amikor baktériumok, anaerob, vagyis levegő nélküli környezetben lebontják a szerves anyagot, és így éghető gáz jön létre
  • a bioüzemanyagok pedig a biomassza cseppfolyósított formáját jelenti, ide tartozik például a biodízel és a bioetanol

2. A WWF miért a szilárd biomasszával foglalkozik kiemelten?

Elsősorban azért, mert környezetvédelmi szempontból egy nagyon vitatott energiahordozóról beszélünk, amelynek a felhasználása viszont jelentős: a  hazai összes megújuló energiaforrás 63%-a szilárd biomassza. Ez a hőfelhasználás esetében kb. 90%, a megújuló villamos energiát nézve pedig kb. 25%. Legfőbb forrása pedig az erdők, azok védelmi fokozásának lehetősége szorosan összefügg a kitermelt tűzifa felhasználásával

3. Milyen forrásai vannak, és kik használják fel a szilárd biomasszát?

Ha az energiafelhasználási statisztikákat nézzük, akkor azt látjuk, hogy a szilárd biomassza legnagyobb részét, kb. kétharmadát a lakosság használja fel, kb. negyedét az erőművek és fűtőművek, a maradék közel egy tizedét pedig ipari felhasználók. Amíg a lakosság kizárólag tűzifát használt, addig az erőművekre és az iparra is jellemző, hogy habár kisebb mértékben, de felhasználnak mezőgazdasági és ipari szerves melléktermékeket is. Nagy probléma, ami fenntarthatósági szempontból alapvető kérdéseket vet fel, hogy a felhasználás és a forrás oldali statisztikák nem egyeznek meg, vagyis, ha a statisztikákban szereplő biomassza források fűtőértékeinek összegét nézzük, az különbözik a felhasználás oldali értékek összegétől. Olyannyira, hogy a kettő között egy kb.30-50%-os különbség van, tehát papíron ennyivel több szilárd biomasszát használunk fel, mint amennyi rendelkezésre áll. Bővebben ebben, a Regionális Energiakutató Központtal közösen összeállított tanulmányban foglalkoztunk a problémakörre. A továbbiakban az erdészeti biomasszára fókuszálunk, mivel ez a leginkább felhasznált szilárd biomassza.

 

4. Megújuló energiaforrás-e az erdészeti biomassza?

A szilárd biomasszát, hétköznapi nevén a tűzifát feltételesen megújuló energiaforrásnak tekintjük, a feltétel pedig arra vonatkozik, hogy ne termeljünk ki több fát, mint amennyi hosszú távon újra tud termelődni. A kérdéskör azonban ennél sokkal bonyolultabb, mivel ez a megközelítés nem vizsgálja a biodiverzitásra és az éghajlatra gyakorolt hatásokat.

5. Klímasemleges-e a biomassza?

Közkeletű vélekedés, hogy a biomassza szén-dioxid semleges erőforrás, mivel elégetésekor annyi szén-dioxid kerül a légkörbe, mint amennyit a növény az élete során megkötött. Azonban ez a megközelítés is túlságosan leegyszerűsít, és ma, az éghajlatváltozás korában inkább azt a kérdést kell feltennünk, hogy hozzájárul-e az éghajlat védelméhez, ha a fakitermeléssel csökkentjük az erdő szénkészletét, viszont közben a tűzifával fosszilis energiahordozót váltunk ki? A biomassza kibocsátása magas, 1 erdei köbméter tűzifa elégetése kb. 1 t széndioxid-kibocsátással jár, egy egységnyi energiára vetített kibocsátása a szénhez hasonló. Igaz, hogy a kitermelés helyére telepített új erdő növekedésével fokozatosan nyeli el a szén-dioxidot, de ennek léptéke évtizedes léptékben mérhető. Nagyobb területet nézve a fakitermelések okozat hirtelen csökkenés az erdő szénegyenlegében a más területen történő növekmények által kiegyenlítődhet, de általánosságban a fakitermelés negatívan befolyásolja az erdő szénegyenlegét, főleg, ha a klímaváltozás szempontjából jelentős 2050-es időtávot nézzük.
A biomasszát feltételesen megújuló energiaforrásnak tartjuk, mivel megújulni csak hosszabb időtávon képes. Ez a biogáz és a bioüzemanyag alapjául szolgáló, elsősorban mezőgazdasági alapanyagoknál viszonylag rövidebb időt jelent, viszont az erdészeti biomassza esetében évtizedes léptékről beszélünk. A tartamos erdőgazdálkodás azt jelenti, hogy hosszú távon nem termelnek ki több faanyagot, mint amennyi megújulni képes. A tartamosság viszont nem terjed ki a fenntarthatóság más fontos aspektusaira, mint például az erdők ökoszisztéma-szolgáltatásaira vagy az erdők által megkötött szén-dioxid mennyiségére. Ráadásul a szilárd biomassza (ide sorolunk minden olyan biomasszát, amiből közvetlen elégetéssel nyerünk energiát) felhasználását és a rendelkezésre álló mennyiséget vezető statisztikai adatok között hatalmas különbség van, a statisztikák szerint felhasznált biomasszának körülbelül a feléről nincsen adatunk, ezért a stasztikai könyvelések alapján a hosszú távú tartamosság is sérülhet.
Olvass erről bővebben a
Másfél fok hasábjain.

6. Tiszta energiaforrás-e a biomassza?

Az éghajlatváltozást okozó szén-dioxid kibocsátás mellett a helyi levegőminőségre gyakorolt negatív hatás elsősorban a szálló por kibocsátása miatt jelentős a biomassza tüzelésnek. Ennek legfőbb oka a tökéletlen égés. Amíg ipari léptékben az égés jól szabályozható, és az emissziós értékek kapcsán jogszabályi kötelezettségeknek kell megfelelniük a létesítményeknek, a probléma elsősorban a háztartások részéről jelentkezik. A PM2.5 (2,5 mikrométernél kisebb szálló por részecskék) kibocsátásnak 80%-a a háztartási szilárd tüzelésre eredeztethető vissza. Viszont a megfelelő fatüzelési gyakorlatok betartásával a szálló por-kibocsátás nagyságrendekkel csökkenthető lehetne. Ehhez a három legfőbb szabály a száraz, maximum 20% nedvességtartalmú tűzifa használata, az elegendő levegőmennyiség biztosítása, és a felülről begyújtás. De természetesen az energiaigény csökkentésével, energiahatékonysági beruházásokkal (pl. szigetelés, fűtéskorszerűsítés, nyílászáró csere) a szükséges tűzifa mellett a kibocsátás is csökkenne. Fűtési kisokos kiadványunkban írtuk össze, hogy egyes fűtési módoknál mire érdemes figyelni, és mik a legfőbb szempontok, hogyha energiahatékonysági beruházás előtt állunk.

7. Honnan származik a tűzifa?

A természetvédelmi oltalom alatt álló és Natura 2000 erdők aránya 42%, ehhez képest az összes erdőterület 95%-án folyik fakitermelés az országban. Az éves fakitermelés valamivel több, mint fele (54%) energetikai választék. Ettől az átlagtól nagyban eltér a szabályos négyzethálós ültetésről könnyen felismerhető faültetvények, ahol magas a jó minőségű fűrészipari választék, az energetikai választék viszont a 20%-ot sem éri el. Ezeknek az erdőknek az aránya viszont csak kb. 6%. Ezzel szemben az erdőterületek felét kiadó, magasabb természetességű erdőkben (ún. természetszerű és származék erdőkben) az energetikai arány az országos átlagnál magasabb (58%, területnagysággal súlyozott átlag). Vagyis a tűzifa nagyobb hányada, kb. 60%-a, ebből a magasabb természetességű erdőkből származik.


Forrás: Nemzeti Földügyi Központ Erdészeti Főosztály, 2020-2022-es adatok átlaga

8. A fatüzelés megújuló energiának számít?

A biomassza, bioenergia szerepet játszik az éghajlatváltozás kezelésében. De csak akkor, ha a fosszilis tüzelőanyagokhoz képest jelentős és gyors kibocsátás-csökkentést biztosít. Ez pedig elsősorban attól függ, hogy mit égetünk el. Sajnos, ami a fát illeti, az uniós szabályok nagyjából mindent egyformán kezelnek, a nagy fatörzsektől a fűrészporig, így egyre több fát égetünk el az éghajlatvédelmi intézkedések nevében. A fa megújuló, de nem feltétlenül alacsony szén-dioxid-kibocsátású. Valójában, ahogy arra tudósok százai figyelmeztettek, a fák elégetése (szemben a fűrészüzemek vagy papírgyárak hulladékával) évtizedekig vagy évszázadokig növelheti a kibocsátást a fosszilis tüzelőanyagokhoz képest. Az Európai Bizottság tudósai világossá tették, hogy még a „finom fahulladék” (például apró ágak) elégetése is akár húsz évig is növelheti a kibocsátást – ez az idő nem áll rendelkezésünkre, ha meg akarjuk állítani az elszabadult éghajlatváltozást. Ennek több oka is van, többek között ezek: – A fa elégetése több kibocsátást okoz, mint a fosszilis tüzelőanyagoké (ugyanannyi hasznos energia esetén); – A fáknak hosszú időbe telik, amíg visszanőnek, és visszaszerzik a szenet a légkörből; és még a holtfáknak is hosszú időbe telne elrohadniuk (és szén-dioxidot szabadítanának fel), ha az erdőben hagynák őket. De csak hogy tisztázzuk, ez nem érv a fosszilis tüzelőanyagok elégetése mellett. Éppen ellenkezőleg, ez egy érv az energiahatékonyságba és az olyan alacsony szén-dioxid-kibocsátású alternatívákba való beruházás mellett, mint a szél- és napenergia, valamint a hőszivattyúk.

9. Tudod, milyen fából lesz tűzifa?

Magyarországon az éves fakitermelés valamivel több mint fele, 54% kerül energetikai felhasználásra. Az országban a természetvédelmi oltalom alatt álló és Natura 2000 erdők aránya együttesen kb. 40%, miközben az összes erdőterület 95%-án folyik faanyagtermelés.

Ezek a jobb természetességű, védett erdők a faanyagtermelés miatt csak korlátozottan tudják szerepeiket betölteni, ilyenek többek között az élőhelyi, a klímaszabályozási vagy a vízmegtartási funkciók. Ennek ellenére Magyarországon a tűzifa nagyobb hányada, közel 60%-a mégis magasabb természetességű erdőkből származik.

Ezt a tűzifát kevés kivételtől eltekintve nagyon alacsony hatékonysággal használjuk fel, és ez a biomassza erőművekre legfőképp igaz. A hatékonyság növelésével, fenntartható felelős használatával az erdőinkre is kevesebb nyomás nehezedne.

Kapcsolódó cikkek: