A WWF Magyarország – Európa-szerte más szervezetekkel együttműködve – azt szeretné elérni, hogy egy olyan erős szabályozás jöjjön létre, amely megakadályozza az erdőirtással járó termékek piacra kerülését az Európai Unióban, így gondoskodva arról, hogy a világ erdei ne essenek áldozatul a pusztításnak.

Az erdők és természetes élőhelyek veszélyes ütemben tűnnek el világszerte. Ennek következtében egyre csökkenő mértékben töltik be szerepüket az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, gazdag biodiverzitásuk megőrzésében vagy az olyan ikonikus fajok védelmében, mint a jaguár. Emellett a fenntartható megélhetést is kevésbé tudják biztosítani közösségek ezrei számára. Riasztó módon az erdőpusztulás egyik fő oka közvetlenül kapcsolódik azokhoz az élelmiszerekhez, amelyeket itt Európában is fogyasztunk. Ilyenek például a főként állati takarmányként használt szója, valamint a pálmaolaj, melynek termesztéséhez természetes erdőket, őserdőket irtanak ki, hogy kiszolgálják a nemzetközi piac által generált igényeket.

A jelenlegi EU-s szabályozás semmilyen módon nem akadályozza, hogy az erdőirtással kapcsolatos termékek eljussanak az Európai Unió piacára. Most azonban az EU Green Deal keretében az Európai Bizottság először vizsgálja, hogyan lehetne kezelni a globális erdőirtást a piac szabályozásán keresztül. Ezért a Bizottság 2020 szeptemberében nyilvános konzultációt indít „az erdőirtás kezelésére irányuló további jogalkotási és nem jogalkotási intézkedések értékeléséről”. Itt az alkalom arra, hogy fellépjünk erdeink védelme érdekében! A #Together4Forests kampány keretében ezért petíciót indítunk annak érdekében, hogy az állampolgárok nyomást gyakorolhassanak az EU döntéshozóira egy szigorú uniós törvény megalkotása érdekében.

Az EU a te véleményedre is kíváncsi az élelmiszer-termeléshez kapcsolódó erdőirtással kapcsolatosan. Állj ki egy erős uniós szabályozás mellett!

Miért fontosak az erdők?

Az erdők rendkívüli sokszínűségüknek köszönhetően rengeteg különleges, ritka, veszélyeztetett állat- és növényfajnak adnak otthont, és emberek százmillióinak megélhetése függ tőlük. A szárazföldi élőhelyek fajainak háromnegyede a világ erdeiben él. Ennek a változatos élőhelynek a megőrzése kulcsfontosságú a klímaváltozás hatásainak csökkentésében is. A trópusi esőerdők őslakos népei az erdőirtás miatt elveszítik otthonaikat. Ezek az erdők nyújtanak menedéket számos emblematikus faj – a jaguár, elefántok, a borneói orrszarvú, az orangután vagy a szumátrai tigris – számára.

A világon évente közel másfél magyarországnyi területről irtjuk ki az erdőt.

Tennünk kell a természetes élőhelyek, erdők elpusztítása ellen, mert megőrzésük nem csak a veszélyeztetett természeti értékek jövője miatt fontos, hanem a mi túlélésünkhöz is elengedhetetlen!

Miért kiemelten fontosak a trópusi esőerdők?

A trópusi esőerdők Földünk szárazföldjeinek mindössze 7%-át borítják, azonban fajgazdagságuk kimagasló. A bolygónkon élő fajok több mint fele a trópusi esőerdőkben él.

Az amazonasi erdők a világ legfajgazdagabb élőhelyei, sokféleségük felülmúlja az afrikai és ázsiai esőerdőkét. Az Amazonas-vidéki esőerdőkben él Földünk összes ismert fajának mintegy 10%-a. Sajnos az erdőirtás is ezeket az erdőket érinti a legjobban. Az Amazonas őserdeit, a Cerradót Brazíliában, a Chacót Argentínában és Paraguayban ugyanúgy meg kell védeni, ahogy Indonézia esőerdőit is!

Mi köze a magyar fogyasztónak az amazonasi erdőkhöz?

A világ egyre növekvő élelmiszerigénye sajnos az erdőterületek pusztulásához vezetett, de ennek nem kell feltétlenül így lennie. Meg kell találnunk az egyensúlyt a fogyasztói igények kielégítése és a természeti értékeink megőrzése között! Az EU lakossága a világ élelmiszerpiacának 10%-át adja, így az egyik legfontosabb piaca az erdőirtásból származó élelmiszeripari termékeknek is. Az élelmiszer-előállítás a biodiverzitás csökkenésének 70%-áért felelős. Ugyanakkor nem fogyasztjuk el mindazt, amit megtermelünk: a globálisan megtermelt élelmiszer 30%-a jelenleg a kukában köt ki. A hazai élelmiszer-hulladék fele a háztartásokból kerül ki, így itthon sem mentesülünk mi, egyének a felelősség alól.

Mára az is bebizonyosodott, hogy a fenntarthatósági tanúsítványok és az önkorlátozás – bár nagyon fontosak – nem hoztak olyan rendszerszintű változást, amit csak a törvényi eszközökkel lehet elérni. Fontos, hogy az emberek mellett a vállalatok és a döntéshozók is felelősséget vállaljanak, és komoly lépéseket tegyenek a fenntartható élelmiszer-termelés irányába.

Fogyasztási cikkeink tudatos megválasztásával rengeteget tehetünk a világ legfajgazdagabb élőhelyeinek védelmében. Kiemelten fontos, hogy kerüljük az intenzív állattartásból származó hús- és tejtermékeket. A legtöbb állati takarmány fontos alapanyaga a szója. Ennek a magas fehérjetartalmú, melegigényes növénynek az előállítása igen nagy területet igényel, a takarmányszója termesztése pedig az amazonasi élőhelypusztítás egyik fő oka.

A világ erdei, így az amazonasi erdők is kulcsfontosságúak a klímaváltozás hatásainak csökkentésében! Ha tönkretesszük őket, azzal ezt a lehetőséget is elveszítjük.

Akkor az a megoldás, hogy nem eszem húst?

Nem a húsfogyasztás jelenti a problémát, hanem annak mértéke és az egyes hústermékek előállításának módja. Az esőerdők megóvása szempontjából és a magyar mezőgazdasági termelők védelmében egyaránt fontos, hogy olyan hústerméket válasszunk, amelyek lehetőleg hazai, természetkímélő gyepgazdálkodáshoz köthető szabad állattartásból származnak.

Fontos azonban megjegyezni, hogy egészségesebb és fenntarthatóbb is, ha mérsékeljük a húsfogyasztásunkat és változatosan válogatjuk össze étrendünket szezonálisan elérhető, hazai származású, növényi alapú termékekből és gombákból.

Ha hazai mezőgazdasági termékeket fogyasztok, az nem jár a hazai erdők pusztításával?

Magyarországnak csaknem 58%-a mezőgazdasági terület, így hazánk jó agrárgazdasági adottságokkal rendelkezik, tehát nincs szükség újabb erdőirtásokra ahhoz, hogy legyen hol élelmiszert termelni (és az ilyen célú erdőirtásokat a jogszabályaink sem engedik). A természetkímélő gyepgazdálkodáshoz köthető, szabad tartású állatoktól származó termékek fogyasztásával még a mezőgazdasági területek természeti állapotának javulásához is hozzájárulsz, ugyanis komoly gazdasági oka van annak, hogy manapság alig látni a legelőinken jószágot. Például az olcsó takarmány – mint amilyen az amazonasi erdők pusztításából származó szója – az intenzív állattartás felé billenti a gazdasági mérleget, az uniós agrártámogatások miatt pedig gyakran kifizetődőbb a növénytermesztésre kevésbé alkalmas gyepeket is feltörni és beszántani, mint legeltetni. Mindemellett a hazai agrárterületeink igen nagy hányadán is az intenzív állattartást kiszolgáló szántóföldi takarmánytermesztés folyik növényvédőszerek és műtrágyák használatával. Amennyiben az ilyen területeknek legalább egy részén gyepeket tartanánk fenn, azok kezelése minimális környezeti terhelést jelentene, szemben a szántóföldi takarmánytermesztéssel.

A haszonállatok eltűnése a tájból természetvédelmi szempontból is igen szomorú, hiszen a legelő állattartásnak hazánkban nagy hagyománya van. A gyepekhez köthető magyar flóra és fauna kiválóan alkalmazkodott a kaszáláshoz, legeltetéshez. A legelés elmaradása ezért gyepeink fajkészletének elszegényedését és eltűnését egyaránt eredményezi.

Mi a gond a pálmaolajjal?

A fogyasztási cikkeink többségében megtalálható és bioüzemanyagként is hasznosított pálmaolajat az igénytelen és nagyon gyorsan szaporodó, így olcsó nyersanyagforrásnak számító olajpálma terméséből sajtolják. Az olajpálma minden más olajmag és olajos növény közül a legnagyobb hozammal rendelkezik hektáronként. Kizárólag Ázsia, Afrika és Amerika trópusi területein él meg. Az olajpálma-ültetvények kialakítása azonban őshonos erdők irtásával, őshonos állatok – például a tigris, elefánt és orangután – élőhelyeinek lerombolásával, és nem utolsó sorban a helyi közösségek jogainak és érdekeinek mellőzésével jár. Ehhez még hozzájárul az is, hogy az emberi tevékenységből származó üvegházgáz-kibocsátás 20 százaléka az erdőirtásra vezethető vissza. A pálmaolaj a szépségápolási és tisztálkodási szereinken túl az ipari mennyiségben előállított és tartósított élelmiszerek legnagyobb részében is megtalálható. Fontos azonban megjegyezni, hogy a pálmaolaj helyettesítésére használt alternatív megoldások (szója-, repce-, kókusz- és napraforgóolaj) ökológiai lábnyoma is jelentős – ezeknek az olajnövényeknek a hozama jóval alacsonyabb, mint az olajpálmáé, ezért nagyobb termőterületek szükségesek a kereslet kielégítéséhez.

A pálmaolaj iránti kereslet csökkentése és a termesztés fenntartható mederbe terelése elengedhetetlen.