A környezetvédelmi jogintézményekkel és közigazgatási szervezetrendszerrel szembeni bizalmatlanságra fájdalmasan mutatott rá a közbeszédbe berobbanó pénteki (09.23.) rendelet, melyben a kormány az ukrajnai háborúra hivatkozva lehetővé tette, hogy a környezetszennyező cégek hatósági szerződések megkötésével kerüljék el a környezetvédelmi szankciókat. Az Energiaügyi Minisztérium a WWF Magyarország sajtóban megjelent állásfoglalására reagálva ígéretet tett arra, hogy változtatni fognak a vitatott jogszabályon. Sajnos azonban a környezetügyet övező problémák messze túlmutatnak a kormányrendeleten, ezért azok megoldása érdekében a WWF Magyarország, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Humusz Szövetség, az Éghajlatvédelmi Szövetség és a Reflex Környezetvédő Egyesület nyílt levélben fordul a miniszterelnökhöz, a levélhez október 2-ig aláírásával bárki csatlakozhat.

Hallasd a hangod és aláírásoddal csatlakozz a zöld civil szervezetek nyílt leveléhez, amelyben azt kérjük a miniszterelnöktől, hogy konkrét lépéseken keresztül erősítse meg az állami környezetvédelmi intézményrendszert!

Ezen az oldalon gyűjtjük össze és válaszoljuk meg az állami környezetvédelmi intézményrendszer megerősítéséért indított nyílt levélhez kapcsolódó gyakran ismételt kérdéseket.

A felmerülő kérdésekkel, információkkal folyamatosan frissítjük, kiegészítjük cikkünket.

 

Mi a civilek célja?

Azt szeretnénk elérni, hogy a környezetüggyel összefüggő jogszabályok biztosítsák az Alaptörvény szerint is elvárt védelmi szintet, és a környezetünk védelmét szolgáló intézményrendszer megerősödjön. Ennek sürgető hajtóereje az iparfejlesztés nagyon gyors ütemű beruházásai, hiszen ezzel lépést tartva – sőt, inkább azt megelőzve – feltétlenül szükség lenne egy tudatos és átgondolt intézményfejlesztési folyamatra, ami a lakossági szempontokat szem előtt tartó, a magyar állampolgárok számára transzparens módon aktuális adatokat szolgáltató, gyors reakcióra képes, megelőző és elővigyázatos szemléletű fellépésre alkalmas. Mindehhez elengedhetetlen egy versenyképes bérezésű szakemberállomány és olyan infrastruktúra, ami a szakemberek munkáját messzemenőkig támogatja.

Ennek megvalósításához szükséges, hogy a három minisztériumba szétdarabolt környezetügyi irányítás egy szervezetbe kerüljön, továbbá álljon helyre a kommunikáció a kormányzat és a civilek között, történjenek érdemi egyeztetések, környezeti értékelések a magas környezeti kockázatú döntések előtt.

Magyarország minden körülmények között érvényesítse a „szennyező fizet” elvet és a megelőzés, illetőleg elővigyázatosság elvét, és szem előtt kell tartani, hogy a veszélyhelyzeti ­– tehát jellegénél fogva ideiglenes – jogalkotás nem okozhat maradandó károkat az egészséges környezetünkben, természeti erőforrásaink fenntartható használatában.

Végül, de nem utolsó sorban nyomatékosan kérjük, hogy az iparfejlesztési tervezést – különös tekintettel az akkumulátor-iparágra – előzze meg olyan környezeti értékelés, ami alkalmas arra, hogy feltárja az iparfejlesztési lehetőségeket és korlátokat, valamint kockázatokat. Ez a környezeti értékelés a jogszabályoknak megfelelően legyen nyilvános és véleményezhető, mutasson rá a valós hatásokra, szakmai realitásokra.

 

Kiket értünk környezetügyi közigazgatás alatt?

Rendkívül szét van darabolva az ágazat, ezért nem könnyű a kérdésre válaszolni. Mi nem a jelenlegi közigazgatási felosztást értjük alatta – mivel abból a vizek védelmét ellátó szervezetrendszer hiányzik –, hanem a környezetünk védelmét közvetlenül, jogszabályi felhatalmazással ellátó szervezeteket. A korábban relatíve független, azóta kormányhivatalba integrált környezet- és természetvédelmi hatóságokat (ebbe beleértendő többek között a zaj- és levegővédelem, hulladékgazdálkodás, kármentesítés), a katasztrófavédelem és vízügyi igazgatóságok környezet- és erőforrásvédelmi feladatokkal érintett részét, klímavédelmi szerveket, nemzeti park igazgatóságokat. (Bár szakmailag indokolt, nem értjük most ide az önkormányzati igazgatást. Utóbbi fejlesztését is szükségesnek tartjuk, azonban ez a települések feladata, ugyanakkor az ellenőrzésüket ellátó államigazgatási szervek fejlesztése közvetetten erre a szektorra is hat. Szintén nem értjük ide a civil szervezeteket, hiszen a civil szféra nem része a közigazgatásnak, nincs is jogszabályi felhatalmazása arra, hogy problémás ügyekben eljárjon, ezzel együtt természetesen üdvözlünk minden olyan lépést, ami az alulról szerveződő civil társadalom megerősítését célozza és törekvéseink a civil érdekérvényesítést segítő transzparenciát is érintik.)

Kifejezetten fontosnak tartanánk, ha a három minisztériumba szétdarabolt, ellenérdekelt ágazatok mellett működő – fentiekben kifejtettek szerint tágabb értelemben vett – környezetügyi ágazatnak az irányítása egy kézbe kerülne, és lenne önálló képviselete a kormányzatban. Ez praktikusan önálló minisztériumot jelent, de természetesen ezen kívül más megoldás is elképzelhető, a cél a hatékony ágazati irányítás és érdekérvényesítési lehetőség.

 

A nyílt levél adathozzáférést, lekérdezhető hatósági engedélyeket, engedélyezési dokumentumokat kér, de hiszen ezt az OKIR (Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer) biztosítja!

Az OKIR egy jó kezdeményezés számos hasznos funkcióval, amit az ágazat nap, mint nap használ, ezzel együtt sajnos a rendszer több modulja – bár jelentős összegbe kerül(t) a fejlesztése –, az állampolgár számára nehézkesen, vagy sok esetben egyáltalán nem használható. Az OKIR-ban szereplő engedélyezési dokumentum-feltöltések például hiányosak, gyakran nem naprakészek, a lekérdezhetőségük is igen problémás, ezért álláspontunk szerint az OKIR jelenlegi formájában sok pozitívuma ellenére sem elégíti ki a hazánk által is ratifikált Aarhusi Egyezményben – vagyis nemzetközi jogban foglalt – környezeti adathozzáférési követelményeket.

 

Veszélyhelyzetben a kormány bármit megtehet?

Magyarországon 2020 óta gyakorlatilag megszakítás nélkül különleges jogrendben, ún. veszélyhelyzetben élünk. Ez azért lényeges, mivel a különleges jogrend lehetőséget ad a normálistól eltérő jogalkotásra, sőt az egyes alapjogok korlátozására is. Ez abban nyilvánul meg, hogy a kormány különleges jogrendben rendeletet alkothat, amellyel egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat.

A kormány az Alaptörvény szerint a szomszédos országban fennálló fegyveres konfliktus, háborús helyzet vagy humanitárius katasztrófa, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető súlyos esemény – különösen elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség – esetén, valamint ezek következményeinek az elhárítása érdekében hirdethet ki veszélyhelyzetet és e válságok kezelése érdekében írhat felül akár törvényeket is.

Eredetileg a koronavírusjárvány volt az, ami miatt bevezették a különleges jogrendet, majd annak lecsengését követően ezt a helyzetet az Ukrajnában zajló fegyveres konfliktus miatt tartották fenn. Fontos azonban kiemelni, hogy a különleges jogrend nem ad lehetőséget a korlátlan alapjogkorlátozásra, az Alaptörvény felfüggesztésére, ezt az Alkotmánybíróság is megerősítette 15/2021. AB határozatában, melyben a testület megfogalmazza, hogy „bár a rendkívüli helyzet rendkívüli intézkedések meghozatalát teszi lehetővé, az alkotmányozónak nem volt célja a különleges jogrendi jogalkotót felhatalmazni sem arra, hogy a veszély leküzdésével össze nem függő alapjog-korlátozást vezessen be, sem arra, hogy egyes alapjogokat jobban korlátozzon, mint amennyire a rendkívüli körülmény indokolja. A korlátlan vagy korlátozhatatlan hatalom eleve ellentétes az Alaptörvény szellemiségével, még különleges jogrend idején is.”

További információk a különleges jogrendről és veszélyhelyzetről:

Magyarország Alaptörvényének 48., valamint 51–53., továbbá 56. cikkei

15/2021. (V. 13.) AB határozat

https://www.parlament.hu/documents/10181/4464848/Infojegyzet_2020_6_kulonleges_jogrend+%281%29.pdf/f7c3e7e1-9b7d-cb32-3bf2-174e8d25b56c?t=1585507104211

 

Mit jelent a veszélyhelyzeti kormányrendelet és miért jelent problémát ez környezetvédelmi szempontból?

A veszélyhelyzeti jogalkotás jellegénél fogva ideiglenes, az így alkotott jogszabályok a különleges jogrend megszűnésekor hatályukat vesztik, hatásuk azonban hosszan tartó lehet, emiatt különösen meg kell(ene) fontolni, milyen élethelyzeteket, tevékenységeket szabályozunk ilyen módon. Az ilyen rendeletek indokoltságát a veszélyhelyzettel kapcsolatban felmerülő aktuális problémákra való gyors, operatív reagálás lehetősége adja, vagyis a válságkezelés – lehetőség szerint a válság megelőzése. „E rendelkezések azonban mintegy azt is indukálják, hogy ezek alapján aligha generálhatóak inkább hosszú távon és kevésbé aktuálisan érzékelhető hatások” – fogalmazza meg a Jövő Nemzedékek Szószólója a veszélyhelyzeti rendeletalkotás és a jövő nemzedékek érdekeinek védelme összehangolhatóságáról szóló figyelemfelhívásában. A Szószóló figyelemfelhívása kiválóan rávilágít arra a feszültségre, ami a veszélyhelyzet ideiglenessége és a környezetváltozás, környezeti károk maradandósága között feszül. A számos civil szervezet által is vitatott tűzifarendelet kapcsán látványosan lehet ezt a problémát modellezni, hiszen gondoljunk csak arra, hogy a védett természeti területen található őshonos fafajú erdő tarvágása évtizedekre vetheti vissza a természetvédelmi törekvéseket, miközben a lakossági tűzifaigény kielégítését más eszközökkel is biztosítani lehet. Ugyanez igaz a szintén veszélyhelyzeti kormányrendelet alapján lehetővé váló Natura 2000 területekre jelentős hatást gyakorló bányászatra és az ökológiai folyosókon engedélyezett külszíni fejtésekre, melyek nyilvánvalóan visszafordíthatatlan, vagy csak évtizedes, évszázados léptékben visszaállítható hatást gyakorolnak a természetre, miközben kétséges, hogy az Ukrajnában zajló háborús konfliktus hatásait újabb külszíni fejtések érdemben mérsékelni tudják.

További információk a veszélyhelyzeti rendeletalkotás és hosszú távú környezeti hatások között feszülő ellentét hátteréről:

https://www.ajbh.hu/documents/10180/2926454/Alapjogi_osszefoglalo_jn_vh.pdf/16bf0555-38ea-fc93-43d3-6d99eb68a41d?fbclid=IwAR2ozIgvftRDeZddqBYPTmqYuiOof81wtuSWwFEQciPalrulIvmCqi_Vp88

A tűzifarendelet és a természetvédelmi oltalom alatt álló területeken folytatott különleges jogrendi bányászati tevékenységet szabályozó rendelet elérhetőségei:

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a2200287.kor

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a2200627.kor

 

Miről is szól a környezetvédelmi hatósági szerződésről szóló 432/2023. (IX. 21.) Korm. rendelet?

Először is fontos hangsúlyozni, hogy a hatósági szerződés bizonyos helyzetekben hatékonyan alkalmazható, a probléma két dologban fogható meg: egyrészt a kormányrendelet nem szabja meg, hogy milyen körben alkalmazható határozathozatal helyett a hatósági szerződés, másrészt kifejezetten megtiltja bizonyos szankciók alkalmazását. A hatósági szerződés fogalmában szerepel, hogy a célja az ügyek közérdek és az ügyfél szempontjából is előnyös rendezése, ugyanakkor a kormányrendelet alapján viszont arra lehet következtetni, hogy olyan megelőzést szolgáló jogintézmények, mint a környezeti hatásvizsgálat vagy egységes környezethasználati engedélyezés előírásainak betartását ösztönző szankcionálást bontja le. Az alábbiakban szövegszerű jogszabályi idézetekkel támasztjuk alá a leírtakat.

A 432/2023. (IX. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban kormányrendelet) így fogalmaz: „veszélyhelyzet ideje alatt a környezetvédelmi hatóság az ügyféllel a jogsértés megszüntetése érdekében határozathozatal helyett környezetvédelmi hatósági szerződést köthet.” A szövegből következik tehát, hogy a környezetvédelmi hatósági szerződéshez szükséges egy jogsértés elkövetése és egy ezzel kapcsolatos hatósági határozat – értelemszerűen ez a jogsértést megállapító, jogszabályokban meghatározott szankciót tartalmazó határozat. (Hogy mikor kell szankcionálni és mikor nem, azt nem a hatóság dönti el, hanem a jogszabályok, amiket a hatóság alkalmazni köteles.)

„A környezetvédelmi hatósági szerződésben az ügyfél vállalja, hogy felhagy a jogsértő magatartással, és magatartását a környezetvédelmi hatósági szerződésben meghatározott módon hozza összhangba a környezetvédelmi jogszabályokkal, valamint a környezetvédelmi hatóság által kiadott engedély előírásaival.” Mindez azt jelenti, hogy a jogsértő ügyfélnek szerződésben vállalnia kell, hogy felhagy a jogsértő magatartással. Ez kicsit furcsán hangozhat, hiszen ezzel jogszabály szerint akkor fel kellene hagynia, a kulcs itt abban van, hogy a szerződésben meghatározott módon. Elképzelhetőek olyan speciális esetek, ahol a jogszabályok merevsége és a való életben zajló folyamatok kiszámíthatatlanságának találkozásakor egy nehezen megoldható helyzet áll elő, tehát a hatósági szerződés speciális esetekben jó eszköz lehet. Fontos azonban, hogy a jogszabály tisztázza, hogy melyek ezek a speciális helyzetek. A fentebb idézett, jelenleg hatályos (2023. szeptember 26.) szöveg azonban ezt nem teszi meg, a jogalkalmazókra bízza a mérlegelést, ami egy óriásira tárt kiskapu, gyakorlatilag bárki, bármilyen szennyező üzem besétálhat rajta korlátozás nélkül.

A kormányrendelet ezt követően részletezi, hogy az alábbi szankciók alkalmazása lényegében tilos a hatósági szerződéssel érintett ügyekben (dióhéjban, csak a lényeget kiemelve, a teljes szöveget a hivatkozott jogszabályokban el lehet olvasni):

Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet 26. §

(1) E rendeletben vagy hatósági határozatban foglalt határidőn túl véglegessé vált egységes környezethasználati engedély nélkül folytatott tevékenység vagy egy részének gyakorlását a környezetvédelmi hatóság határozatában a környezetre gyakorolt hatás jelentőségétől függően

  1. a) korlátozhatja,
  2. b) felfüggesztheti,
  3. c) megtilthatja.

(2) (…) szükséges környezetvédelmi engedély nélkül kezdtek meg, akkor a környezetvédelmi hatóság a környezetre gyakorolt hatás jelentőségétől függően az (1) bekezdés szerinti jogkövetkezményeket alkalmazhatja.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezéssel egyidejűleg a környezetvédelmi hatóság határozatában a tevékenység engedély, illetve előzetes vizsgálat nélküli folytatásának időtartamára a környezethasználót a tevékenység környezetre való veszélyességétől függően ötvenezer–százezer forint/nap összegű bírság megfizetésére kötelezi.

(4) (…) környezetvédelmi hatóság határozatában kötelezi a környezethasználót kettőszázezer forinttól ötszázezer forintig terjedő bírság megfizetésére, az engedélyben rögzített feltételek betartására, valamint legfeljebb hat hónapos határidővel intézkedési terv készítésére (…) környezetvédelmi felülvizsgálat elvégzésére.

(5) Környezetveszélyeztetés vagy -szennyezés esetén az (1) bekezdés jogkövetkezményei alkalmazhatóak. Amennyiben a környezethasználó a határozatban foglaltaknak nem tesz eleget, a környezetvédelmi hatóság az (1) bekezdés jogkövetkezményeit alkalmazhatja, vagy a környezetvédelmi, integrált építési és környezetvédelmi, vagy egységes környezethasználati engedélyt visszavonhatja, és az üzemeltetőt a (3) bekezdésben foglalt mértékű bírság megfizetésére kötelezi.

 

Nem alkalmazható a hatósági szerződés mellett továbbá a levegő védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet 34. § (1) bekezdése és 35. § (1) bekezdése sem, miszerint:

34. § (1) A területi környezetvédelmi hatóság vagy a járási környezetvédelmi hatóság a levegővédelmi követelményt megsértő természetes és jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet részére, a jogsértő tevékenység megszüntetésére, illetve a mulasztás pótlására való kötelezéssel egyidejűleg, – ha jogszabály másként nem rendelkezik – levegőtisztaság-védelmi bírságot szab ki.

35. § (1) A területi környezetvédelmi hatóság vagy a járási környezetvédelmi hatóság

  1. a) a kibocsátási határérték túllépése,
  2. b) a környezetveszélyeztetéssel vagy környezetkárosítással járó, az a) ponton kívüli egyéb levegővédelmi követelmény nem, vagy nem jogszerű teljesítése,
  3. c)  a levegőminőségi terv alapján kidolgozott intézkedési terv be nem tartása, vagy
  4. d) a füstköd-riadó terv alapján elrendelt intézkedés be nem tartása

esetén – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a levegőterhelő tevékenységet korlátozza, felfüggeszti vagy megtiltja.

 

A kormányrendelet végezetül lényegében azonnal hatályba lépteti magát és elrendeli, hogy a hatálybalépéskor már megvalósult jogsértés megszüntetése érdekében is alkalmazni kell a hatósági szerződéses megoldást, ami értelmezésünk szerint így akár visszamenőlegesen is hathat, ami a fent felsorolt szankciók alkalmazásának felfüggesztését jelenti. (Érdekes kérdés, hogy a már befizetett bírságokkal mi történik ilyen esetben.)

 

Mi az a hatósági szerződés?

Egy közigazgatási szerződés, speciális döntési alternatíva, amit a hatóság a hatáskörébe tartozó ügynek a közérdek és az ügyfél szempontjából is előnyös rendezése érdekében határozathozatal (jellemzően jogsértést és szankciót kimondó határozathozatal) helyett köthet. Tény, hogy vannak olyan esetek, amikor hatósági szerződéssel többet el lehet érni, mint amennyit hatósági határozatok nyomán ki lehetne kényszeríteni, ugyanakkor ennek elengedhetetlen feltétele, hogy az ügyfél és a hatóság kvázi egyenrangú félként, a közérdeket egyaránt szem előtt tartva lépjen fel. Ez már önmagában is aggodalomra ad okot, hiszen kevés olyan eset van, amikor egy környezetvédelmi szabályszegést követően önként és minden információt a hatóság rendelkezésére bocsátva a közös megoldás érdekében proaktívan, a károkat saját költségen elhárítani készen lép fel a jogsértő ügyfél – de természetesen elképzelhető, hogy létezik ilyen, azt azonban joggal feltételezhetjük, hogy ezek igen ritka és speciális esetek. A kormányrendelet azonban nem válogat, nem korlátoz, bármilyen szabályszegés esetén alkalmazhatóvá teszi a hatósági szerződést. Egy ilyen döntési forma bevezetése a környezetvédelmi hatóság eszközei közé nem feltétlenül lenne rossz, de a vitatott kormányrendelet semmilyen garanciát nem rendel az alkalmazás lehetőségének megnyitása mellé, ellenben csorbítja a szabályszegések mellé rendelt szankciórendszer megelőző jellegét. Ráadásul a közigazgatási szerződés tipikusan egy békeidei megoldás, éppenhogy új feladatokat ad az államigazgatásnak, annak szolgáltató jellegét erősíti, és plusz felelősséggel is terheli az állami szerveket, mivel a szerződés tartalmáért ők felelnek, így átterhelődik a felelősség a jogsértőről az állami hivatalra. Mindezek miatt különösen aggályos ezt a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva a jelenlegi formában bevezetni.

 

Mit jelent a „szennyező fizet elv”?

Nemzetközi környezetvédelmi jogi elv, amely kimondja, hogy mindig a szennyező köteles megfizetni vagy elhárítani, helyreállítani a környezetben okozott kárt.

Az elv legfontosabb előírásait dr. Bándi Gyula Környezetjog című könyvében a következőképpen összegezni:

  1. a szennyezésre kivetett díj, illetve a kártérítés elegendő legyen azon költségek fedezésére, melyeket a szennyező előidézett;
  2. a díjak vagy kártérítések összege ösztönözze a szennyezőt arra, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket a szennyezés csökkentése és/vagy kevesebb szennyező termék előállítása vagy kevésbé szennyező technológiák alkalmazása érdekében;
  3. az elv alkalmazása és az azt végrehajtó rendelkezések alkalmazása révén lehetségessé váljék a természeti erőforrások racionálisabb alkalmazása, és olyan követelmények teljesítése, mint a hatékonyság vagy igazságosság;
  4. a környezeti károk megelőzése érdekében szükséges költségek viselése is a fentiekhez hasonló szabályokon alapuljon;
  5. az összefüggő szennyezés vagy az ún. szennyezői láncok tekintetében a költségeket azon a ponton kell meghatározni és kivetni, amikor a résztvevő gazdasági szereplők száma a legkisebb és az ellenőrzés a legkönnyebb, vagy azon a ponton, ahol a leghatékonyabban járulhatnak hozzá a környezet javításához, és amikor a verseny torzulásai a legjobban elkerülhetők;
  6. a szennyezés esetében a díjak és kártérítések egyben ösztönző és újraelosztó funkciót is betöltenek. Az ösztönző funkció célja az, hogy arra ösztönözze a szennyezőt, hogy a szennyezés csökkentése érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket; az újraelosztó funkció célja az, hogy a szennyező fizesse meg saját részét a kollektív költségekből;
  7. a szennyező fizesse meg saját költségeit a szennyezés csökkentése érdekében, illetve azon intézkedések költségeit, melyek révén a környezetpolitikai célok elérhetők;
  8. a szennyezést kordában tartó kiadások és berendezések, illetve az ellenőrző rendszerek üzemeltetési költségeit is a szennyező viseli, még akkor is, ha ezek túlmutatnak a közigazgatás által előírt követelmények keretein;
  9. a “szennyező fizet” elv alóli kivételek csak szűk körre korlátozódjanak, mégpedig azon esetekre, amikor

–   a szigorúbb intézkedések alkalmazása súlyos gazdasági zavarokhoz vezetne,

–   amikor mindezek veszélyeztetnék a Közösség egyéb politikai célkitűzéseit,

–   azon pénzügyi hozzájárulásokra, melyeket az önkormányzatoknak juttatnak közérdekű környezetvédelmi létesítmények létrehozására és működtetésére;

–   ahol a támogatás azért szükséges, mert egyes esetekben a költségek rendkívül magasak lennének annak érdekében, hogy kivételes környezeti állapotot érjünk el;

–   olyan hozzájárulásokra, melyek célja a kutatás és fejlesztés támogatása, elsősorban a technológia, a termelési eljárás vagy kevesebb szennyezéssel járó termékek fejlesztése érdekében.

                                       

De hát a kormányrendelet csak a kohászatra vonatkozik, nem?

Valóban kiadott az Energiaügyi Minisztérium egy olyan közleményt, amiben jelzi, hogy a kormány szándékai szerint a rendelet csupán a kohászati üzemekre vonatkozik, de emellett – lényegében elismerve, hogy a szabályozás jelenlegi formájában nem megfelelő – jelzik, hogy további jogalkotás várható a témában. E sorok írásakor (2023. szeptember 26.) még nem ismert, hogy milyen tartalmú lesz az új jogszabály, de megjegyzendő, hogy a kohászati üzemek szennyezése éppúgy problémás, mint a figyelem középpontjában lévő akkumulátorgyáraké.

 

De hát a hatóságok eddig is csak végrehajtották a kormányzati utasításokat, mindegy, mi van a jogszabályokban!

Érthető az elkeseredés, de azért ez koránt sincs így. A hatóságok mozgásterét a jogszabályok határozzák meg. Nagyon sok félreértés adódik abból, hogy a hatóságnak túl nagy mozgásteret tulajdonítanak az emberek, miközben az elmúlt húsz év jogalkotásai inkább a mérlegelési jogkörök szűkítését célozták, így a hatóságok kevés esetben tudnak méltányossági vagy szakmai szempontokat figyelembe venni. Tévedés az is, hogy nemzetgazdasági szempontból kiemelt ügyekben nincs környezeti hatásvizsgálat és egységes környezethasználati engedélyezés, bár az eljárási határidők szűkebbek és a társadalmi egyeztetésekre is kevesebb a lehetőség. Akkor mégis mi a baj? Az, hogy a súlyosan kapacitáshiányos hatóság kezéből egyre kopnak ki a védelmet biztosító jogintézmények, részben a veszélyhelyzeti, részben a rendes jogalkotási lépések miatt – ezt a környezetjog úgy fogalmazza meg, hogy az elért védelmi szintet biztosító (jog)intézmények sérülnek, csökken a védelmi szint – ráadásul óriási nyomás alatt kell dolgozniuk. Ezen felül súlyos probléma, hogy gyakran összemosódnak a politikai és szakmai döntések, mivel nem válik el kellőképpen ez a kétfajta felelősségrendszer. A hatósági és más állami dolgozók elhivatott, heroikus szakmai munkájuk ellenére is több oldalról nyomás alatt dolgoznak, ami a szakszerű döntéshozatalt hátráltatja, és egyre kevesebb az a jogi hivatkozási alap, ami eszközt adna a kezükbe a környezet védelmét szolgáló döntésekhez. Szintén problémát jelent, hogy azokat a hatásvizsgálatokat, amikre a hatóság alapozza a döntését, olyan piaci cégek készítik, akik – érdemeik és szakértelmük elismerése mellett – rendre olyan helyzetbe kerülnek, ami ellenérdekeltté teszi őket abban, hogy a környezeti hatásokat, bizonytalanságokat megfelelően kimutassák. Gondoljunk csak bele, hogy a hatásvizsgálatokat a beruházó rendeli meg, és nyilván senki sem szívesen áldoz olyan hatásvizsgálatra, ami azt mutatja ki, hogy a tervezett beruházás környezetvédelmi okokból nem, vagy jóval költségesebben megvalósítható. Ez a helyzet álláspontunk szerint se nem a cégek hibája, se nem a hatóságoké, az ilyen problémákat jogszabályoknak kellene rendezniük.

 

Egyéb természetvédelem Ügy