Te is parázol? Klímaszorongás egy pszichológus szemével

2020-03-17

A WWF Magyarország a MagNet Labor közreműködésével 2019 szeptemberében indította útjára WWF Corner beszélgetéssorozatát, amelynek első rendezvénye a klímaszorongás jelenségét járta körül Klímapara címmel. A beszélgetés egyik résztvevője, Dr. Kőváry Zoltán, klinikai szakpszichológus gondolatai a klímaszorongásról.

Szerző: Dr. Kőváry Zoltán

Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy egyre gyakoribb az ökológiai témák köré szerveződő szorongásos jelenség felnőtteknél és gyermekeknél is. A klímaszorongás kifejezés azonban egyelőre nem hivatalos, és szerintem a klímaszorongás nem is kóros jelenség – bár mint minden, ez is kórossá válhat –, hanem nagyon is emberi, érzelmi reakció egy a létezésünket érintő alapvető, negatív változással kapcsolatban. Ezt a szorongást nem lehet és nem is szabad eltüntetni az ember életéből, hanem kihívásként tekintve rá azon kell dolgozni, hogy általa megtanuljunk autentikusabb módon viszonyulni önmagunkhoz és a világunkhoz, a természethez.

Klímaszorongás, klímadepresszió, klímagyász

A szorongás ahhoz a vélt vagy valós veszélyhez kapcsolódik, hogy megszűnhet valami számomra fontos élethelyzet vagy körülmény, hogy elvesztek valakit vagy valamit, ami nélkül nem tudok élni. A gyász a visszafordíthatatlan veszteségre adott reakció, illetve az ahhoz kapcsolódó belső munka. A depresszió pedig a félresiklott gyászfolyamat eredményének is tekinthető, ami ebben az esetben nagyon speciális lehet. A gyász ugyanis azt jelenti: helyreállítani a világhoz való kapcsolatomat immár az elvesztett érzelmi tárgy nélkül; de mi van, ha ez az elveszett tárgy maga a világ?

Mi miatt szorongunk valójában?

A klímaváltozás témáját gyakran úgy szokták tálalni, hogy azért fontos az ökoszisztéma megmentése, hogy nekünk ne legyen elviselhetetlen az időjárás, hogy nekünk legyen elég vizünk és élelmiszerünk, hogy gyerekeink is megfelelő minőségű életet élhessenek. Amellett, hogy természetesen ezek nagyon fontosak, elengedhetetlen lenne ezt az emberközpontú gondolkodást továbbfejleszteni az öko- vagy geocentrikus gondolkodás irányába, vagyis hogy a természetre ne a szükségleteink kielégítőjeként, hanem létezéspartnerünkként gondoljunk, és empatikus, gondoskodó módon viszonyuljunk hozzá.

A változás útján

A személyes érzelmi érintettség érzése az, ami igazán tudatossá és elkötelezetté teheti az embert. A horrorisztikus rémképekkel való riogatás csak fokozhatja az ellenállást, a tehetetlenség érzését. A végletes pesszimizmus helyett az egy jó üzenet például, amit a Dalai Láma mondott: ha mi tettük tönkre a természetet, mi tudjuk és nekünk is kell rendbe hozni azt. Semmi nem lehet ennél fontosabb.

A klímaszorongás érzése ellen sokat és sok szinten tehetünk. A konkrét életmódváltás mellett fontos, hogy empatikusan és féltő gondoskodással viszonyuljunk a természet minden egyes szegmenséhez a hangyától a nemzeti parkokig. Tájékozódjunk hiteles forrásokból, keressük a hasonló gondolkodású emberek társaságát, vegyünk részt akciókban, mutassunk példát gyerekeinknek, ismerőseinknek.

Klímapara – hogyan éljük túl, hogy lehet, hogy nem éljük túl?

Szeptember utolsó hetében tartották meg a párizsi egyezmény szempontjából kulcsfontosságú ENSZ Klímacsúcsot New Yorkban. Ennek apropóján a Klímahét keretében szeptember 26-án beszélgettünk vendégeinkkel a klímabűntudat és -szorongás jelenségéről. A Klímapara eseményről készült felvételt ide kattintva megnézheted a WWF Magyarország YouTube csatornáján.